How I Met Your Mother: 7.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 

Azt gondolom minden sorozatrajongó ismeri azt az érzést, amikor egy széria annyira magával rántja, hogy az új epizódok úgy kellenek neki, mint egy falat kenyér. Egyszerűen alig lehet létezni nélküle, s amennyiben lehetséges akár napi több részt is magáévá tesz az ember. Kevés sorozatnak adódik meg az a lehetőség, hogy tisztességes befejezéssel véget érjen. Még kevesebbnek pedig az, hogy a rajongó ne keserédes szájízzel keljen fel a képernyő elől, miközben visszasírja a korábbi epizódokat, melyeket úgy szeretett. Így jártam a How I Met Your Mother esetében is, amelynek az első három évada számomra etalon, mert valóban nagyon szórakoztatóak voltak, s azután elindult számomra a lejtőn, hogy az utolsó négy évadot már nem is követtem nyomon.
Természetesen azok közé tartoztam, akik elolvasták mi is lett a befejezés, konkrét történeti részeket is megtudtam, de ez az a sorozattá nőtte ki magát, amit hetiben nézni kínszenvedés volt. Amikor elfogynak a néznivalók, akkor viszont előfordul, hogy olyan hatás éri az ember, hogy ad még egy esélyt kedvencének. Tavaly ledarált ER volt, amely eszembe jutotta a sorozatot, idén pedig frissen bemutatkozott Rise volt a végső lökés. Miért? Ugyanis a How I Met Your Mother kulcsfigurájának életre keltője az előbbi szériában mellékszereplőként tűnt fel, míg az utóbbinak a főszerepében. Így visszacsábultam a sorozatba. 

A sorozat jó. Azonban azt el kell ismernem, hogy az első három évadot nem tudja felülmúlni a később készült évadok. Ahogyan a többi írásomban is leírtam, hogy a How I Met Your Mother későbbi évadai valóban fogyaszthatatlanok voltak számomra, s ahogyan külön-külön nézek az epizódokra továbbra is tartom ezt a véleményem. Azonban darálva, 5-6 részt megnézve egyben az ember már nem érzi olyan kínosnak ezt, hiszen a megtekintett 5-6 epizódban biztos találok olyat, ami kevésbé tetszik, vagy nagyon tetszik, s ezáltal megvan az egyensúly.
A soron következő évaddal kapcsolatban nem voltak kételyeim, hogy majd változó lesz számomra, de továbbra is jó döntésnek tartom, hogy pár nap alatt napi 3-4 epizóddal haladtam, hiszen így könnyen fogyaszthatóvá vált számomra, s tényleg akadtak olyan részek, amelyeket élveztem, s így már sokkal jobbak voltak azok, amelyek pedig nem. Azt gondolom, hogy az első három évad sajátossága abban rejt, hogy valóban szórakoztatóak voltak, s kevés drámaiság került bele. Még a későbbi évadok legnagyobb hibája az volt, hogy már nem tudott vicces lenni. A probléma forrását abban látom, hogy a készítők az alapkoncepció miatt egyfajta történeti korlátba ütköztek, így nagyon sok történeti szállal kapcsolatban tudható volt, hogy hova fog kifutni. Az első három évadban még bőven szórakoztató tudott lenni a főszereplő problémássága a párkapcsolat terén, azonban a későbbiekben már valóban sajnálatra méltó, s viccesből szánalmasba torkolló karaktert kaptunk. 

A soron következő évad szerencsére sokkal több olyan epizóddal rendelkezett, ami valóban tetszett, s annak kifejezetten örültem, hogy sokszor a betervezett epizódmennyiségen felül fogyasztottam a napi átlagomat, mert az adott rész felkeltette a kíváncsiságomat, hogy látni akarjam a következőt. Ha megnézem milyen mostohán bántam a sorozattal, akkor azt gondolom, hogy ez mindenképpen pozitívum, hogy feltudta kelteni az érdeklődésemet, habár ez leginkább az évad közepétől volt jellemző. Azonban az is tény volt, hogy ezzel az évaddal kapcsolatban tisztában voltam, hogy nagyjából miről is fog majd szólni. Azért kicsit csalódott is voltam, hiszen a legtöbb sorozatra jellemző, hogy ha egy fő karakter teherbe esik, akkor általában az egész évad a terhességre épül, s az évadzáróban történik meg a szülés. Nagyon mellé nem lőttem, habár bevallom meglepődtem, amikor ezt a készítők a 23. epizódban lőtték el úgy, hogy tisztában voltam azzal, hogy az évad 24. részből áll.
Az évadban ismét előkerült pár korábbi rejtély, amelyre ismét megoldást kaptunk, ámbár ezek nem voltak akkora horderejűek, mint a korábbi etapokban. Korábbi mellékszereplők is feltűntek, de azért akadt egy olyan dolog, amely kicsit szúrta a szemem: a korábbi évadokban sokszor voltak olyan történések, melyeknél a narrátor közölte, hogy az adott történetszál csak annyiból állt, amely az adott epizódra vonatkozott. Kicsit zavaró volt számomra a halloween-i parti dolog, ahol ismét elővették a töknek öltözött lány karakterét, akinek a korábbi elmondottak alapján kimerült abban a története, hogy Ted szeretett volna vele találkozni, de ez soha nem jött össze. Ebben az évadban pedig ez megtörtént úgy, hogy elméletileg ez a szál el lett varrva. 

A sorozat iszonyatosan jó abban, hogy kavarja a dolgokat. Akár évadon, akár epizódon belül úgy, hogy közben akár több idővonalon is fussanak a történetek, melyek az adott rész végére összeérjenek. Ez itt is megvolt, de szerencsére kevesebbszer használták a készítők. Annak ellenére, hogy jónak tartom a kivitelezést engem iszonyatosan irritálnak, amikor egy történetszálat több szemszögből mesélnek el, vagy több idővonalon, miközben húzzák a megoldást a készítők.
Az évadzáró valóban meglepetés volt, habár már az évadnyitóban gondoltam, hogy hova is fog majd kifutni ez a szál. Bár bevallom annyira elmélyültem az évadban, hogy ez tulajdonképpen ki is ment a fejemből. Remek megoldás volt, hogy a készítők vártak vele az évad utolsó részéig. Két évad, s 48 epizód van még hátra, amit elképzelhetően a jövő héten magamévá fogok tenni. Két meghatározó évad fog következni, s természetesen nem adom fel, mert látni akarom azt, amit már olvastam. S kíváncsi vagyok, hogy ennyi megtekintett rész után rám hogyan is fog hatni a sorozat befejezése. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.