How I Met Yout Mother: 4.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal

Annak idején, amikor először találkoztam a sorozattal elég üde színfoltnak tűnt, így hát nem is volt véletlen, hogy akkor már harmadik évadát is letudó sorozat addig elkészült epizódjait magamévá tettem. Aztán ez volt az az évad, amelyet hetiben kellett néznem, s tényleg azt kell mondanom, hogy borzasztó volt végigszenvednem. Ha akkor ugyanazzal a hozzáállással rendelkeztem volna, mint manapság, azaz túlságosan fontos a szabadidő ahhoz, hogy egy olyanra pazaroljam, amely nem szórakoztat, akkor minden bizonnyal itt hagytam volna abba.
Emlékeim nem is csalnak, hogy volt egy írás a negyedik évadról, amelyben semmi konkrétum nem szerepelt, rövid is volt, így visszaolvasva nem nagyon emlékszem mi is volt, amely igazán zavart. Azonban, amit észrevettem, hogy egyben nézni a szériát sokkal, de sokkal szórakoztatóbb. 

Az igazság az, hogy ahogyan befejeztem az előző évadot rögtön éreztem azt, hogy tovább akarom nézni. Annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal, hogy ezzel az évaddal indult meg nálam a lejtmenet a sorozatnál, amelyet azt gondoltam, hogy majd ha egyben tekintem meg a soron következő etapot, akkor majd sokkal jobban fogom élvezni. Az igazság az, hogy úgy éreztem, miközben néztem ezt az évadot, hogy a sorozat felhígult. Ez alatt azt értem, hogy még az előző három évadok jelentős részét valóban élvezhető epizódok alkották, itt nagyjából az az arány érvényesült, hogy egy jó részt követett két rossz, vagy számomra semleges.
Az emlékeim a sorozattal kapcsolatban elég fakók, hiszen majdnem nyolc évvel ezelőtt hagytam abba, és azóta se sikerült pótolni. Főleg azért, mert ott akartam folytatni, ahol megszakítottam a nézését. Továbbra is azt gondolom, hogy jó ötlet volt az elejétől elővenni, mert így nem esek ki a ritmusból. Bevallom sok mindent megtudtam időközben a széria főbb cselekményeiről, de a részek nézése közben azért rájöttem, hogy nem mindegy, hogy valamit elolvasok, és tudok, mert számomra fontos, hogy azt lássam.

Annak idején is megjegyeztem, hogy aki képben volt a sorozat készítésével, az mindenképpen képben kellett lennie azzal is, hogy sorozat két női főszereplője a széria készítése alatt adott életet első gyermekének. Ahogyan gyorsan magamévá tettem a negyedik évadot azt figyeltem meg, hogy a dinamika megtört, aminek egyik forrása egyértelműen a Marshall-Lilly páros volt, ahol szükségszerű volt Allison Hanningen terhességének elrejtése, ezáltal maga a karakter sokszor karakteridegen történeti szálakba kerül bele, vagy alapból kevesebbet is szerepelt. A korábbi évadokban elég jól tudtak a karakterre alapozni, azonban ez most megváltozott a színésznő állapotának köszönhetően.
Mint ahogyan többször megfogalmaztam, a készítők a történet miatt egyfajta keretbe kényszerültek, azaz Ted karaktere történetszálait úgy kellett alakítani, hogy ne harapjon a sorozat a saját farkába eseményfolyam szempontjából, de mégis könnyen fogyasztható, és élvezhető legyen. Negyedik évadnál, s már lassan századik epizódnál tartó sorozatnál, amely ilyen alapkoncepcióval rendelkezik bizony egyre inkább beszürkül a fő karakter, hiszen három évad alatt már nagyon sok mindent megtudtunk a karakterek jövőbeli sorsukról, így hát egyre inkább fogynak az eredeti ötletek, melyek alapján az epizódok végére már nem látjuk előre a végkifejletet. Tény, hogy sok változást hozott a negyedik évad, s talán pont ez volt, ami kicsit kirántotta a sorozatot a megszokott stílusából. 

A sorozatnál jellemző, hogy vannak különböző motívumok, amelyek időről időre felütik a fejüket. Ámbár tény, hogy már annak idején is tudható volt, hogy az anya személyére az utolsó évadban fog fény derülni, s addig csak mellékinformációkat kapunk meg róla. Ilyen például a sárga esernyő. De voltak más hasonló jellegzetességek is, amellyel tökéletesen tudták a néző agyát húzni. Ez volt például a születésnapos-kecskés történet, amelyet mézesmadzagként húztak előttünk már lassan harmadik évada. Arra emlékeztem, hogy annak idején se tetszett a történet, de szembesültem vele, hogy mi is volt az igazi bajom vele. Három évadon keresztül ezt az egészet úgy állították be a készítők, mint valami olyan dolgot, ami nagyszerű, s emlékezetes a történet szempontjából. Viszont ahogyan eljutottunk az adott epizódhoz, amely lerántotta a leplet a kecskés sztoriról csak egy felszínes történetet kaptunk, amelyet már az első évadban is el lehetett volna sütni. És mivel ezt az évadzáróban lépték meg nem túl pozitív emlékként marad meg bennem.
Amit korábban is említettem, hogy a sorozat nagyszerű abban, hogy egy adott epizód történéseit több idővonalon kezeli, miközben az epizód elején már a történet végkifejletéhez ugrunk, vagy épp morzsát kapunk belőle, s a teljes kép csak az epizód végére áll össze. Ebben az évadban is többször alkalmazták, s bevallom hiába tudták a készítők zseniálisan összehangolni az adott epizódokat, engem teljesen kiakasztottak ezek a részek. Nagyjából olyan volt, mint ha az idegeimet játszottak volna. 

Természetesen folytatom a megtekintést, hiszen húsz perces sorozatként bőven belefér az időmbe, s kíváncsi vagyok azokra az évadokra is, amelyeket már nem láttam, s tényleg olyan rosszak voltak már, mint ahogyan többen állítják. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.