Brazilok (2017)

Magyar cím: Brazilok 

Az én véleményem a magyar filmgyártással kapcsolatban leginkább az, hogy Magyarországnak kevés valóban ismert színésze van. Az a kevés ismert színészt pedig minden egyes elkészült filmben látni egy idő után unalmas. Ráadásul amennyiben közelebbről megvizsgáljuk a dolgokat, akkor láthatjuk, hogy minden bizonnyal több energiával, s nagyobb befektetett tőkével feltehetően minőségibb alkotások kerülhetnének a magyar mozikba, ami a magyar filmeket illeti. S bizony van azért egy-két olyan alkotás, amely rácáfol arra, hogy idehaza nem létezhet valóban szórakoztató cím.
Ugyan vegyes véleményeket, és kritikákat olvastam a filmről, de én úgy ültem le, hogy minden elvárásomat félre teszem, s ez alapján próbálom megítélni majd az új magyar filmet. Megtekintés után viszont arra az összegzésre jutottam, hogy feltehetően egyre több pénz áll rendelkezésre a filmkészítésre, valamint az irányvonal jó lehet, de azért bőven van még itt mit fejlődni.

Számomra ott kezdődik a legnagyobb probléma, hogy az alapkoncepció már az első öt percben megbukott. A műfajt ugyan nem néztem meg, de igazából nem tudtam eldönteni, hogy most a készítők tulajdonképpen milyen irányt is tűztek ki maguk elé. Ugyanis sem vígjátéknak, sem drámának nem tudom mondani. Inkább a “furcsa” jelzőt aggatom rá. Ez nagyjából olyan, mint egy gasztronómiai zsákutca: az ember előtt ott a húsleveles, de amikor elfogyasztja annak se íze, se bűze.
A megvalósítás valóban jó lett eltalálva, viszont az alapkoncepció tulajdonképpen megölte a filmet, hogy az szórakoztató tudjon lenni. Megragadnám az írás elején rögtön a szót, hogy ebben semmi rasszista megmozdulást nem kell feltételezni, de azt hiszem a hétköznapi ember nagyon is tudatában van azzal, hogy ma Magyarországon milyen magasságokba emelkedett a roma probléma, mely mögött korlátlan bűnözés, és erőszak lapul. Így aztán az ember már rögtön vegyes szájízzel fogad egy olyan filmet, amely némi vígjáték köntösbe akarja elénk tárni, hogy bizony abban semmi rossz nincsen, ha a nyomornegyed lakói fát és fémet lopnak, valamint segélyen tengődnek, melyből legtöbbször csak a kocsmáig jutnak. Persze akadnak benne igazságok, mint a hivatali visszaélés, vagy a rasszizmus, hiszen elsősorban a személyiség határozza meg egy egyén viselkedését, nem pedig a bőrszíne. Azonban a Brazilok ezt a kérdés tökéletesen megkerüli, és úgy próbál meg másfél órán keresztül szórakoztatni, hogy valódi problémát tökéletesen elkerüli. Ez pedig probléma. 

Nem mondanám, hogy rossz a film, s a benne szereplő színészek is megfelelő munkát tettek le az asztalra. Számomra a legnagyobb probléma az volt, hogy egyszerűen ehhez a témához ebben a formában nem érte meg hozzányúlni. Nemes egyszerűséggel nekem az a bajom, hogy a műfajt nem sikerült eltalálni. Az egy dolog, hogy a film tele van egysíkú karakterekkel, valamint kikövetkeztethető fordulatokkal, sablonokkal. Bár én nem is vártam többet tőle, így ez számomra nem volt meglepő, letaglózó. Azonban a témát iszonyatosan nem sikerült megfogni. Amennyiben a kiszemelt műfaj a dráma lett volna, akkor talán még működőképes is lehetett volna mindaz, amit itt felsoroltak nekünk a készítők. De ebben a formában kissé vállalhatatlan. Nagyjából azon a szinten mozog, mint ha a szeptember 11-i eseményekből egy könnyed családi vígjáték készülne. 

Rengeteg eltúlzás található a filmben, s azt gondolom kevesen lesznek azok, akik képesek lesznek befogadni egy ilyen témát, ilyen feldolgozásban. Nekem kissé bántó volt, hogy kevés volt az új színész, aki pedig új volt, az teljesen amatőrnek mondható. Mint ahogyan fentebb is említettem nem mondom rossznak, de sajnos ebben a témában jó alkotást csinálni véleményem szerint nem lehet. Ez inkább egyfajta könnyed közönségfilmnek készült, ami sajnos műfajt tévesztett.
Ugyan nem vártam tőle megváltást, de számorma a befejezés erősen összecsapott és csalódást keltő volt. Ámbár tény, hogy a film zenéje legalább kárpótolt a megtekintett másfél óráért. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.