Terápia: 1×01 (Pilot)

Több írásban is hangot adtam annak, hogy bizony én nem nagyon szoktam magyar készítésű sorozatokat, filmeket nézni. Ennek egyetlen egy oka van, mégpedig az, hogy a külföldi alkotásokhoz mérve eléggé mesterkéltek, s sokszor még a színészek sem remekelnek az adott műben. Habár hozzáteszem, hogy jó pár olyan alkotást láttam, aminél azt mondom, hogy talán némileg nagyobb büdzsé talán segített volna az adott címen. S persze még az sem csábító számomra, hogy Magyarországon vannak ismert színészek, színésznők, s szinte csak ők szerepelnek nagyobb, akár mozikba is eljutó filmekben. 

…és akkor ott vannak a sorozatok, amelyekből szinte egyik sem lopta be magát a szívembe. Természetesen jelenleg a magyar sorozatgyártás egyik rákfenéje talán a mindenki által ismert Barátok közt, melynek ugyan nem vagyok nézője, de példát mutathat, hogy ki hogyan álljon egy magyar sorozathoz. Első úttörő nálam egyértelműen a tavaly bemutatott A mi kis falunk volt, ami véleményem szerint a hazai sorozatok minőségi szintugrásának tartottam, hiszen tényleg jól szórakoztam rajta. Ennek ellenére azonban a rongyosra reklámozott további szériákat nem próbáltam be rejtélyes oknál fogva.
Idehaza – annak ellenére, hogy ezeket én intézem – a kábelszolgáltatónknak sikerült megtalálniuk az előfizetőt, majd rábeszélnie, hogy alig egy ezer forintos különbség van a hagyományos csomagunk és az HBO filmcsomag között. Így végül a teljes mozicsomagunk is lett. Igaz, alig nézi valaki. A sorozatot a harmadik évados reklámjának zenéjével (igen, igen… a Zorán féle Kinek mondjam el vétkeimet? feldolgozásról beszélek) kíváncsivá tett, majd pedig a mai napon a bevezető epizódot magamévá tettem. 

Minőség. Talán ez volt az első, ami eszembe jutott, amikor az első részt elkezdtem nézni. Mint ahogyan fentebb is írtam, nagyon sok magyar alkotást egyszerűen nem tudok elviselni. A legtöbb valóban ott bukik el, hogy szinte mindig ugyanazok a színészeket látni benne. Persze akadnak nagyon jó alapötlettel rendelkező alkotások, de sokszor pont azon buknak el nálam, hogy túlságosan mű és színpadias lesz az egész. Arról nem is beszélve, hogy sajnálatos módon olykor-olykor egy-egy színész egyszerűen nem tud a saját árnyékából kilépni, s nem ugyanazt hozza szinte minden egyes alkotásban.
Ezért is tartottam, hogy újabb magyar sorozatot próbáljak be, de annyira megritkultak az általam nézett szériák, hogy úgy döntöttem, hogy főleg a téli időszakra kell valami utánpótlás. Egyelőre az első részen vagyok túl, ámbár a véleményeket olvasva későbbiekben csak jobb lesz. 

Ami első körben megdöbbentő volt, hogy az első évad epizódszáma 40 (!), tehát mindenképpen úgy döntöttem, hogy belevetem magam, s ha tetszik, akkor bőven van utánpótlás. Mindezek mellett pedig alig tudtam valamit a sorozatról, tehát tényleg meglepetés volt szinte minden mozzanata. Az alapkoncepciót, azaz a pszichológus és páciens kapcsolatát bemutatását szánt alapötlettel tisztában voltam, viszont azzal nem, hogy hogyan is fogják ezt megoldani. Főleg akkor, amikor láttam, hogy az első rész (és a többi) játékideje még a fél órát sem üti meg. Ennek ellenére kíváncsian tapadtak a szemeim a képernyőre.
Bevallom őszintén, hogy meglepődtem azon, hogy semmi nem történik azon kívül, hogy két színész beszélget. Az első rész felénél már gondoltam, hogy nem lesznek díszleten kívüli jelenetek, de úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtem, akkor mindenképpen végignézem. Számomra teljesen meglepő volt, hogy a huszonnégy percnyi játékidő másról sem szólt, mint arról, ahogyan a terapeuta meghallgatja a páciensét. Számomra nagyon furcsának hatott ez az egész, de ahogyan végére értem az első epizódnak azt vettem észre, hogy annyira jó volt mindkét színész játéka, hogy egyszerűen magam előtt láttam azt, ahogyan a kétségbeesett nő elmondja, hogy miért is érzi azt, hogy a párkapcsolata romokban heverne. 

Mivel nem szerettem volna semmi információkba botlani a későbbi epizódok történetével kapcsán, így csak tippelni tudok, hogy minden bizonnyal 1 epizód 1 páciens felállást fog követni a sorozat. Annyi bizonyos, hogy mindenképpen le akarom gyűrni az első évadot, s az epizódok játékideje talán lehetővé is teszi, hogy még a héten tudjak írni arról, hogy milyen is volt az első évad. Mindenesetre bízom abban, hogy minőségi szintromlás nem lesz, s valóban le fog majd kötni. 

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: Terápia: 1.évad – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.