How I Met Your Mother: 6.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 

Középiskolásként rengeteg időt töltöttem azzal, hogy sorozatokat néztem. A sorozatokra jellemző, hogy egy idő után “elromlanak”, vagy pedig egyszerűen csak rájuk ununk. Mivel akkor temérdek idővel rendelkeztem, főleg nyáron, így amit elkezdtem, azt végig is néztem az utolsó részig. Aztán jött a munka világa, és olyan szinten változott meg az időbeosztásom, hogy már kincsnek tekintettem minden egyes szabad percemet. Ebből fakadt, hogy nagyon sok sorozatot abba hagytam. Ilyen volt a How I Met Your Mother is, aminek tényleg az első három évada volt kiemelkedő számomra.
Eleinte persze nehezen ment bármely kedvenc nézésének követése, de aztán nagyon könnyen átestem a ló túloldalára. Olyannyira, hogy jelenleg pillanatokon belül abba tudok hagyni egy szériát. Ennek is köszönhető, hogy csak azért is van tíz aktuális sorozatom, mert ebből négy idén mutatkozott be. Amikor pedig elfogy a néznivaló, akkor bizony elő kell kapni azokat, amiknek nem adtam esélyt, vagy pedig abbahagytam. A második esélyt a How I Met Your Mother kapta meg, s azt gondolom nem volt rossz döntés a sorozat befejezte után négy évvel pótolni a kimaradt évadokat. 

De miről is van tulajdonképpen szó részemről? Gyakorlatilag arról, hogy az első két évad iszonyatosan erős volt, hiszen új volt. Újdonság volt, s a készítők is elég szépen lőtték a csavarokat, és a megdöbbentő fordulatokat még akkor is, amikor már tisztában voltunk egyes történetszálakkal, hogy azok hova is fognak kifutni, ha alapul vesszük a koncepciót, amellyel a sorozat operál. Azonban ennek (is) volt köszönhető, hogy úgy éreztem, hogy a sorozat kezd korlátokba ütközni, ezáltal szó szerint érdektelenné vált számomra, majd ellaposodott. Ha emlékeim nem csalnak talán kétszer is nekifutottam annak idején a hatodik évadnak, de sajnos nem jutottam tovább az első pár résznél. Ámbár ez lényegtelen, hiszen újranézve a sorozatot nem sok mindenre emlékeztem. Az első három évadot egyben nyomtam le, így sok minden kiesett, az azt követő két évadot meg hetiben, s azokra pedig amiatt nem emlékeztem. Viszont ez az évad jobban lekötött, s kicsit mozdult a színvonal is. Azonban egy valami tény lett számomra: a How I Met Your Mother csak darálva fogyasztható számomra.

Miért is? Azért, mert az első három évad után elkezdődött egy hullámzó színvonal, ami azt jelentette, hogy váltakozva voltak jó, rossz, és érdektelen epizódok. Húsz perces epizódok miatt könnyen magunkévá lehetett tenni egyszerre akár 5-6 részt is, így mindig akadt olyan, ami lekötött, vagy érdekelt. Habár tény, hogy a hatodik évad tartogatott sok átívelő szálat, s habár sok mindent ellőttek a kommentelők nálam a sorozattal kapcsolatban, mégis voltak kemény meglepetések is. 

Annak mindenképpen örültem, hogy ebben az évadban kevesebb olyan epizód volt, ahol a készítők alkalmazták azt a megoldást, hogy egy-egy részen belül több idővonalat használtak az alkotók. Korábban is többször leírtam, hogy nézői szempontból nagyon jól meg vannak csinálva ezek a részek, s tényleg mindig volt valami csavar az adott rész végén. Azonban engem roppant mód idegesítettek ezek a megoldások, hiszen elindultunk valamerre, s a történet haladt előre, amikor kaptunk egy vágást, s máris egyet léptünk hátra. Tény, hogy volt némi meglepetés számomra, hogy jó pár drámaibb vonalat eleresztettek a készítők, mint például Marshall apjának halála, vagy épp Barney apjának a felfedése. És akkor nem is beszéltem még a magánéleti problémákról, amelyeket tálcán kínáltak nekünk a készítők.
Nem mondom, hogy rosszak voltak, s valahol talán még kicsit illet is a sorozat koncepciójába, de az ember egy sitcomtól azért elvárja, hogy szórakoztassa, s azért az ilyen jellegű megmozdulások kicsit mindig elgondolkodtatnak, hogy vajon nem műfajidegen jelenetsort látok a képernyőn. Igazából meglepőek voltak ezek a szálak, talán a temetéses epizódot mondanám kicsit morbidnak, mert ugyan próbáltak a készítők poént vinni bele, de valahogy nem nagyon akart működni. 

Ami viszont mindenképpen tetszett ebben az évadban, hogy végre számomra is értékelhető valódi mellékszereplők voltak, amelyeket ismert emberek alakítottak. Mindezt úgy, hogy nem csak utólag hozzászólásokból, vagy írásokból értesültem róla, hogy egy húzónév alakított ilyen-olyan mellékszerepet, hanem tényleg én is felismertem az adott színészt, színésznőt, zenészt, énekesnőt. Kifejezetten tetszett Jorge Garcia feltűnése, és a Lost utalás se volt semmi. Ezen a téren pedig tényleg bravúroztak a készítők, s komolyan élvezhetőek voltak ezek az epizódok. 

Az évadzáró meglepő volt, habár számomra már sejthető volt az első percektől, hogy hova is fog kifutni a dolog. Jelen helyzetben három évad van még hátra, így aztán mindenképpen folytatom a megtekintést, s bízom benne, hogy a hétvégén lesz időm arra, hogy a hetedik évad végére érjek, s a jövő héten a sorozatot be is tudjam fejezni. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.