Hogyan döntsük meg Hajnal Tímeát (2014)

A vígjáték műfajjal hadilábon állok. Csak úgy, mint a magyar filmekkel. Előbbivel azért vagyok gondban, mert egyediség sajnos már nincs, s csak sablon mintákat látok. Utóbbival pedig azért, mert számomra a magyar filmek 80%-a tulajdonképpen elvérzik annál a pontnál, hogy az egész nem lesz hihető a színpadiassága miatt. Pont ezért is kerültem a magyar alkotásokat, azonban az utóbbi időben pár jó darabba sikerült belefutnom film és sorozat terén, így hát végül csak elkezdtem bepótolni olyanokat is, amelyeket sajnálatos módon kihagytam. Kezdtem először is a Hogyan döntsük meg Hajnal Tímeát, amiről ódákat zengtek sokan. Alapként valóban jó volt, de azt gondolom, hogy vígjáték műfajához nem ért fel, így végül erős közepesnek tudnám mondani az egész filmet.

Klisé, sablon, kiszámítható történet, és “ezt már láttam valahol” érzet. Ez jellemzi manapság a filmipart, s nagyon kevés az egyedi tartalom, ami magával tudna ragadni. Nyilván ami működik, tehát profitot termel azon változtatni nem érdemes. Vagy lehet nagy profit és siker reményében, de akkor be kell vállalni a hatalmas nagy bukás lehetőségét is. Valahol itt kalkuláltak a film készítői is, ugyanis hihetetlen módon olykor-olykor kiszámítható történetvezetéssel tették elénk a Hogyan döntsük meg Hajnal Tímeát, amiről kizárólag annyit tudtam nagyjából, hogy kik játszanak benne, valamint a címét, illetve a műfaját. Ugyan nem vártam eget rengető alkotást, de azért vígjátékhoz szerintem nem nőtt fel eme film.
De miről is van szó? Adva van a film férfi főszereplője, aki annyira töketlen, amennyire csak lehet. Tipikus karakterről van szó, akinek szinte nincs élete, s csak a mindennapok unalmas hétköznapjaiban él, miközben teljesen felemészti a mindennapok. El kell indítani a történetet, és rögtön kapunk egy csomó karaktert. Csomó olyan karaktert, akiket muszáj volt beletenni, hiszen másképp nem működött volna a film. Olyan karakterek, mint a bunkó, rég nem látott barátok, vagy pedig az iskolai nagy szerelem. Na ő Hajnal Tímea, aki befutott közszereplő lett, és természetesen egy este erejéig összejön volt középiskolai szerelmével. Amiről természetesen videofelvétel is készül, így indul meg a film alapkoncepciója, mely történetté kerekedik: az ősbunkó zsarol, s amit kér nem más, mint megdönteni Hajnal Tímeát.

Innen indul a film hullámzása, hiszen sok olyan alkotást ismer mindenki, aminél az embernek ki kell kapcsolnia a gondolkodását, különben nem tudna azonosulni az aktuális filmmel, amit megnéz. Itt is ez volt a gondom, hogy ugyan vígjátéknak indult, de nálam nem így jött le. Kettős mércét kellett alkalmaznom a filmnél, hiszen erkölcsileg teljesen elítélhető az, amit a férfi főhősünk tesz, mindazok mellett, hogy már idegesítően töketlen, míg a készítők ebből próbálják a legjobbat kihozni, ami természetesen nem lehet. Hogyan is lehetne? Hiszen olyan szituációk tömkelegét tartalmazza ez az egész, amiből jól kijönni nem lehet. Hogyan is lehetne, hiszen ezt már más filmek is elsütötték, így ezek már nem tudtak annyira ütni, mint kellett volna. Kiszámítható jelenetsorok, és történeti végkifejlet az, amit adott nekem eme film. Persze tömve volt olyan jelenetekkel, ami elhitette velem, hogy most történik egy fordulat, amire nem számítana az ember, de aztán mégis zsákutca lett.

Nem mondom, hogy rossz film, viszont nem is világ megváltó alkotásról van szó. Amolyan könnyed kis nyári film, amit az ember megnéz, mert elég neki egyszer, majd szépen el is felejti.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.