Santa Clarita Diet: 2.évad

Az internet világában már nincsenek olyan szabályok, mint annak idején, hogy amennyiben egy adott időpontban az ember nem tudott leülni a TV elé, akkor a kedvenc filmjét, vagy sorozatának legújabb epizódját biztosan elszalasztotta. Ma már minden elérhető online, s akkor sincs gond, amikor az ember csak utólag értesül egy-egy szériáról. Ebből fakadóan az ember határozza meg, hogy milyen ütemben néz egy adott szériát, ha annak már jócskán vannak elkészült, s bemutatott epizódjai.
Ámbár tény, hogy aki rákattan valamire, annak a lehető leghamarabb magáévá teszi az összes elkészült epizódot. Ennek tulajdonképpen kétféle hátránya lehetséges. Ami biztos, hogy iszonyatosan hamar elfogynak az epizódok, aztán pedig várni kell az újakra, amennyiben készülnek új részek. Másfelől pedig iszonyatosan könnyű elveszni a részletekben. Ha valami nem szippant be teljesen, akkor csak egyszer nézős alkotás lesz, pont úgy, mint a Santa Clarita Diet, amely tavaly érdekes koncepciónak tűnt, azonban rájöttem: semmi nem maradt meg belőle.

Pontosítok. Az alapkoncepció teljes mértékben megmaradt, azaz adva van egy feleség, aki egy napon arra ébred, hogy valami megváltozott benne. Nem tudja, hogy mi, egészen addig, míg el nem kezd embereket enni. A zombi témakör nagyon képben van mostanság, így hát nem meglepő, hogy gyorsan meg kellett lépni egy újabb ilyen szériát, ámbár a készítők nem dráma, és horror irányba mentek el, hanem a vígjáték műfaját célozták meg. Pontosabban szerették volna megcélozni, hiszen a második évad ugyan lekötött, de sajnos korántsem volt már olyan szórakoztató, mint szerettem volna.
A legnagyobb problémát fentebb említettem, mely szerint a Netflixnek köszönhetően a teljes első évad azonnal elérhető volt. Ugyan csak 10 epizódról beszélünk, de mégis szinte nem maradt meg bennem semmi, így kénytelen voltam az első évad előzetesét ismét megnézni, hogy valamire emlékezzek. Ezzel egyetemben sajnos eléggé érdekesen ültem neki a folytatáshoz, főleg úgy, hogy az első rész elején semmilyen visszakacsintás nem volt az előző évadra azok számára, akik nem emlékeznének, hogy mi is volt benne. Hiszen tulajdonképpen egy év kihagyással érkezett a folytatás.

Ha a fentieken túllépünk, akkor továbbra is ott kezdődik a probléma, hogy mennyire is életképes egy ilyen koncepció. Ha siker megvan, akkor mennyire is tud ez működni évadokon keresztül, hogy a karakterek az élőhalott anyán próbálnak segíteni, aki csak emberi hússal hajlandó táplálkozni. A sorozat ezen része valóban gusztustalan, hiszen a poénok legtöbbje pont erre van kihegyezve. Nyilván van egy büdzsé, ami nem túl magas lehet, hiszen koránt sem hihető az a mennyiségű emberi testrész, és művér, ezáltal némileg úgy éreztem ezeknél a jeleneteknél, hogy tulajdonképpen átmegy az egész gagyiságba. Mert tulajdonképpen ez meg is történt. Nem is kicsit.
Továbbra is az átívelő szálat az adja, hogy vajon mi is történt a családos anyával, amitől zombivá változott, valamint hogyan is tudnák ezt titokban tartani. Természetesen komolyabb kérdések nem merülnek fel, valamint válaszokat se kapunk rá. Ellenben jön az újdonság, miszerint címszereplőnk koránt sincs egyedül.

Az igazság az, hogy akadtak bőven olyan jelenetek, amelyeken majdnem bealudtam. Ugyan csak kemény fél órát jelentett egy-egy epizód, de általában az adott rész végén pörögtek csak fel az események, hogy azt mondhassam, hogy megnézem a következőt is. Míg az első évadban valóban élvezhető volt, addig a másodikban már éreztem, hogy ez talán filmként tudna jól működni, s nem pedig sorozatként, hiszen sok benne az üresjárat.
Belefért az időmbe a megtekintése, viszont azt kell mondanom, hogy elgondolkoztam, hogy bepróbáljam-e a harmadik évadot, hiszen nem tudni egyelőre, hogy lesz-e. Nem mondom, hogy rossz volt, de iszonyatosan középszerű, és unalmas volt sokszor, s az adott szálak, melyek izgalmasnak hatottak sokszor a semmibe futottak ki, vagy pedig egyszerűen nem vitték tovább azokat. Mindezek mellett volt egy kellemes cliffhanger is, amire minden bizonnyal már egy hét múlva sem fogok emlékezni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük