Aranyélet: 1.évad

Mitől jó egy sorozat? Hogyan tud lekötni egy széria? Ha a szóban forgó sorozat minőségien van kivitelezve, valamint olyan történetvezetést használ, mellyel lekötni a széria nézőit. Annak idején nagyon sok sorozatot néztem, s bizony ezeknek a száma akár elérte a 30-at is. Felületes voltam, hiszen ha valamit elkezdtem, akkor azt végig is néztem. Miután kiléptem a munka világába sajnos be kellett látnom, hogy nem tudok mindenre időt szorítani, így szépen fogtam és elkezdtem elkaszálni azokat, amelyek nem szórakoztatnak. Így jutottam el oda, hogy jó, ha van 10 sorozat, amit nézek, s abból is 4, amely tényleg szórakoztat.
A magyar szériáktól a hideg is kiráz. Az egyik oldal a színpadiasság, amelynek köszönhetően tulajdonképpen nem lesz élvezhető az adott sorozat, s a másik pedig a megvalósítás. Azonban egyre inkább kezd megváltozni ez a tendencia, s szépen a forgalmazók öntik bele a pénzt a megfelelő projectekbe, amelynek köszönhetőek olyan sorozatok, mint az Aranyélet.

Többször futottam bele a sorozat reklámjába, de én nem vetettem rá magam, mert “magyar”. Azonban minap sikeresen belefutottam a harmadik évad előzetesébe, ami viszont felkeltette az érdeklődésemet. Mivel nem akartam vesződni, így a teljes első évadot szereztem be, s a bevezető epizód annyira megtetszett, hogy tulajdonképpen ahelyett, hogy gyorsan írtam volna róla egy első részes bejegyzést gyorsan legyűrtem az első etapot. Amely nem volt nehéz, hiszen csak nyolc részről van szó. Azonban ezek játékideje 52-58 nettó percről van szó, tehát ott lehet ragadni a képernyő előtt, ha az ember egy nap alatt akarná magáévá tenni.
Az alapkoncepció szerint adva van egy luxusban élő házaspár két gyerekkel. Ki ne ismerne ilyeneket. Akár ismerősi közegből, akár látásból, hallásból. Minden tökéletesnek látszik, s szinte idilli az egész kép, amelyet kapunk magunk elé. Ez az, amire az emberek többsége vágyik, s itt indul el az emberek fejében a mások iránti irigység. Aztán történik valami, s szépen lerántódik az a bizonyos lepel, mely mögött rájövünk, hogy a tökéletes élet tulajdonképpen csak egy gondosan összerakott látszat. A látszat mögött pedig ott vannak az ügyeskedések, amelyekre az embereknek szükségük van, hogy ilyen élethelyzetbe tudjanak jutni. Amikor pedig ez lehull, akkor mindig ott van a döbbenet a környezettől, hogy ezt ők hogy hogy nem is sejtették?

Tulajdonképpen a valóság sötét oldalát mutatja be a sorozat, amely a főszereplő család életén keresztül akarja reprezentálni felénk. Adva van a házaspár, aki tulajdonképpen soha nem tudtak volna ilyen jólétben élni, ha betartanák a szabályokat, s nem vágnának át más embereket. A sorozat iszonyatosan eltalálta a karaktereket, hiszen erkölcsi szemmel teljesen elítélhető az, amit a karakterek véghez visznek. Azonban itt gondosan felmerülnek a kérdések, mint mi van akkor, ha az ember jó útra akar térni, változtatni akar az életén? Tulajdonképpen szembefut azzal, hogy hiába is akarja, ha folyamatosan akadályokba ütközik. Főleg akkor, amikor ő az áldozat, ha más veri át. De mi van akkor, ha a könnyebb utat lehet választani, de cserébe egy család hullik szét? Esetleg az, amikor a gyerek élete, s jövője lesz a tét?

Iszonyatosan tetszett a sorozatban, hogy mennyire is minőségi alapokra helyezték a készítők magukat. Nem fogták vissza magukat, s ez a széria minden egyes percén látszódik. Le voltam döbbenve, hogy mennyire profi munka volt az autós üldözés, vagy az emberölés. Igazából annyira profi munka volt az egész, hogy nem akartam elhinni, hogy ez tényleg magyar sorozat. Nyolc epizód nem volt sok, de szerencsére nagyon jól pörgött, habár nem tudom milyen véleménnyel lennék, ha mondjuk hetiben kellett volna néznem. Egy valami biztos, hogy a második évadot is hasonló módon beszereztem, s remélem sikerül mértéket tartanom, s nem fogok a képernyő előtt gubbasztani egész nap.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.