Wonder Woman (2017)

Magyar cím: Csodanő

Minek?
Miközben néztem a filmet egyre inkább azon gondolkoztam, hogy vajon én vagyok-e az egyetlen, aki ennyire utálja azt, hogy manapság a képregény adaptáció nem csak képregény adaptáció, hanem mindenféle univerzumépítgetős katyvasz? Mert persze, ha van egy kedvenc karaktered, akkor rögtön beledobáljuk több filmbe is, hogy megnézz olyanokat, amelyekre egyébként nem is lennél kíváncsi. Igény van rá, így hát ez a jövőben sem fog változni. Persze itt vannak a DC képregény hősei, így hát rögtön csinálni is kell velük is ilyen alkotásokat, így hát a Wonder Woman alapozása már megvolt ugyebár a Batman vs. Superman: Dawn Of Justice filmben, amely olyan “fantasztikusan” sikerült, hogy a címszereplőre nem is emlékeztem, hogy feltűnt benne. 

A nyár elején nagyon nagy visszhangja volt a filmnek, de bevallom az előzetesek bennem vegyes érzelmeket keltettek. Rendben van, hogy van Csodanő képregényhős, az is rendben van, hogy ebből filmet csinálnak. Azonban az előzeteseknél kissé tágult a pupillám, mert azt gondolom, hogy egy nagy költségvetésű filmnél azért illene bizonyos dolgokra odafigyelni. Ennek következménye volt, hogy megvártam, míg elérhető lesz digitális formában is, habár tény, hogy sikeres volt az alkotás.
Nekem azonban középszer maradt. Szórakoztatónak szórakoztató volt, azonban úgy éreztem, hogy a filmnek kicsit rövidebbnek kellett volna lennie, hogy tényleg pörgős lehessen. Ugyanis a megtekintés közben nekem mintha az első óra sokkal többnek tűnt, mert számomra eléggé lassan indult. A történet középpontjában Diana áll, aki már gyermekként is nagyon szeretne tagja lenni a harcos amazoknak, akik elzárva, s férfiaktól mentes szigeten élnek, mely az emberek elől gondosan el van rejtve. Magától értetődő, hogy egy emberfeletti erővel rendelkező személyre épülő filmben nem kellene semmilyen logikát keresni, de az igazság az, hogy számomra az eredettörténet egyik legnagyobb buktája részemről egyértelműen a logikátlanság volt. 

Az első rész (mert ugye bevétel alapján hivatalos a második rész) tulajdonképpen a címszereplő eredettörténetét jelenti. Megemlíteném, hogy képregényeket nem olvastam ezzel a karakterrel kapcsolatban, így aztán “csodanő-szűzként” vetettem bele a filmbe magam, ami hagyott némi keserű szájízt bennem. Első körben teljesen érthető, s jó elképzelésnek tartottam a görög mitológiát alapul venni. Persze már a kezdéskor érdekesnek tartottam az amazonokat, azonban már önmagában kicsit vicces, hogy már kezdetekkor szinte észrevehető, hogy Diana más, mint a többi, de ahelyett, hogy ez feltűnne másoknak, vagy épp a karakternek önmaga, mindenki úgy csinál, mint ha ezek a dolgok, képességek nem is lennének. Ugyanakkor persze ott van az idő fogalma is, hiszen amikor megjelenik az első férfi, aki a hidegháborúban vesz részt, akkor összeráncolódhat az ember homloka. Hiszen nagyon gyorsan esnek el harcosok, s a görög mitológiát vesszük alapul, akkor évezredek óta élhetnek ott. Így viszont rögtön sok kérdés vetődik fel, mint például hogyan lettek a gyerekek, vagy a többiek miért nem különlegesebbek az átlag embereknél? 

A kicsivel több, mint két óra nekem sok volt, ugyanis nagyon sok idő ment el arra, hogy a főszereplő a saját útját keresse. Nyilván egy eredettörténetről van szó, így aztán ez mindenképpen kellett, megbocsájtható is, hiszen ahogyan haladunk előre egyre inkább rájövünk, hogy ez bizony egy tisztes iparosmunka, ha a látványra és a történetvezetésre koncentrálunk. Nekem azonban nem teljesen ez jött le, hiszen nekem az egyik nagyon nagy gondom volt, hogy az emberek Diana erejére szinte átlagosan reagálnak. Senki nem döbben le komolyabban, hogy akad egy nő, aki szinte halhatatlan státusszal rendelkezik, s olyanokra képes, amelyekre más nem. Amennyiben akad egy-két karakter, aki ezen elcsodálkozik, azok reakció is nagyjából olyan, mint aki először lát életében valamit. Se nem több, se nem komolyabb.
Amitől viszont nagyon tartottam, hogy vajon mennyire is tudom majd komolyan venni a karaktert, s annak megjelenését a képernyőn. Ahogyan megnéztem az előzetest bevallom végig azon gondolkodtam, hogy nem lehetett-e esetleg jobban létrehozni? Ugyanis nekem az öltözete annyira műanyaghatást keltett, hogy arra szavak nincsenek. Rendben van, hogy mindenképpen a képregénybeli látványra akartak összpontosítani a készítők, de azt gondolom, hogy ez picivel lehetett volna jobb is, mert nekem akárhányszor megjelent ebben az öltözetben akarva-akaratlanul is a ’90-es évek közkedvelt sorozatkaraktere, Xena jutott eszembe. S azért egy 2017-es filmben azért véleményem szerint gáz. Nem kicsit. 

Igazából a film közepén már kezdtem kicsit ásítozni, mert nem tudtam, hogy ténylegesen merre is halad a történet. Azonban tény, hogy arra kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg beteljesíti-e a címszereplő a sorsát, illetve elbukik-e a nézetei miatt. Bevallom volt a fejemben egy koncepció, amit már a felénél képzeltem, hogy hogyan is fog végződni. Annak ellenére, hogy a film teljesen nem kötött le, s soha nem is tervezem újranézni bevallom, hogy meglepő volt, hogy amikor olyan fordulat következett be, amire nem is számítottam. Az pedig mindenképpen egy plusz pont, hogy végre a készítők mertek olyan karaktereket is megölni, akiknek gyakorlatilag a sablon szerint életben kellett volna, hogy maradjanak. 

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez a film tényleg megosztóra sikerült saját magammal szemben. Ha nagyon objektív akarok lenni, akkor egy tényleg korrekten összerakott eredettörténetet láthattam, azonban ha alapul veszem a történetet, s legfőképpen a jelmezt, ami nagyon szúrta a szemem, akkor ez sajnos nekem nem több, mint egy közepes, egyszer megnézhető egy estés film. Nem mondom, hogy rossz, de egyszerűen nem tudtam befogadni ebben a formában. A bevételek persze mást “mondanak”, de úgy vagyok vele, hogy egy második rész esetében hajazok arra, hogy ugyanúgy tekintsem meg, mint az elődjét: itthon. 

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük