How I Met Your Mother: 9.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal

Meglepődtem volna, ha valaki azt mondja nekem nyolc évvel ezelőtt, amikor a sorozatot féltávnál kaszáltam, hogy egy bejegyzést fogok írni az utolsó évadról, ugyanis a teljes sorozatot magamévá teszem. Egyébiránt nem terveztem, pusztán a körülmények hozták így, hiszen annyi sorozat befejeződött, vagy abba hagytam, hogy már alig van mit nézni. Amikor pedig úgy adódik, hogy az ember a képernyő elé kényszerül, vagy csak kedve lenne valamit nézni, akkor bizony kell valamit keresni, ami kielégíti a vizuális igényeit. Azt már korábban leírtam, hogy az első évadok nosztalgikus élménye volt a perdöntő, hogy ismét nekiüljek, de az elejétől, hiszen annak idején az első három évad már javában leadásra került, mikor én csatlakoztam. Ebből fakadóan pedig csak jelentősebb jelenetek ragadtak meg a fejemben.
Azt szintén leírtam, hogy annyira ellaposodott nekem a sorozat, hogy a hullámvölgyek, s a minőségi ingadozásoknak köszönhetően féltávon “elfelejtettem” tovább nézni, de amikor volt a finálé, akkor elolvastam a véleményeket, s az utolsó öt percet is megnéztem. Tehát én már úgy ültem neki a sorozatnak, hogy tudtam mi lesz a végkifejlet. Azonban az is tény, hogy nem mindegy valamiről olvasni, vagy csak megnézni egy morzsát, mint sem a teljes egészét látni. Ugyan én nem háborgok a befejezés miatt, mert az alapkoncepció soha nem mozgatott meg teljesen, hogy agyaljak rajta, hiszen az aktuális történetek tartottak a sorozat mellett. Ellenben a teljes kilencedik évad kivitelezése volt az, ami teljesen felidegesített, hiszen ennél hitványabbat kitalálni nem lehetett volna. De mi is a problémám? 

A sorozattal kapcsolatban többször leírtam, hogy az anya személye tulajdonképpen csak egy keretet ad a szériában való történéseknek. Ebből fakadóan a készítőknek nagyon oda kellett tenniük magukat, hogy valóban élvezhető legyen a sorozat, hiszen elég meredek dolog az, hogy már az első részben lefektetnek olyan alapokat, amelyeknek köszönhetően a karakterek sorsa tulajdonképpen meg van pecsételve, s ebből fakadóan tudható, hogy egyes történéseknek nincs tétje. És ugyebár ki akarna egy olyan szériát nézni, amelynek az első percétől kezdve tudjuk, hogy mi lesz a vége? Gondolok itt arra például, hogy tudtuk, hogy akármi történjen is Marshall & Lilly a sorozat végéig egy párt fog alkotni, s Ted összes kapcsolata valahogyan zátonyra fog futni. Így aztán be kellett vezetni egy sajátos történetmesélési módszert, ami odaszegez a képernyőhöz, és tényleg élvezhetővé tudja azt tenni. 

Ez volt az, aminek köszönhetően a történetek több szálon és több idővonalon futottak. Ezekről az előző írásaimban is hangot adtam, hogy jól voltak megalkotva, viszont engem az baromira idegesített, amikor egy-egy epizódnyi történetet úgy tálaltak a készítők, hogy már az adott rész elején ellőtték majdnem a cselekmény végét, de a maradék 18 percben több szemszögből szinte ugyanazt a jelenetet tolták az arcunkba. Ez nagyjából olyan volt, mint ha egy helyben akartak volna szándékosan topogni, ami roppant idegesítő tud lenni egy bizonyos idő után.
Az előző évad felépített egy remek kerettörténetet az anyával való megismerkedésre, mindezek mellett pedig a készítők fel is fedték a személyét az évad végén. A casting ebből a szempont telitalálat volt, s szinte mindennel képben voltam. Így alig vártam, hogy nekiüljek az utolsó évadnak, amivel kapcsolatban egyetlen egy dolgot nem tudtam: a készítők az egész évadot Robin & Barney esküvőjére alapozták, miközben több idővonalon futottak az események. 

Az előző évadokban olyan szépen alapozták a dolgokat az anyára, hogy bevallom hatalmas nagy csalódás volt nekem, hogy az évad első felében tulajdonképpen erősen mellékszerepben tündökölt a karakter úgy, hogy én azt hittem, hogy az esküvőt lezavarjak az első pár részben, majd a készítők pedig arra alapoznak, hogy hogyan is jutottunk el addig, amíg Ted elkezdi mesélni a gyerekeinek hogyan ismerkedett meg az anyjukkal. Ehelyett tulajdonképpen 24 epizódból 22 az esküvő körül forgott, miközben mindent megtudtunk az ismerkedés előtti időszakról, majd az ismerkedés utáni időszakról. Mondható, hogy végül is a fináléra kellett hagyni a tényleges találkozást, de bevallom ez így nekem nagyon nagy katyvasz volt.
Mivel a jelen az esküvő színhelye volt, így olyan volt az egész, mint ha az idei évad egy helyben topogna. Nem haladna semmit előre, s akármit is szeretnénk látni, az tulajdonképpen csak mesélés szintjén létezik. Mélyebb megismerkedési periódust vártam volna, s olyannyira idegesített a megoldás, hogy nem fogok hazudni, de olykor-olykor bele kellett tekernem az epizódokba, mert egyszerűen felcseszte az agyamat, hogy az egész évadot az esküvőre húzták fel, s szinte minden rész egy órányi eseményt ölelt fel. Mivel az előző évadokra ez nem volt jellemző, ezért az utolsó nagyon kilógott. 

