A mi kis falunk: 2.évad

Ha valaki nekem azt mondja jó pár évvel ezelőtt, hogy én majd magyar filmet, sorozatot úgy fogok megnézni, hogy az tetszeni is fog nekem, valamint szinte rajongója is leszek az adott produktumnak, én bizony szemen köptem volna, s kiröhögöm. Ennek egyik oka, hogy számomra szinte tiltólistán vannak a hazai produkciók, hiszen sokszor a minősége számomra nem kielégítő, azaz olyan szinten mozog, mint egy Barátok közt sorozat, ahol a színészek túl színpadiasak, s ez miatt hiteltelenné teszik az egészet. Ámbár tény, hogy számomra a napi szappanopera távol áll, mint a már példaként említett sorozat.
Azonban tavaly annyira sokat foglalkoztak a A mi kis falunkkal, hogy végül bepróbáltam, s tetszett is. A nézettségből fakadóan meglepő lett volna, ha nem érkezik folytatás, valamint hozta kötelezőt idén is ezen a téren, tehát elég valószínűtlen, hogy jövő ilyenkor nem a harmadik évadról fogok értekezni.

A sikert talán annak tudom be, hogy egy szlovák sorozat magyar remake változatáról beszélünk, s ami ott siker volt, nyilván működött idehaza is. Természetesen ehhez kellettek a magyar sajátosságok. Ámbár belenézve az eredetiébe egyéni vélemény, hogy a magyar változat valóban sokkal szerethetőbb, s színészileg is fényévekre van a szlovák változattól. Mindenesetre feltehetően meg vannak szabva, hogy mennyire egyezhetnek az epizódok.
Az viszont érdekes kérdést vet fel, hogy vajon mennyire is lenne ilyen kivitelezése a sorozatnak, ha az eredeti koncepció 80%-át nem emelnék át? Mint ahogyan fentebb említettem nekem az első évad valóban pozitív meglepetés volt, amelyben voltak erősebb, gyengébb részek is, de hozták a kötelezőt. Ebből fakadóan pedig nagyon vártam a második évadot, amelynek kezdése számomra hatalmas nagy csalódás volt.

Nem fogom azt mondani, hogy hangosan röhögtem az első évadon, de ki tudott kapcsolni, s ennek köszönhetően tudtam élvezni minden részt. Egyértelmű, hogy úgy ültem le a képernyő elé, hogy nem nagyon volt elvárásom a szériával szemben, azonban az első évad után már megvolt egy szint, amit szerettem volna látni. Ennek is volt köszönhető, hogy az első rész a második évadból nálam elhasalt, s egyszerűen csak néztem magam elé azzal a tipikus “ez mi volt?” ábrázattal. Hiszen akármennyire is volt szerethetőek az előző részek az évadkezdés unalmasra, hitványra, és borzalmasra sikeredett.

Nagyon bíztam abban, hogy a készítők ezt a csorbát ki fogják köszörülni, hiszen már meglévő koncepcióból táplálkoznak. A folytatás sem vágott földhöz, de már annak örültem, hogy kicsit elmozdultak az évadkezdéstől. Annak mindenképpen örültem, hogy igyekeztek az első évad színvonalát hozni úgy, hogy közben akartak is változtatni, hogy ne önmagát másolja a sorozat. Nekem egyénileg nem volt bajom, mert a második résztől kezdve mindig akadtak olyan momentumok, amelyek megfogtak, vagy tetszettek. Ami a legérdekesebb, hogy minden egyes résznek volt egy központi szála, s az esetek többségében pedig nem a fő történet vitte a sorozat minőségi részét, hanem a mellékszálak.
Ahogyan haladtunk előre az évadban ez tűnt fel legjobban, hogy a főszálak valahol kissé gyengébben voltak, mint a mellékszálak. Ez nálam arra engedett következtetni, hogy talán a mellékszálak azok, amelyekben a készítők szabad kezet kaptak, s valóban megmutathatták, hogy mire is képesek. Legalábbis bízom benne, ámbár tény, hogy ez volt a legkisebb baj idén a második évaddal.

Persze akadtak olyan jelenetek is, amelyek kínosra, vagy éppen abszurdra sikeredtek, s habár nem történt karakterfejlődés, de legalább a tavalyi szintet sikerült hozni. Azonban tény, hogy olykor-olykor azért látszik, hogy az alkotók egy bizonyos keretek között mozogtak, ezáltal valóban jót alkotni nem tudtak. Ami egyébiránt nagy kár.

Átívelő szál nem volt idén sem, s minden epizódnak volt egy külön története. Egyetlen egy mellékszál volt, az esküvő, mely az évadzáró rész fő cselekményszálát képezte. Komolyabb problémám az évadzáróval nem volt, s valóban megfelelően volt kihasználva a cselekményben rejlő potenciál, azonban némileg keserű szájízt éreztem, hogy az utolsó jelenet a stáblista utánra került. Arról nem is beszélve, hogy hozzászoktam a “tiszta” képhez, így aztán nálam nem kicsit volt zavaró, hogy a képernyő minden sarkában volt “valami”. Sajnálatos módon online változatnál is jelen volt.
Az újranézési faktora még mindig megvan a sorozatnak, s nézettségi adatok alapján biztosra vehető a harmadik évad. Tény, hogy évi 8 epizód nem sok, de legalább láthatunk egy minőségibb szériát a többi sorozathoz mérve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük