John Wick: Chapter 2 (2017)

Magyar cím: John Wick: Második felvonás 

Az első rész nekem kellemes meglepetés volt, mindazon által, hogy én nem nagyon szeretem az akciófilmeket. Azonban a második rész már rég a mozikban volt, amikor annyira nagy volt a hype körülötte, hogy úgy döntöttem, hogy ideje lesz megnézni. Tetszeni tetszett, ámbár tény, hogy még egyszer megnézni nem fogom. Az is tény, hogy a második részt valamiért nem nagyon akartam megnézni. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy itt volt a szemem előtt lassan három hete, de valami nem vett rá, hogy megnézzem. Még akkor sem, amikor az egész napom az enyém volt, tehát simán belefért volna egy két órás film. Azt hiszem nem is véletlen, hogy nem vágyakoztam rá.

Azt gondolom, hogy első részt valahol az egyszerűsége adta el. Pontosabban nem próbált többnek látszani, mint ami: egy jól megkoreografált akciófilm. Meg is lepődtem, hogy le tudott kötni, s tényleg az ember bele tudta magát képzelni, hogy vajon milyen is lehet egy ilyen alvilágban élni. Azonban tény, hogy már abban is voltak némi túlzások, azonban a második rész tényleg túllépet az elődjén, s nem minden szempontból számít ez jó pontnak.
Sokan azt mondják, hogy vannak filmek, amelyeket kikapcsolt aggyal kell megnézni. Én ezt meg is értem, s azt gondolom az olyanok, amelyeknek az alapjai tényleg valóságtól elrugaszkodóak, azoknál ezt meg is kell lépni. Viszont azt gondolom, hogy egy akciófilm esetében olykor már tényleg emelem a szemöldököm, ha olyat látok, ami nekem valahogy nem nagyon veszi be a gyomrom. Ezek pedig nem mások, mint a készítői túlzások, melyeknek köszönhetően olykor a néző elvesztheti a realitás érzését. Ami persze az elejétől nincs meg, de azért benne él abban a varázsban a néző, hogy megvan. 

A második résszel tulajdonképpen nekem az volt a bajom, hogy egyrészről túl sok volt a játékideje. Nyilván kellett, hogy ki tudjon teljesedni a történet, de én úgy érzem, hogy ez kicsit sok volt nekem. Sok volt az üresjárat, s olykor úgy éreztem, hogy most kapcsolom ki. Azonban ekkor mindig jött egy olyan jelenet, ami miatt nem tettem ezt meg. A legnagyobb probléma talán pont az volt nálam, hogy tényleg azt éreztem, hogy egyre laposodik a dolog, ahogyan haladunk előre, majd amikor tényleg ásítanék egyet, akkor jön egy hirtelen vágás, s indul az akció, melyben olyan durván kapja a néző a vért, hogy szinte fel sem tudja fogni, hogy hol van.
A bosszú az első rész kiváltsága volt, míg a másodiké az, hogy aki az alvilágban él, annak nem lesz kellemes vége az életének, továbbá onnan kilépni, nyugdíjba menni nem lehet. Így járt a címszereplőnk is, akit szépen visszakényszerítenek, hogy csinálja a régi szakmáját, majd pedig kap egy szép kis vérdíjat a fejére. Innentől pedig indulhat az agyatlan mészárlás, ami egyébként a filmhez passzol is, csak hát meg kellene tanulni, hogy a kevesebb az több. 

Ami legjobban nekem legjobban szemet szúró volt, az hogy címszereplőnk mennyire jól tudja megölni az ellenfeleit úgy, hogy szinte nem is hibázik. Nyilván ez film, tehát nem is kellene komolyan venni. Azonban az, hogy minden ellenfele a legkisebb érintéstől, vagy fejlövéstől, továbbá fizikai ütéstől elhalálozik, akkor viszont egy idő után roppantul feszítő érzéssel nézi tovább a néző. Hiszen nem egy szuperhősről, vagy egy természetfeletti erővel rendelkező emberről van szó, hanem egy ugyanolyan fizikummal rendelkezőről, mint ellenfelei. Így aztán roppant mód idegesített, hogy elüt több ember, aki a földön marad, de amennyiben őt ütik el, akkor viszont simán felállva, kicsit botorkálva, de továbbá áll. Nyilván filmről beszélünk, de a film keretei között mozogva azért a realitást vegyük számba.
Ami viszont biztos, hogy jön a harmadik rész, így aztán nem marad elvarratlan szál. Azonban bízom benne, hogy a film megmarad trilógiának, s nem nyúzzák addig, míg egy hatalmas bukással nem ér véget a franchise. 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük