Cult Of Chucky (2017)

Magyar cím: Chucky kultusza 

Gyermekként egy televízióval kellett beérni, ami a szülők szobájában volt. Az esti tévézés szinte kultusszá nőtte ki magát az évtizedek alatt, míg felnőttem. Míg én már gyermekként is láthatóvá tettem, hogy az éjjeli bagoly életét élő emberek jellemzőit birtoklom, így aztán többször esett meg, hogy olyan filmeket is láthattam, amit egyébiránt nem engedhettek volna nekem meg. Míg ugyebár  szülők már este tízkor bealudtak a közös tévézés keretén belül, én akár éjfélig fent voltam. Ebből lehetséges az, hogy gyermekkorom egyik kedvenc horrorja a Child’s Play, azaz Gyerekjáték volt. 
Az alapkoncepciója horrorhoz mérve jó volt, hiszen akkoriban azért bábuk kellett ahhoz, hogy a filmvásznon megelevenítsék azt, hogy egy játékbaba lemészárol mindenkit, miután a műanyag testbe egy sorozatgyilkos költözött. Tökéletes filmes recept, ha valami siker, akkor abból egy franchise készül, majd pedig addig jönnek a folytatások, reboot alkotások, előzmény filmek, míg az adott cím ki nem fullad. Részemről talán a sorozat harmadik részéig voltam képben. Utána már elvesztettem a fonalat. Eme hetedik részre ismét beneveztem úgy, hogy az előző volt valami jó. 

Ahogyan írtam is fentebb számomra az előző sem volt valami jó alkotás. Olyannyira, hogy én tulajdonképpen nem is nagyon voltam tisztában mi is játszódott az előző részben, így aztán rá kellett keresnem, hogy mi is történt benne. Ámbár még így sem voltam eléggé képben, bár tény, hogy ha az ember látta az első részt, akkor bizony bőven képben tud lenni. 
Ahogyan az előző résszel, úgy itt is úgy indultam neki, hogy semmilyen, de tényleg semmilyen elvárásom nem volt felé, hogy hátha tud majd szórakoztatni, de sajnos ez már tényleg nem tudott. Egyszerűen ahogyan néztem a filmet azt vettem észre, hogy láthatóak voltak azok a tipikus stílusjegyek, amelyek azokra a filmekre voltak jellemzőek, amelyek újat nem akartak már mutatni. Esetleg nem is tudtak, de olyan alkotások fényében akartak tündökölni, melyek régen sikeresek voltak. Itt az alkotók részéről azt láttam, hogy itt inkább a látványra, s a gyilkolások minőségére próbálnak rámenni úgy, hogy a történetet inkább háttérbe tolják. Kaptunk ismételten egy felszínes, s szinte bugyuta mesét arról, hogy Chucky hogyan is tér vissza, valamint hogyan is tud ismét áldozatok szedni. 

Ez a rész már elkerülte a mozikat, így magától értetődő, hogy a készítési költségeket is valahol meg kellett nyirbálni. Ebből fakadóan pedig nem is tartom véletlennek azt, hogy a helyszín java része zárt osztályon zajlik, hogy aztán minél kevesebb költségből kijöjjön az egész alkotás. A bugyutaság akkor kezd a tetőpontra hágni, amikor az egyszeri néző is csak kapkodja a fejét, s nem érti, hogy mit is lát konkrétan a képernyőn. 

Nem csak az legrosszabb az egészben, hogy az alkotók egy régi sikeres horrorfigurát immáron ténylegesen a filmes pöcegödörbe löktek. Hanem az, hogy erre még a színészek is közreműködtek, hiszen ilyen rossz játékot ritkán lehet látni. Nem csak arról van szó, hogy nem érzi az ember hitelesnek az egészet, hanem arról is, hogy egyszerűen középszer az egész, s egyetlen egy karaktert sem talál benne a néző, aki iránt ellenszenvet, vagy pedig undort, utálatot érezne.
Az egész lehetne akár egy vicc is, amit igazából csak a főszereplő baba olykor oly “bájos” beszólásai mentenek meg, semmi más. Nem mondom, hogy kár az időért, mert pont belefért, illetve nem is volt máshoz kedvem. De sajnos azt kell mondanom, hogy az új rész magasan alulmúlja az eddig elkészült epizódokat. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.