Társas játék: 1.évad

Nagyon leírtam a magyar film és sorozatipart, ami nem véletlen. Színészi teljesítmény sokszor nulla, és azok is teljesen élettelenek amiatt, mert az adott színészek úgy viselkednek, mint ha színpadon lennének. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a véleményemnek leginkább az az oka, hogy szinte fostengert sikerült összehozni a rossz filmekből, sorozatokból, amelyet itthon gyártottak.
Tavaly A mi kis falunk-kal tettem próbát, amely meghozta a kedvem a Terápiához, amelyet aztán követett az A tanár. Utóbbi azért simán az egyszer nézős lett, s inkább középszer, de remekül pótolta később az Aranyélet. Így végül olvasgatva a magyar HBO saját gyártású sorozataival kapcsolatban szaladtam bele a Társas játékba, amelynek csak nyitó részét akartam bepróbálni, s azt is csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy Pokorny Lia miért kapott ekkora orrot. Az első évad 13 részes volt 30-34 perces játékidővel. Ma délben próbáltam be az első részt, s most este fejeztem be az utolsóval. 

Természetesen ez is egy külföldi sorozat adaptációja, amiről azt kell tudni, hogy csupán egy évaddal rendelkezett, miközben a Társas játék összesen két évaddal. Így számomra kérdéses, hogy milyen minőséget tudta összehozni a második évaddal semmi alap nélkül, de ugyebár ne szaladjunk még annyira előre.
Miről is szól a Társas élet? Azt gondolom minden ember törekszik arra, hogy az életét emberhez méltóan élje, s lehetőleg úgy, hogy boldog tudjon lenni. Ehhez nem csak megfelelő munka, és anyagi helyzet kell, hanem elsősorban egy megfelelő partner. Bevallom a sorozat alapja iszonyatosan tetszett, hiszen minden egyes olyan karakter van benne, amelyikkel ha nem is tudja azonosítani magát az ember, akkor mindenképpen talál olyat, akinek stílusjegyei megtalálhatóak valamelyik ismerősében. És talán pont ez a lényeg az egészben, hogy ettől lesz némileg hétköznapi, habár bevallom egyes alapszituációk számomra egyértelműek voltak, hogy hova fognak kifutni, valami akadt olyan fordulat, amelyet már jó előre sejtettem, szinte tudtam. 

Nem tudom azt mondani, hogy a fentiek miatt sajnos a sorozat nem lett egyedi, és egy olyan darab, ami az embert kihozza a hétköznapok fásultságából. Viszont volt benne egyfajta hangulat, ami bizony, ha elkapja a nézőt akkor az ott ragad a képernyő előtt. Én is így jártam, mert mindenképpen tudni akartam, hogy a karakterekkel mi lesz tulajdonképpen.
Itt valóban megtalálhatóak a hétköznapi emberek: van semmi önbecsüléssel, s társkeresőn próbálkozó nő, de akad szexualitását felfedező háziasszony is. Nem beszélve a kalandokban életét kereső férfiról, vagy pedig bábbá tehető pasiról. A karakterek nem igazán futottak össze az évadon keresztül, de aztán szépen, de lassan minden szál egybeért. Egyrészről a készítőknek köszönhető, hogy ez így lett, valamint a színészeknek, akik gondoskodtak arról, hogy egy olyan hangulatot hozzanak össze, ami tényleg odaszegezi a nézőt a képernyő elé. Ebből a szempontból örülök, hogy nem 2011-ben találtam a sorozatra, hiszen így a két évadot azonnal magamévá tudom tenni. Egyrészről nem kellett heteket várnom, másrészről pedig nem kell két évet várnom a folytatásra, amely 2013-ban készült el és került képernyőre. 

Külön örülök annak, hogy tényleg tudnak a magyarok is élvezhető bevezetőt összehozni, de az igazság az, hogy ha valakit nem a betétdal ejt rabul – amely szintén zseniális -, és odafigyel a rajzokra, akkor sajnálatos módon nem kicsit spoileres tartalmú egy-két szállal kapcsolatban.
Ahogyan írtam sajnos nagyon sok sablon, és kiszámítható fordulat van a sorozatban, de még így is azt mondom, hogy a hangulat olyan, ami tényleg odaláncolja az embert. A második évaddal kapcsolatban van némi félelmem, de bízom abban, hogy hozza az első évad minőségét, és holnap este már arról is írhatok egy pozitív kritikát. 

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: Társas játék: 2.évad – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.