ER: 8.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Amennyiben vizuális szórakozásról van szó, akkor az emberek többsége néz filmet, sorozatot. Mindenkinek megvannak a kedvenc alkotásai, s szívesen emlékeznek vissza az emberek. S nem csak azért, mert amit láttak tetszett nekik, hanem olyan élménnyel gazdagodtak, melyek az emlékeik részei lettek. Ilyen például, hogy hogyan akadt valaki rá egy sorozatra, s az adott epizódokat hogyan tette magáévá, továbbá mikor és hogyan látta az első részt. Vannak szériák, amelyeket kevesen ismernek, de akadnak olyanok is, amelyekről minden bizonnyal halott az is, aki nem tartozik/tartozott a nézők közé. Ilyen az ER, azaz Vészhelyzet, mely képes volt túlélni azt, hogy az eredeti karakterek elhagyták a sorozatot. A karakterekkel együtt ugyan távoztak rajongók, de még így is maradt annyi néző, hogy 15 évad készüljön a sorozatból.
A sorozattal kapcsolatban nem csak azok az emlékeim maradtak meg, amelyek a legemlékezetesebbek voltak, hanem azok is, amikor gyermekként elkezdtem a szülőkkel közösen nézni. A régi karakterek elvándorlásával egyetemben én is elkezdtem hol nézni, hol nem nézni, így aztán idejét éreztem, hogy bepótoljam a lemaradásomat a szériával kapcsolatban. Ami annyira jól sikerült, hogy a nyolcadik évadot sikerült két nap alatt magamévá tennem. 

A nosztalgia faktor nagyon elkapott ezzel az évaddal kapcsolatban. A főbb történetszálakra még emlékszem, de ahogyan haladok előre az évadokkal, úgy jelen van az újdonság varázsa is, hiszen nagyon sok minden ezzel egyetemben kimaradt nekem, vagy elfelejtettem. Elég erősnek volt mondható a nyolcadik évad, hiszen itt volt az egyik legerősebb karaktercserélődés.
Mindenkinek vannak kedvenc és utált karakterei, mint ahogyan nekem is voltak/vannak ebben a sorozatban. S mivel tudtam, hogy nagyobb változás ebben az évadban fog bekövetkezni, így aztán nagyon akartam gyorsan letudni az egészet, ha már az időjárás is olyan volt, hogy kénytelen voltam itthon maradni. Annak idején nagy kultusz övezte a sorozatot, s mivel nem volt elterjedve az internet szélesebb körben, így aztán nyomtatott újságból értesült a többség egyes sorozatokkal, illetve azokkal kapcsolatos hírekkel. Annak rendje módja szerint egy, de legalább fél évvel mindig le voltunk maradva az eredeti premier mögött, így aztán kristálytisztán emlékszem, amikor ezt az évadot úgy néztem végig, hogy pár újság már előre lehozta, hogy mi is fog történni. 

Hogy pontosan mi hogyan volt nem emlékeztem, viszont mindenképpen érdekes volt az, ahogyan a készítők megoldották a távozásokat. Mindezt úgy, hogy nem az évadzáróra maradtak a kilépések, hanem évad közben zavarták le őket. Az egyik pozitívum nekem egyértelműen az volt, hogy ebben az évadban visszahozták Lewis karakterét, de már a tizedik epizódnál elbúcsúzott Benton, aki engem gyermekként, s felnőttként is egyaránt irritált. Talán ő iránti éreztem a legtöbb ellenszenvet, s ebből fakadóan örültem is annak, hogy végre nem tagja a sorozatnak. Mindezek mellett én is azok táborát erősítem, akinek egyik kedvenc karaktere volt Greene, így aztán én is sajnáltam, hogy ebben az évadban lépett ki a sorozatból.
A széria egyik legerősebb eleme, hogy ugyan biztosnak tűnnek a karakterek, amelyek szinte sérthetetlennek tűnnek, de ahogyan a néző halad a sorozatban egyre inkább rájön, hogy bizony senki sincs belebetonozva szerepébe, s távozása nem csak annyival végződik, hogy elköltözik/kirúgják/felmond, azaz a későbbiekben bármikor visszahozható. Míg a többi karakterrel kapcsolatban bárki reménykedhetett, hogy vissza fog térni a későbbi részekben, hogy Greene-nel kapcsolatban mindenki pofára eshetett, ugyanis az írók nemes egyszerűséggel agytumort “ajándékoztak” neki, melynek keretén belül az évad végét már meg sem élte. 

Az évad viszonylag erősebb volt abban, hogy a karakterek magánéletét is előtérbe helyezte,s sokkal jobban forgott az egész a szemünk előtt, míg a korábbi évadokban. Nekem az tetszett, hogy végre nem volt olyan eset, amelynek szála több, mint három részen át vitték volna a készítők. Ellenben azonban itt igencsak kezd előtérbe kerülni, hogy a készítők a karakterek hol összehozzák, hol pedig szétválasztják úgy, hogy közben simán egy szerelmi háromszög is kialakulhat.
Az esetek viszonylag tűrhetőek voltak, s igazából egyik sem volt olyan, amelyik különösebben felkeltette volna az érdeklődésemet, de nem is volt olyan, amelyik ellenszenvet váltott volna ki belőlem. Ellenben megmaradt a dinamika ebben az évadban, aminek nagyon örültem. Annak ellenére, hogy sokat olvastam a sorozattal kapcsolatban engem meglepett, hogy annak idején is mennyire bevett szokás volt egy szériával reklámozni egy másikat. Jó pár részt láttam a Third Watch-ból (idehaza Harmadik Műszak), de annyira azért nem rántott be, de idén szerettem volna behozni a lemaradásomat, amely olyan jól sikerült, hogy az első évad végéig sem jutottam. Így aztán meglepődtem, amikor a készítők az egyik részben tulajdonképpen crossovereztek a szériával. A crossover mostanság kötelező dolog lett szinte, de ahogyan nem szerettem régen, úgy nem szeretem most se. Így részemről az évad egyik gyenge pontja volt a szóban forgó rész. 

Az évadban ismét előtérbe kerültek olyan dolgok, mint a munkahelyi hiearchia, s abból fakadó konfliktusok, valamint a műhibák. Ennek megfelelően minden karakternek volt olyan momentuma, ami miatt érdekes szituációk alakultak ki. Mindezek mellett persze érdekes volt látni, hogy a karakterek mennyire nem egysíkúak, s olykor karakter idegen dolgot is művelnek, ami a nézőre nézve meglepetéssel végződhet. 

Azt gondoltam, hogy az évadzáróban vezetik le a készítők Greene halálát, de az évadzáró epizód előtti részt szentelték ennek. Így aztán az utolsó részt frappánsan vezették fel, s némi cliffhangert is hagytak a karantén helyzettel. Ugyan ismét távozott két régi szereplő, de még mindig azt mondom, hogy továbbra is nézhető a széria annak ellenére, hogy az újak már koránt sem olyan érdekesek, mint amilyenek voltak a korábbiak. 

Innentől már kissé érdekesebb lesz a helyzet számomra, hiszen most következnek azok az évadok, amelyeket láttam, de nem teljesen, illetve olyanok is, amelyek feltehetően ki is maradtak nálam. Így aztán most valóban várhat rám némi újdonság úgy, hogy tudom hova fog torkollni az egész. 

 

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: ER: 9.évad – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.