ER: 5.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Az ER (honosított nevén Vészhelyzet) az a sorozat, amelyen egy generáció nőtt fel. Még a köztévé kezdte el adni keddenként, amit átvett az RTL Klub, de nem törte meg ezt a hagyományt. Így aztán keddenként mindig volt egy fix dolog egészen addig, míg a 15.évaddal véget nem ért a sorozat. Bevallom talán ez az évad volt, ameddig néztem, s utána már össze-vissza, s így már nem nagyon tudom összeadni, hogy mi mikor is történt.
A sorozattal kapcsolatban csak emlékfoszlányaim vannak már csak, ámbár a legmonumentálisabb jelenetek megmaradtak még a tudatomban. Akadtak olyanok is, amelyekről már csak az iskolában értesültem, így aztán amikor már nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal májusban úgy döntöttem, hogy ledarálom a sorozatot. A szeptemberig történő befejezés nem jött össze. Bár ez abból adódik, hogy a sorozathoz kell egy hangulat. Ha ez nincs meg akár egy, de két hét is eltelhet, hogy nem nézek meg egy epizódot, majd pedig egyszerre akár tizet is magamévá teszek. Így történt, hogy a mai napon az ötödik évaddal is végeztem. 

Igazából nem emlékeztem, hogy a sorozatról való írásban, vagy a szériához tartozó hozzászólásban olvastam a való élethez való hasonlítást. Ha közelebbről akarjuk megvizsgálni, akkor valahol tényleg hétköznapi emberekről szól az egész, akik ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint mi magunk. Mindezek mellett természetesen a munkahelyük van a központban, ahol a karakterek nem fix emberek, hiszen úgy cserélődnek, mint egy valódi munkahelyen. Azonban, ha valaki elmegy, akkor mindig van egy új karakter, aki beugrik helyette. 

Az ötödik évad eléggé erősnek bizonyult nálam, ami lekötötte a figyelmemet. Nyilván sokat jelentett az, hogy nagyon sok mindenre nem emlékeztem már belőle, illetve ez volt az az évad, amikor a család elkezdte hol nézni, s hol nem, s mivel nekem akkoriban nem volt TV a szobámban nem tudtam követni. A legtöbb dolog teljesen újnak hatott számomra, habár a későbbi évadokhoz mérten azért nekem kiszámítható volt. Azonban, ha a későbbi évadokból nem emlékeznék dolgokra, akkor egyértelmű, hogy sokkal nagyobb hatást értek volna el ezek a fordulatok. Számomra mindenképpen pozitív volt az ötödik évaddal kapcsolatban az, hogy most tényleg érdekes eseteket hoztak a képernyőre, melynek köszönhetően odaszegeztem a figyelememet az epizódokra. Így aztán nehéz volt szembe mennem a “csak még egy részt megnézek” hozzáállással főleg éjszaka.
Az évad elején rögtön új karakterrel kezdtünk, Lucy-val, akinek felbukkanása gyönyörűen tükrözte Carter személyiségének a rétegeit. Bevallom az első évadok megfakultak számomra, hiszen még első osztályosként láttam a sorozat nyitó évadát, így aztán nekem a karakter elég pozitívnak maradt meg. Az más kérdés, hogy számomra meglepő volt az újranézésnél, hogy mekkora egy tahó is volt, de mellette mégis érző ember. 

Az évad fordulatokban koránt sem fukarkodott. Az egyik oldal egyértelműen a pácienesek voltak, akik nem mindennapi esetként bukkantak  fel elég sokszor. Erre a készítők rápakoltak még nem kicsit, hiszen olykor több részen keresztül boncolgatták a dolgokat, így aztán mindenképpen ajánlott volt, hogy továbbá nézze az ember, s ne álljon meg a napi 1-2 betervezett résznél. Mint ahogyan fentebb is említettem a sorozat tényleg egy valódi munkahelyhez hasonlítható, hiszen elkezdenek kikopni belőle az oszlopos tagok. Ugyan tudtam ki lesz a következő távozó, de bevallom nem néztem utána, hogy melyik epizódtól lép ki, így aztán meglepő volt, hogy az évad vége fele lépték meg a készítők a kiírását, s nem pedig cliffhangerként tették bele. Nekem gyors tempójú a szereplők kikopása, ámbár akkori nézők egy év alatt egy évadot tehettek magukénak, míg én napok alatt nézem meg ezeket a részeket. 

Évad végére semmilyen érdekfeszítő szál nem volt ismét, amiért falat kellene kaparnom, de viszont tény, hogy ennek ellenére elég érdekes zárás volt. Nyilván előre vetítette a hatodik évad jó pár történeti vágányát, ami remélem megfelelő köntösben lesz majd tálalva. Hiszen a hatodik évad volt, aminél a család kicsatlakozott a megtekintésből, s csak pár rész maradt meg bennem.
Mindenesetre a megtekintés részemről folytatódik, s a maradék tíz évadnak is rendelütlenül nekiállok, s bízom benne, hogy év végére magamévá is teszem. 

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: ER: 6.évad – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.