ER: 7.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Idén májusban úgy döntöttem, hogy ideje lesz elővenni a régi sorozatokat, amelyeket szerettem, de valamilyen úton módon nem volt lehetőségem minden epizódját látni. Ilyen volt az ER, azaz a Vészhelyzet, melynek 15 éves televíziós pályafutása alatt szinte a kezdetektől nézője voltam. Az általános iskolát a sorozat itthoni debütálásával kezdtem, így a szülőktől függött, hogy az aktuális epizódot meg tudtam-e tekinteni, majd később külön TV készülék hiányában, valamint a széria csatornák közti vándorlása miatt lemaradtam jó pár részről. 
Azt gondolom, hogy kórházsorozatként az egyik legjobb, ha nem a legjobb. Ugyanis elég impozáns dolognak tartom, hogy 15 évig volt képernyőn úgy, hogy tulajdonképpen a végére a kezdeti karakterekből “kikopott” mindenki a végére. Mondjuk a fokozatosság jót tett a sorozatnak, így nem zökkent ki az ember, s nem volt annyira feltűnő egy-egy karakter távozása. Természetesen kivéve akkor, ha az egyik kedvenc hagyta el a szériát. 

A sorozattal kapcsolatban emlékeim szerint az utolsó évad talán ki is maradt, így aztán nagyon fel akarom hozni magam. Hiszen tényleg ez volt az a sorozat, amely túlélte az eredeti karakterek távozását úgy, hogy még utána legalább öt évig képernyőn tudott maradni, s élvezhető volt. Ebből fakadóan azonban az én sorozatnézési szokásom a szériával kapcsolatban hullámzó, azaz van mikor napokig hozzá sem szagolok, majd egyben letolom a soron következő etapot kettő, vagy három nap alatt. A hetedik évaddal kapcsolatban az utóbbi volt jellemző leginkább azért, mert nagyon kíváncsi vagyok a nyolcadik etapra, hiszen itt vált ki a legkedveltebb karakter annak idején.
Visszatérve a hetedik évadra talán ez volt az, amivel kapcsolatban nekem némi közepes szájízem alakult ki. Ennek egyik oka, hogy az egyedi esetek nem voltak olyan impozánsak az előző évadokkal szemben. Ugyan az eddigi epizódoknál is voltak átívelő szálak, amelyek akár fél évadon át tartottak, de most úgy éreztem, hogy az alkotók az ilyen szálakat kissé eltolták. Ugyanis részemről ezek a szálak nekem unalmasak voltak, és elnagyoltak. Arról nem is beszélve, hogy volt jó pár ilyen átívelés, ami sokkal jobban sikerült volna, ha két vagy három epizód alatt lerendezik, nem pedig majdnem fél évadon keresztül nyomják. Főleg úgy, hogy közben az egészből az jön le, hogy nem jók másra, mintsem kitölteni az épp aktuális részt. 

Mint ahogyan megszokhattuk az előző évadokkal szemben itt is nagy hangsúlyt kaptak a dolgozók magánéleti faktora, így aztán az átlagos részeknek a fele mindig a magánéleti problémákról szóltak. Az én legnagyobb bajom most az volt, hogy pár karakter előtérbe került, más pedig háttérbe. Ráadásul olyan történettel, ami nem csak frusztráló, hanem unalmas is volt. Valahol úgy éreztem, hogy az évad végére elveszett az egyensúly a főszereplők között, mert valakivel nagyon sokat foglalkoztak, valakivel meg nagyon keveset. Nyilván egy ilyen sorozatnál nem lehet percre pontosan meghatározni, hogy mely karakter legyen előtérbe úgy, hogy a másik ne szoruljon háttérbe, de azért amikor több epizódon keresztül ezt nem tudják tartani a készítők, az nekem kissé unalmasnak, és vontatottnak hatott.
Ugyebár az évad közepén történő eseménysorozatnak nagyon megörültem, mert azt hittem, hogy a dráma faktor megfelelő mértékben növekszik, de sajnos az évadvégi epizódra némileg átverve éreztem magam. Ennek oka leginkább az volt, hogy egészen mást vártam a zárásra, ami véleményem szerint nem kicsit unalmasra sikerült, s cliffhangert sem sikerült  a készítőknek beleszuszakolni a zárásba, ami kicsit fájt nekem. Minden bizonnyal, ha nem tudnám előre, hogy az egyik legdrámaibb kiválása következik a következő évadban az egyik legkedveltebb karakternek, akkor most pár napig a sorozathoz sem szagolnék. 

Minőségi romlásról nem tudom beszélni, mert tulajdonképpen nem történt meg. Inkább a dinamika csúszott meg a karakterek és az esetek között, ezáltal felkerültek teljesen érdektelen szálak, melyeknek következtében sok unalmas jelenetet véltem felfedezni az epizódokban, melyek inkább az évad második felében volt jellemző. Ami jobban zavart, az a mellékszereplők hiánya volt, ugyanis akadtak olyan részek, amelyekben szinte a nővérek, pultosok pár másodpercnyi jelenetet kaptak, míg akadtak olyan epizódok, ahol meg végig feltűntek öt percenként. 

Ahogyan írtam minőségi romlás nem következett be, pusztán a dinamika bomlott meg egy kicsit, illetve az esetek érdekessége volt kissé lehangoló. De mivel tudom, hogy mi vár rám a következő évadban történeti szinten – amiből sok mindenre már nem emlékszem -, így azonnal fejest ugrok a nyolcadik évadba, amit lehet három nap alatt már magaménak fogok tudni a rossz idő lévén. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.