Társas játék: 2.évad

Ez mi volt? 

Tegnapi napom érdekes volt, hiszen annak ellenére, hogy programot terveztem mégis ott ragadtam a képernyő előtt. Ennek leginkább az volt az oka, hogy tulajdonképpen rátaláltam egy fényképre, amelyen a sorozat egyik főszereplője, Pokorny Lia van hatalmas orral, s mivel kíváncsi voltam az okára, így aztán kidobta a kereső a sorozatot. Onnantól elég volt egy előzetes, s máris csordogált lefelé a virtuális csatornán az első évad.
Ahogyan írtam a bejegyzésemben az előző évad egy adaptáció volt, amely pontosan követte az eredeti sorozat szálait, azonban az új évad teljesen magyar koncepció. S ahogyan olvasom nem csak én voltam az, aki nem volt ettől elragadtatva. 

De mi is volt a probléma?
Az első évad valóban szerethető hangulata volt az, ami engem megfogott. Iszonyatosan sok sablon volt benne, valamint az is közrejátszott, hogy előre ki lehetett találni, hogy vajon ki kivel fog majd összejönni, vagy ki kivel gyűri majd a lepedőt a fináléig. Ugyan hülyeségnek tűnhetett az a szál, mely szerint egy nő összejön a legjobb barátnője férjével úgy, hogy erről senkinek fogalma sincs, hiszen minden találkozó sötét szobában játszódik, mert a nő szégyelli külsejét. Hihetőnek hangzik, ha alapul vesszük, hogy emberekről milyen dolgok derülnek ki manapság, ami sokkhatásként érhet másokat. Ez a szál még hihetőbbnek érződik, ha az embernek van személyes tapasztalata is ebben. Azonban tény, hogy a realitás ott veszti hatását, hogy az emberben megfogan a gondolat,hogy sötétben is érezhető simogatás után, hogy a másik félnek milyen és mekkora testrészei vannak. De ugyebár ez egy sorozat. 

A probléma ott kezdődik, hogy az előző évad tulajdonképpen a maga módján le lett zárva, és minden szál el lett varrva. Ezért is volt kérdés, hogy vajon a második évaddal mi is terv, s mennyire is tud szórakoztató lenni. Hát sajnos az első évad remek minőségi szintjét nem tudta hozni, s olyan “szódával elmegy” egyszerű limonádé lett. Hiszen semmi létjogosultsága nem volt a folytatásnak úgy, hogy szinte az összes párt szétszedik azért, hogy a fináléra újra összejöjjenek. Annak sem, hogy aki több szék közül végül padlót fogta ki magának azt karakterileg még mélyebbre nyomják, ezzel is éreztetve a beteljesülést, amit várhat a néző.
Nekem leginkább az volt a problémám, hogy nem csak a történetszálak voltak unalmasak, és semmitmondóak, hanem a karakterekkel is jelentősen kicsesztek az írók. Érdektelenné, és sokszor idegesítővé váltak. Valamint abszolút nem ésszerűen cselekedtek. Itt volt például a Gabriella történetszála, aki fél évadon keresztül azt ecsetelte barátnőjének, hogy nem tudja hogyan néz ki az ő szerelme, mert csak sötétben találkoznak, és nem látják egymást, s amikor kiderül a barátnő számára, hogy az ő férjéről van szó, rögtön nekitámad barátnőjének. Az évad kezdete se semmi, amikor minden emberi logikát nélkülözve az egyik karakter simán felkapja a másik gerincsérült karaktert. Arról nem is beszélve, hogy ideig óráig szétszedték a párokat, majd ismét összeengedték őket a fináléban. 

Az intro borzalmas lett, s a fülbecsengő betétdal is lecserélésre került. Sajnálatosan a második évad, ha nem is borzasztó, de azt kell mondanom, hogy eléggé laposra és érdektelenre sikerült. Bevallom nem volt négy óra, amit belefektettem, mert egyszerűen volt olyan jelenetsor, amibe muszáj volt beletekernem, mert már nekem kínos volt.
Mindenesetre azt gondolom, hogy bárki bele akar kezdeni, akkor továbbra is az első évad bátran ajánlható, s ha képes elfogadni, hogy a második fényévekkel rosszabb lesz tőle, akkor még a folytatás is bepróbálható. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.