Kalandorok (2008)

Mi bajom van a magyar filmgyártással?? Tulajdonképpen fognám és sóval behinteném sorozatokkal, filmekkel együtt. A legnagyobb probléma, hogy ezek az alkotások engem nem nagyon tudnak szórakoztatni. Véleményem szerint ebben benne lehetnek a lehetőségek, büdzsé, s nem utolsó sorban a borzasztó színészi teljesítmények. Ezalatt azt értem, hogy egyszerűen borzasztó, ahogyan a színészek játszanak. Az egész olyan színpadias, nem komolyan vehető, mű. Én nem is nagyon foglalkoztam magyar filmekkel, s ha lehet kerülöm is őket. De aztán jött egy A mi kis falunk sorozat, és óhatatlan, de elkezdtem belenézegetni más alkotásokba. Így jutottam el eme filmhez, ami némi felüdülést okozott nekem. 

Azt rögtön a legelején leszögezem, hogy a film nem tökéletes, s nem hibátlan. Azonban egy valamit tudott: szépen fogta magát és leszögezett a monitor elé. Ami még önmagában nem is probléma, mert megesik. Hanem a meglepetés ebben az, hogy éppenséggel nem éreztem semmi vágyat arra, hogy fogjam magam és beletekerjek az unalmasabbnak vélt részekbe, s ezáltal a másfél órás játékidőt háromnegyed, vagy fél órásra rövidítsem. Őszintén szólva az előzetesbe is csak belenézegettem, így aztán a teljes alapkoncepcióval nem nagyon voltam tisztában. Ebből fakadóan pedig akadtak váratlan meglepetések is.
A lényegi része a dolognak, hogy a főbb szerepben három férfi van, azaz három generáció. A nagyapa, az apa, és a fiú. A koncepció szerint az Erdélyben élő apjához siető férfi magával rángatja a fiát, majd a falusi környezetben dől el, hogy bizony mindhárman mennek Magyarországra. A bökkenő ott van, hogy ez egyáltalán nem könnyű, s minden bizonnyal a valóságban nem is így zajlana. Nem elég az, hogy pénztelenek, de még lehetőségük sem sok van. Így aztán magától értetődő, hogy az út során számos bonyodalmakba keverednek. 

Road movie? Vígjáték? Dráma? Vagy mindhárom egyszerre? Bevallom nagyon sok filmet láttam, aminél ezt nem tudom eldönteni. Hiába van a műfaji besorolás, valahogy nem nagyon működnek ezek a dolgok. Bár ez sokszor a történetvezetéstől, és a szórakozási faktoromtól függ, hogy hová sorolom be. Ennél a filmnél leginkább azt tudnám mondani, hogy mindhárom műfaj elemei megtalálhatóak az mellett, hogy már a néző az első fél órában észreveszi a karakterek közötti hasonlóságot. Azaz adva van három férfi főszereplő, akik tulajdonképpen tökéletes vesztesek, akik ennek megfelelően élik életüket, s hozzák nem túl logikus döntéseiket, melyeknek természetesen következményeikkel is számolni kell. Pontosabban számolniuk kell.
Ami igazából tetszett talán az volt, hogy kevés mű dolgot vettem észre a filmben, s a színészek sem úgy viselkedtek, mint egy színházban. Megvolt mindenki között az a bizonyos összhang, ezáltal nem éreztem azt, hogy én, mint néző kiesek abból a ritmusból, amit a film akar nekem nyújtani. Mint ahogyan fentebb is írtam a film nem hibátlan, s talán a közepestől kicsit jobb, de szórakoztató legalább. 

Ami viszont mindenképpen felróható a filmre, hogy sajnos a történetvezetés a végére sajnos szétesett. Bevallom a befejezéssel kapcsolatban nekem keserű szájízem volt, s nem éppen arra számítottam, hogy majd ezzel fog véget érni a film. Hogy konkrétan ilyenre akarták a készítők, vagy éppen folytatást szerettek volna ennek, azt nem tudom. Viszont tény, ha megnézzük a szereplők kalandjait a film játékidejében, akkor a néző nem ilyen befejezésre számít. Nekem ez olyan volt, mint ha egyszer csak elvágták volna a filmet, s lemaradt volna a vége. 

Mint ahogyan mondtam nem tökéletes a film, de legalább megüti azt a mércét, hogy tud szórakoztatni. Ez egy magyar filmnél viszont iszonyatosan nagy dolog tud lenni. Újranézés biztosan nem lesz nálam, de legalább elmondhattam, hogy ezt is sikerült pótolni. Főleg úgy, hogy idén lesz tíz éves. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.