Rise: 1.évad

Nagyjából pár nap múlva itt van a június, így aztán nem meglepő, hogy ha vizuális szórakozásról van szó, akkor bizony jön az uborkaszezon. Ilyenkor pedig ez jellemző sorozatokra, és filmekre is. Most májusban elég sok programom jött össze, így nem kicsit voltam csúszásban, ami ezeket a tartalmakat illeti, s bevallom annak ellenére, hogy kíváncsi voltam hova fut kifutni a Rise, valahogy mégis elfelejtkezdtem róla. 

Induláskor, s már az alapkoncepció publikálásákor is szinte mindenki a Gleehez akarta hasonlítani, annyi különbséggel, hogy itt a készítők egyre inkább szerettek volna drámaibb vonalat kölcsönözni az egész sorozatnak, így aztán nem féltek attól, hogy olykor-olykor de szélsőséges dolgokat is bevessenek. Természetesen ezeket országos csatornára optimalizálva, melynek egyenes következménye volt, hogy sok volt a kihagyott ziccer, melynek köszönhetően túl is élhette volna az első évadát a sorozat, s nem kapott volna kaszát a tizedik epizód után.
A problémát én abban láttam, hogy már induláskor nekem egy enyhe középszer jutott róla eszembe. Néztem, néztem, félig lekötött, de nem annyira, hogy tudjam mikor jön az epizód, s azonnal meg akarjam nézni. Ennek következménye is volt a fentebb írt sorok, mely szerint sikeresen le is maradtam a fináléról, majd napokig tologattam a meg nem nézett két utolsó részt. Ugyan többen is írták, hogy az epizódok előrehaladtával majd egyre inkább magára talál a széria, de valahogy én nem ezt vettem észre. Talán a zsúfoltságot tudnám felhozni, mint hiba, hiszen rengeteg karakter volt, akik magukban hordozták a lehetőséget, de sajnálatos módon nem jutott annyi idő rájuk, hogy ez le tudja kötni a nézőt. 

A kevesebb, néha több. Túl sok volt a karakter, akikre kevés idő jutott. Ennek következménye volt, hogy sok lett a háttérszál is, s a fontosabb karakterekre nem jutott idő. Hozzájuk kapcsolódó szálak nem tudtak kibontakozni, s ennek következménye lett, hogy olyan volt az egész, mint ha csak kapargatnánk az elfogyasztandó élelmiszer felületét.
Nem mondom, hogy bűn rossz volt, de mindenképpen zavaró volt, hogy valóban egy nézhető, és élvezhető sorozat lehetett volna, ha nem épp biztonsági játékot játszanak a készítők. Ez alatt azt értem, hogy volt jó pár olyan momentum, amely előre kiszámítható volt. Ilyen volt az is, hogy már előre látható volt, hogy a problémás darab végül bemutatásra kerül, amellyel a főszereplő nem fog elbukni, hanem épp jövedelmező lesz számára karrier szempontjából. Ebből fakadóan pedig tényleg csalódás lett, hiszen mire is fektették volna a második évadot, ha egyáltalán lett volna? 

Valahol azért drukkoltam neki, hogy legyen folytatás, s bár már a három milliós nézőszám sejtette, hogy itt nem lesz második évad, de azért azt gondolom, hogy folytatás esetén maradtam volna. Ez a széria is tökéletesen jó példa arra, hogy sajnálatos módon mennyire elszürkült, és ellaposodott a vizuális szórakoztatás, amely tulajdonképpen nem csinál mást, mint biztonsági játékot játszik. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.