Aranyélet: 3.évad

Azt hiszem nem csak én vagyok egyedül azzal, hogy nem igazán nézek magyar gyártású filmeket, sorozatokat. Egyrészt az a bajom velük, hogy túlságosan műviek, másodsorban szinte mindegyikben ugyanazok a színészek tűnnek fel. Arról nem is beszélve, hogy komolyabb minőségi munka tisztességes megvalósítás mellett elég nehéz létrehozni. Azt gondolom azon szerencsések közé tartozhattam, aki később ismerkedett meg a magyar HBO sorozataival, így nálam kiesett az, hogy egy évet is várjak az új évadra. Az Aranyélet esetében rendkívül örülök annak, hogy az elsőt júniusban, a másodikat júliusban tettem magamévá, ugyanis élőben követtem volna, akkor két évet várhattam volna az utolsó, harmadik évadra.
Annak kifejezetten örülök, hogy az HBO online videótárába egyben került fel az utolsó évad. Annak már kevésbé, hogy azóta se látott napvilágot letölthető formában, ellenben kipróbálható volt az HBO GO, ahol megtekinthettem a harmadik évadot. 

Szándékosan vártam pár napot, hogy leülepedjenek bennem az új évad, miközben elolvastam mások véleményét. Volt akinek tetszett, volt akinek nem, és volt aki semlegesnek titulálta. Mivel hatalmas elvárásaim nem voltak az új évaddal kapcsolattal, s nem is túrtam át az internetet apró információ morzsákért, így teljesen újnak hathatott, és minden tekintetben meg tudott lepni. Habár tény, hogy sajnos koránt sem lett hibátlan, és egyes dolgokat én sem értettem. Sőt! Még nem is tetszett, ellenben ez adta meg a minőséget, hiszen számomra nem volt előre kiszámítható fordulat, habár az utolsó rész Karma alcíme alapján sok mindenre gondoltam, csak éppen arra nem, hogy hová is fog kifutni végül a történet. Azonban azt gondolom, hogy ha alapul veszem a sorozat minőségét, akkor nagyon nehéz lett volna olyan lezárást keríteni neki, amely tényleg mindenki számára elfogadható lett volna, és nem hagyott volna ürességet maga mögött.
A legnagyobb kérdéskör minden bizonnyal az volt, hogy vajon mi is legyen a karakterekkel, amelyeket egész évadon át dobálgattak az írók, s ezáltal teljes bizonytalanságban tartva a nézőt. Akármilyen szemszögből próbáljuk nézni mindenki egy elég korrekten összerakott sokszínű karakter volt, s nem pedig fekete és fehér alapon alapuló jellemek tucatjai. Mindenkinek megvolt a maga célja, s a célok mögött ott volt az indíték, valamint ahhoz társult az életút. Ezáltal minden karakter szerethető volt még akkor is, amennyiben az valóban megérdemelt volna egy gyomorforgató végkifejletet. 

Kifejezetten örültem, hogy Endre karaktere nem tűnt el a sorozat harmadik évadával, s annak pedig nagyon, hogy nem hozták vissza az életbe, hanem videó üzenetek formájában bukkant fel, illetve múltbéli emlékeknek köszönhetően kaptunk további perceket fele. Az évad közepén előtérbe került, hogy a karakter esetleg élhet, így tartottam attól, hogy ezt a készítők megfogják lépni. De szerencsénk volt, így ezt nem tették meg, mert akkor mindenképpen hiteltelenné vált volna a széria.
Az új helyszín az előző évad eseményeiből kifolyólag egy vidéki város lett, amely tökéletesen tükrözi a magyar valóságot, amikor valaki hirtelen sok pénzre tesz szert, de tulajdonképpen ő csak egy bábú. Nyilván itt is megvolt az indíték, amely nem volt más, mint a család. Persze további fortélyok kerültek a felszínre, melynek következtében az előző évadokhoz hasonlóan itt is széthullt a kezdeti kapcsolatok, hiszen semmi sem az volt, aminek látszódott.

Mindenkinek megvolt a maga sajátos célja ebben az évadban. Ki a családját szerette volna jólétben, s biztonságban tudni, ki bosszút szeretett volna állni, s akadt olyan is, aki egyszerűen csak élni szerette volna az életét. Ezeknek a végrehajtása pedig nem is volt olyan egyszerű, így nem volt olyan karakter, aki nem nyúlt volna bele úgy a tutiba, hogy ne szegjen törvényt. Arról nem is beszélve, hogy egyes karakterek mennyire is átestek a ló túlsó felére.
Abban egyetértek sokakkal, hogy voltak olyan fordulatok, amelyeknél azért elgondolkoztam, hogy hogyan is tudták volna a való életben véghezvinni az ilyen dolgokat. Mint bűnözőket kiszabadítani a börtönből, vagy a határon való átjuttatás, s többnyire minden komolyabb segítség nélkül. De természetesen az egész mögött továbbra is azt sugallta az évad, hogy akármennyire is lehet az ember jólelkű, ha ahhoz, amit el akar tenni be kell mocskolnia a kezét. Senki nem számíthatott senkire, s szinte mindenki elárult mindenkit. 

Mindenképpen tetszett az, ahogyan kivitelezték ismét a sorozatot. A többi magyar sorozattal kapcsolatban az volt a bajom, hogy túlságosan műviek, valamint hiteltelenek a benne látható alakítások. Itt ismét sikerült hozni a szintet, s ezáltal valóban át tudta adni az ember magát a sorozatnak úgy, hogy közben teljesen kiszorítja a külvilágot. Egyetlen egyszer sem éreztem azt, hogy kilógott volna a lóláb, továbbá minden egyes helyszínt teljesen valóságosnak mutattak be a készítők, amiért szintén külön pacsi. 

Mint ahogyan fentebb írtam azt gondolom a sorozatnak nem lehetett volna jó befejezést írni, ami mindenkinek megfelelt volna. Azt gondolom, hogy sikerült rendesen lezárni részemről, hiszen valamilyen szinten mindenkit utolért a karmája. Szomorúnak mondható, hogy csak három évadot tudhatunk magunkénak, és ezek összesen nyolc részt jelentenek, de még ez is elfogadható annak fényében, hogy milyen minőséget sikerült összehozni. Bízom abban, hogy a jövőben is lesz majd hasonló jellegű sorozat, és nem csak az Aranyélet marad a példa arra, hogy itthon is lehet jó, szórakoztató, és minőségi sorozatot csinálni. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.