Maximálisan egyetértek azokkal, akik szerint az utolsó évad hitvány, szörnyű, s mi több borzalmas volt, hogy az alkotók ezt a fajta megoldást megoldást választották, hiszen véleményem szerint az lett volna a legjobb megoldás, ha az esküvő csak pár részt ölelt volna fel, addig pedig megismertük volna az anya útját Ted-ig. De nem így történt, s emiatt iszonyatosan unalmas, és vontatottnak éreztem az egészet. Főleg azért, mert az egy epizód/egy óra megoldás miatt kevés eseményt lehetett belezsúfolni, s a jövőbeli jelenetek pedig annyira, de annyira kizökkentettek, hogy olyan érzetet keltettek, hogy az nem odavaló. Mert hát nem is volt odavaló. Mindezek mellett pedig ugyan a kétszázadik epizódot teljesen az anyára alapozták, ami jól sült el, de az évadot nem tudta teljesen felhúzni.
Ugyanakkor ott van a sorozatzáró utolsó két rész, aminek nagyon örültem, mert végre nem az esküvővel voltunk a jelenben, hanem tökéletesen haladtunk előre. Jó pár hozzászólást olvastam, hogy sokan csalódtak, de az igazság az, hogy engem leginkább a befejezés csavarjának megformálását tartottam sorozatidegennek, mint sem a befejezést. Mint ahogyan fentebb említettem engem inkább az epizódok cselekménye kötött le, mint sem az anya személye. Körülbelül három évig néztem folyamatosan a sorozatot, amelyből az első évben az első három évad darálását jelentette, így nem a széria mellett nőttem fel. Így kevésbé tudott zavarna ez a végkifejlet. Továbbá a sorozatok jelentős százalékánál jellemző, hogy már az első epizódokban elhintik a készítők, hogy tulajdonképpen ki kihez kellene, hogy tartozzon, s ha az adott széria nem dráma műfajban versenyez a többi sorozattal, akkor nagy esélye van annak, hogy nézői elégedettség érdekében az adott karaktereket össze kell hozni. Mivel az egész sorozat szinte arról szólt, hogy Ted szerelmes Robin-ba, valamint ez kölcsönös is, így nem tudott fájni, hogy végül egymás mellett kötöttek ki. Az anya halála is meglepő volt már akkor is, amikor olvastam, de látni sokkal másabb volt. 

Véleményem, akik csalódtak, azok elsősorban annak köszönhették ezt, mert az egész sorozatnak egy keret között mozgott, mely az anya személyére épült. Tulajdonképpen szinte egy mítosszá formálódott az évek alatt, s tényleg elhitette a nézővel, hogy a betonbiztos a személye, s ő a sorozat lelke, holott az öt karakter volt az, aki vitte előre a sorozatot. Ezt persze megfejelte az is, hogy az anya valóban telitalálat volt, aki pillanat alatt meg tudott szeretni a nézőközönség, s az évadot az ő személye vitte a hátán. Ámbár egyet kell értenem, hogy a készítők nagyon okosan elhintették az évad közepén, hogy nincs olyan, hogy az ember életében csak egy nagy Ő lehet. Ezt a 200. epizód gyönyörűen felépítette, s szinte mindenhol ezt is sugallta.
Nem mondom, hogy megbántam, hogy újrakezdtem a sorozatot, viszont tény, hogy az utolsó évad tényleg valami borzalmasra sikeredett a fent említett megoldás miatt. A befejezést nem mondanám rossznak, de a sorozat műfajából kiindulva a drámai hatás miatt nekem kicsit furcsa utánérzést hagyott. Emellett pedig nem értettem soha a negatív véleményezőket, akik a párkapcsolatokat fikázták, hiszen részemről soha nem volt működő a Robin & Barney páros, mert karakter idegenné vált mindkét karakter. 

Ugyan csak bő egy hónapot ölelt fel a sorozat megtekintése, de újranézés részemről nem lesz. Remek alapkoncepció, amellyel jól tudtak bánni az alkotók, s remek sorozatkezdés, melyet jó három évad követett. Ezek után pedig hullámvölgyekkel tarkított évadok következtek, mely számomra egy borzalmas kilencedik évadban csúcsosodott ki, amelynek oka a Robin & Barney esküvő egész évadossá tétele miatt alakult ki. Egyben megtekinteni a sorozatot sokkal élvezhetőbbé tette, viszont nem tudom, hogy hogyan lehetett a kilencedik évadot hetiben követni. Én minden bizonnyal tökön szúrtam volna magam, ha nyolc hónapon keresztül egy helyszínen játszódó eseménysort kellett volna végigkövetnem.

Egy jelenet azonban megragadt a sorozatból: méghozzá a kocsis zeneszám választós, amelyben Marshall közli az utastársával, hogy nem érdekli, ha nem szereti a választott zenét, mert majd megszereti. Megszerettem: 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.