Deadpool 2

Magyar cím: Deadpool 2

Többször is leírtam, hogy nagyon hiányolom azt az időszakot, amikor egyes mozik fő karakterei önálló filmben mutatkoztak be, s így is folytatták a sikerútjukat, ha elég jövedelmező volt az adott alkotás. Azonban a nézőközönség igényeinek köszönhetően tulajdonképpen elérkeztünk a “katyvasz” filmek korához. Azaz hiába volt kedvenc karakter tíz évvel ezelőtt például Hulk, ha csak The Avengers mozikban enyhe mellékszereplő. Ilyen a Pókember is, amelynek első három filmjét szerettem, s a The Amazing Spider-manis élvezhető volt számomra, ha ismét kapott egy enyhe reboot változatot, ahol az önálló filmje tulajdonképpen csak egy álca.
Azért volt némi keserű szájízem a Deadpool első részén, ahol úgy ültem le a film elé, hogy azt hiszem egy “eredet történet” lesz, aztán sikerült csak hozzácsapni az X-men univerzumhoz, pedig vélemények szerint attól függetlenül biztosan működött volna. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy idén tökéletes lesz mozizásra a második rész, de az igazság az, hogy keserű szájízzel jöttem ki a filmről. 

Amely elsőre működik, az nem biztos, hogy másodjára is fog. Azt hiszem ez a legismertebb mondás filmekkel kapcsolatban, hiszen amennyiben valami sikeres lesz, s a története nem eléggé zárt, akkor sanszos, hogy a filmet készítő stúdió nagy pénzeket fog majd látni benne, s ennek köszönhetően utat enged a folytatásnak. Láttunk már oltári nagy bukásokat, de olyanokat is, amelyek jók voltak, de tulajdonképpen csak látványosabban másolták le a sikert elindító első részt. Valahogy ezt éreztem a Deadpool 2 kapcsán, amelynek első része korrekt volt, viszont a második résznél már tulajdonképpen a film felénél hangosan lélegeztem, hogy a mellettem ülő is érezze, hogy legközelebbi mozizásnál bizony nem én fogok filmet választani.
A problémám a második résszel kapcsolatban az X-men univerzum. Elismerem, s igazat adok, hogy képregény adaptációról beszélünk, s bizony akik moziba jönnek, azok többsége a háttértörténetet írott formában ismeri, s ezt is akarja viszontlátni a vásznon. Azonban itt vagyok én, aki szereti, ha egy film önálló, s ezeket a Marvel féle “masszákat” ki nem állhatom. A Deadpool második része azonban most még mélyebbre nyúlt ebben az univerzumban, így a saját filmjében olykor-olykor csak mellékszereplőként dominál, ami nekem iszonyatosan szúrta a szememet. Megértem, hogy kötelező jelleggel menni kell az igényekkel, de azt gondolom ez az a karakter, amely tökéletesen tudott volna működni az X-men univerzum, s annak karakterei nélkül is. 

A film tele volt utalásokkal, s szinte nem volt semmi, amit nem figurázott volna ki a két órás játékideje alatt. Azonban ezek java része számomra nem volt vicces, így meg is lepődtem, hogy minden apróbb, esetleg egy enhye mosolyt fakasztó beszóláson szinte fulldokolva röhögött a közönség, miközben a félhomályban kerestem más nézőket, akik hasonlóan éreznek, mint én: a Deadpool 2 sajnos zsúfolt, és önismétlő, mely az előző rész bevált recepjét szeretné meglovagolni. 

Egyértelmű, hogy a bevált recepten nem kell változatni, s érdemes biztonsági játékot játszani, ha a pénzről van szó. Ez meg is érthető a stúdió szemszögéből, de én azt gondolom azért a fejlődésre szükség van. Az elsőhöz mérve mindenképpen igyekezte többet belevinni a filmbe, azonban azt kell mondanom, hogy ennek volt köszönhető az, hogy némileg lett egy túlzsúfoltság érzete az embernek. Volt a címszereplőn kívül még két főbb szereplő, akik olykor túl sok időt töltöttek a vásznon, s olykor el is gondolkoztam azon, hogy valójában Deadpool karaktere hol marad. Mert nagyjából a film első fél órájában kap fontosabb szerepet, illetve a film utolsó háromnegyedében, s a második rész közepe tulajdonképpen egy limonádé. Egy olyan limonádé, amelyet én annyira nem imádtam, s azt gondolom, hogy az alkotóknak valamennyire azoknak a kedvére is kellene adni, aki nem szereti az ilyen karakterekkel összekevert Bosszúállós filmeket. Mert úgy vagyok vele, ha mondjuk X-men filmet akarok nézni, akkor megnézem a franchise valamelyik darabját, és akkor ezzel le is tudtam az egészet. 

A film 85%-a tulajdonképpen nem áll másból, mint kifigurázásokból. Amit el kell ismernem, hogy valóban jól el lett találva, viszont a véleményem az, hogy nem sok fejlődés volt az első részhez képest. Nagyobb büdzsével ugyanazt letették az asztalra, mert tudták, hogy az embereknek ez tetszett. Az igazság az, hogy az előzetesekből nekem az jött le, hogy valóban egy pörgős filmre ülök majd be, ahol Deadpool karaktere ténylegesen főszereplő lesz, s mellékes lesz minden más, erre erősen pofára kellett esnem a film első félórája után, ami nekem elég fájó volt. 

Ez nem jelenti persze, hogy nézhetetlen lenne, de azt gondolom a második rész az, amire azt tudom mondani, hogy ez az a film, amit az ember egyszer megnéz, s az bőven elég is. Önmagában véve talán szórakoztató tudna lenni, de sajnos az első rész árnyékában már nem. Sok az önismétlés, s a fejlődés kizárólag látványban vehető észre, amely nem túl jó. Mivel Deadpool karakterét egyébként elég érdekesnek, s erősnek tartottam számomra egyértelmű csalódás, hogy az önálló filmjében ennyire mellékszereplő lett. Mindazok mellett, hogy sok cselekmény kiszámítható volt ezáltal,s  nem egy biztonsági játékot játszó jelenetet kaptunk.
Bevallom nagy sóhajjal keltem fel a moziszékből, s talán ez volt az első olyan mozi, amelyet annyira jónak gondoltam, hogy megtekintés közben jöttem rá, hogy az elvárásaimon alul teljesített, valamint az előzetesekkel ellentétben teljesen más milyen filmet kaptam. Kár érte. Egy valami biztos: ha elkészül a harmadik rész azt csak itthon vagyok hajlandó megnézni. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.