ER: 14.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

…és akkor sorozattörténelmi rekord következik nálam, miszerint egy átlag 42 perces epizód játékidővel rendelkező sorozat soron következő évadát magamévá tettem egy nap alatt. Mondjuk ez így egy kicsit sarkítás, hiszen már tegnap este megnéztem vagy öt epizódot, s a lassan tíz évvel ezelőtti amerikai írósztrájk miatt nem volt teljes, azaz 22 epizódos eme évad. Ellenben annyira szerettem volna túl lenni rajta, s elérkezni az utolsó évadhoz, melyet egyébként nem láttam annak idején, hogy muszáj volt megtennem ezt a lépést. Főleg akkor, ha a mai nap egyébként sem volt jó idő. 

Egy valami bizonyos: a koncepció teljes kiöregedése. Mint ahogyan korábban is írtam többször, hogy a széria szereplőgárdája teljes egészében lecserélődött. Ez még önmagában még nem jelent semmit, hiszen tulajdonképpen az alapkoncepció nem a karakterekre, hanem elsősorban a sürgősségi osztályra épül. S mivel fokozatosan váltak ki a karakterek, vagy írták ki őket mondjuk halállal, így aztán évek alatt az emberek hozzászokhattak az újakhoz. Azonban ez a változás nem minden esetben volt jó, hiszen nagyon sok új karakter érkezett, aki bizony nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Azaz a nézők, rajongók szemében bizony nem lett kultikus, mint ahogyan a kezdeti csapatból nagyon sokan.
Eme évaddal leginkább az volt a problémám, hogy elsősorban túl tömény volt egy nap alatt lepörgetni. Az pedig még rosszabb volt, hogy egyszerűen látni lehetett, hogy mennyire is hidegen hagynak a sorozat történetvonalai. A kezdetek kezdeten, azaz még gyermekként nagyon le tudott kötni, s amikor elkezdtem nézni hasonlóan éreztem. Voltak izgalmas esetek, amelyek sokat dobtak az adott epizódon. Viszont azt vettem észre, ahogyan haladtam előre, hogy annyi minden történt már ebben a sorozatban, hogy az embert egyszerűen nem tudják felébreszteni, meghökkenteni, és ledöbbenteni. Persze akadtak erre nagyon jó próbálkozások, de még a korábbi évadokban majdnem minden epizódban volt olyan, amire az ember felkapta a fejét, az a későbbi évadokban már csak alig jelentkezett. 

Természetesen ismét akadt karakter, amely távozott, így nem volt meglepő, hogy kellett újakat ismét behozni. A steril karaktereknek pedig az volt a sorsuk, hogy az egyszeri nézőben egyszerűen ne hagyjanak nyomot, tehát ebből fakadóan ne is hiányozzon senkinek sem, amennyiben valami történik velük. A korábbi karakterek éppen el vannak, de a 14. évadban véleményem szerint sokkal több volt az időhúzás, ami leginkább a magánéleti szálakra mentek el. Ez pedig látványosan nem tett jót a szériának, mert nagyon kevés olyan eset volt, amit lehetett volna élvezni, de iszonyatosan látszott, hogy a készítők mennyire rágyúrnak a magánéleti szálakra. A Lochart-féle szál nekem kifejezetten irritáló volt, főleg hogy szinte egy egész évadot ölelt fel. Ez pedig egyáltalán nem volt jó, sőt. 

Ami legjobban zavart ebben az évadban, hogy egyszerűen eltűntek az epizód eleji bevezetők. Amikor először találkoztak az új koncepcióval annak idején már akkor is örültem, hogy némi ízelítőt kap mindenki, hogy mi is történt az előző epizódban. Nyilván ahogyan haladtuk előre úgy egyre inkább nem volt erre szükség, hiszen szinte mindenkinek elérhetőek az adott sorozat epizódjai, tehát csak az tud részt kihagyni, aki ki is akar. Viszont amennyiben egyben tekint meg valaki sorozatot, annak lehetnek halvány részletkiesések. Így kifejezetten zavart, hogy ez a megoldás alig egy évadig volt a sorozatban. 

Az igazság az, hogy a sorozatot talán itt hagytam volna abba, ha még mindig képernyőn lenne, vagy legalább öt évadnyi epizód lenne hátra. De mivel a 15. az utolsó, s nagyon sokan azt mondták eléggé nosztalgikusra sikerült, így az elkövetkezendő két napot azzal fogom tölteni, hogy mindenképpen magamévá tegyem azokat a részeket is. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.