The Cured (2017)

Ha őszinte akarok lenni, akkor mostanság előbb ülök le megnézni egy sorozat bevezető részét, vagy kezdek el órákig zenét hallgatni, mintsem nekikezdjek egy filmnek. Kivétel, ha azt már korábban láttam. A probléma forrása leginkább az nálam, hogy nagyon sok készül, és csak kevés az olyan, ami ténylegesen eléri azt a szintet, aminek köszönhetően az nekem megtetszik. Számomra hiányzik az újdonság varázsa, hogy az a film megfogjon az egyediségével, s nem pedig tucatterméket vagy épp látványorgiát lássak. Bevallom a The Cured létezéséről egyáltalán nem is tudtam egészen addig, míg egy neves letöltőoldalon szembe nem futott velem.
Azt hiszem abban mindenki egyetért velem, hogy mostanság a zombi, mint filmtéma eléggé elszabadult. Ott vannak a filmek, sorozatok, képregények, játékok. A legnagyobb probléma ezekkel, hogy sajnálatos módon egy kaptafára készülnek, így valóban hiányzik belőlük az egyediség. Azonban itt volt a The Cured, ami tulajdonképpen egy remek dráma lehetett volna, hiszen nem azt veszi alapul, amikor egy embersereg elkezd embereket enni, hanem azt, hogy mi van akkor, ha megtalálják az ellenszert, és az emberek visszatérnek régi önmagukhoz? 

A remek koncepció végül egy közepes filmet produkált számomra. Az alaptörténet szerint eljutottak oda az emberek, hogy megtalálták azt a szert, amitől az fertőzöttek visszanyerik a régi öntudatukat. Ez nem jár mellékhatás nélkül. Egyrészről a meggyógyítottak emlékeznek arra, hogy mit tettek, másfelől pedig ott a társadalom, amely elítéli őket. Családok kitagadják rokonaikat, s a meggyógyultak egy része az öngyilkosságot választja. Mindezek mellett persze kialakul egy kisebbség is, amely a meggyógyítottak érdekeit akarják védeni.
A fő karakterünk egy meggyógyított fertőzött, amely igyekszik beilleszkedni a társadalomba. Ez nem megy zökkenőmentesen, így hát a film első fél órája felfedi nekünk, hogy nagyjából mire is számíthatunk. Elmagyarázza nekünk szinte minden egyes fertőzött anatómiáját, s mit is kell róla tudni. A probléma ott kezdődik, hogy rengeteg lehetőséget láttam, s tényleg érdekesnek találtam annyira, hogy végig is üljem a filmet, de aztán végül valahol pofára is kellett esnem. Leginkább azért, mert valahogy ki lehetett következtetni egyes eseményeket, így nagyon nagy meglepetés valahogy nem ért engem. 

A két órányi játékidő azért lekötött, habár tény, hogy hiába volt a remek húzó színésznév, ha lett volna sokkal erősebb potenciál is ebben az anyagban, ami sajnos nem lett kihasználva. Nem mondom azt, hogy rossz, de azt, hogy fordulatmentes, azt sajnos igen. Egyszerűen láttam, hogy ebben mennyi mindent el lehetett volna mesélni, aminek köszönhetően akár több részessé is dagadhatott volna. De sajnos nem így lett. Nem mondom, hogy hatalmas nagy csalódás, hiszen elvárások nélkül ültem neki, de minden bizonnyal pofára estem volna, ha komolyabb dolgokra számítottam volna. 

The Cured nem lett rossz film, viszont kiemelkedően sem jó. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egy esős délutánra bátran bepróbálhatja bárki, aki nem azt várja ettől a filmtől, hogy minden egyes percben csobogjon a vér. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.