ER: 2.évad

Magyar cím: Vészhelyzet

Én még azok közé tartozom, akik még emlékeznek arra, hogy akinek nem volt műhold vevője, vagy éppenséggel nem rendelkezett kábel TV előfizetéssel, akkor kénytelen volt beérni két darab csatornával. Ez pedig nem volt más, mint az államilag finanszírozott M1 és M2. Nálunk javarészt az első csatorna volt, amit néztünk, mert ténylegesen azon mentek az igazi tartalmak. Így aztán kialakult némi tévénézési szokás, mint például, ha kedd, akkor Vészhelyzet.
Gyerekként kevés dolog maradt meg bennem, mert a kereskedelmi csatornák bejövetelével jelentősen megváltoztak a tévénézési szokásaim. idővel persze visszatértem, s össze-vissza, de láttam részeket. Ami megmaradt belőle azok is jobbára az első évadokból lévő emlékeim. Így az X-akták után végül egy másik veterán sorozat került fel a palettára, ha már alig van nézendő cím a listámon. Ez lett végül a Vészhelyzet. 

Az első évaddal korábban már próbálkoztam, de sajnos beletört a bicskám, mert az évad vége előtt időhiány miatt jelentősen félretettem, melynek köszönhetően szépen el is felejtkeztem róla. Azonban úgy döntöttem, hogy mivel nincs mit néznem, így előveszem a régi sorozatokat. Annak érdekében, hogy ne felejtkezzek el ismét az epizódokról a teljes sorozatot gyűjtöttem be. Habár kissé nyögvenyelősen ment a kezdés, de szerencsére utolértem magam, s szépen sikerült rákapnom a sorozatra. Ebből fakadóan a második évadot pusztán két hét alatt sikerült magamévá tennem. Ámbár tény, hogy a második évad is okozott nekem sok meglepetést, ami egyre inkább megerősített abban, hogy annak idején az első évadok után annyira össze-vissza néztem, hogy teljesen más összkép létezett a fejemben a történéseket illetően. 

A második évad hellyel-közzel, de tulajdonképpen ott folytatódott, ahol abbamaradt az első évad. Sok mindenre emlékeztem a főbb cselekményeket illetően, azonban a részletek már így is homályba vesztek nálam. Ezért is volt jó újranézni eme évadot, ami további erőt adott arra, hogy tovább folytassam a szériát. Ami mindenképpen meglepett, hogy az évad elején csatlakozott egy új karakter a már meglévő szereplőgárdához, aki nem más, mint a közutálatot képező Kerry Weaver. Gyermekként, majd tinédzserként vegyes érzelmeket tápláltam a karakter iránt, mert részemről ugyan irritáló volt, de a készítőknek nagyon sikerült megfogni a karakter kapcsán azt, hogy akármilyen vezető személyiség valaki, vagy akármilyen idegesítő is tud lenni, de azért emberi oldala mindenkinek van. Senki sem tökéletes, továbbá nagy előny, ha valaki be tudja ismerni a hibáját, s más előnyös tulajdonságait. Ami viszont engem meglepett, hogy az én emlékezetemben úgy rémlett, hogy sokkal, de sokkal később csatlakozott a karakter a csapathoz. Bár ez az évad minőségének fényében lényegtelen.
Az évad egyik főszála Green doktor házassága volt. Tökéletesen bemutatta, hogy milyen is az, amikor az embernek annyira fontos a munkája, vagy éppen annyira szereti azt, hogy tulajdonképpen felemészti a magánéletét. Ugyan erre is emlékeztem annak idején, ámbár itt is homályba vesztek a részletek, ezért is volt jó ismét megnézni ezeket a részeket, mert végre felfrissült a memóriám, hogy hogyan is ért véget eme házasság. Habár az én véleményem az, hogy a készítők részben elég gyorsan lefutották az ezekhez társuló köröket. 

A sorozat műfaját tekintve dráma, s ebben az évadban ez nagyon jól működött. Ugyan az előzőben is voltak eléggé meghökkentő eseteket, de ebben az évadban az alkotóknak sikerült ténylegesen az elemükben lenniük. Kifejezetten érdekelt, hogy egyes mellék karakterekkel mi is fog történni az epizód végére, s nagyban hozzájárult, hogy le tudta kötni a figyelmemet az, hogy a fő történeti vonalakra emlékeztem csak. Annak kifejezetten örültem, hogy az előző évaddal ellentétben itt legalább a készítők megtanultak egyensúlyozni a szereplők magánélete, s a munkahelyi rész között, így mindenképpen jár a zöld pacsi, hogy sikerült az egyensúlyt megtalálni.
Az évadban természetesen volt sok érdekes történeti szál: hogyan lesz egy átlagos orvosból média által felpörgetett hős, valamint mi történik akkor, amikor munkahelyi románcba keveredünk, ámbár a másik házas? És akkor még nem is ejtettem szót a műhibáról, amely többször előkerült az évad folyamán, valamint a hatalommal való visszaélésről. 

Rengeteg sorozatot néztem, s nem egyet hagytam abba idővel, mert egyszerűen ellaposodott, vagy pedig kiszámíthatóvá vált. Ahogyan haladtam előre az évadban azt vettem észre, hogy azért is tud lekötni a sorozat, mert tulajdonképpen nincs benne ismétlés. Ugyan sokszor a legnagyobb hangsúly a mellékszereplőkön van, de az ember nem érzi azt, vagy nem találkozik azzal a problémával, hogy egy-egy eset, vagy jelenet megismétlődik. Ennek következménye pedig az, hogy mindig akad egy epizódon belül olyan jelenet, amelynél mélyen odaszegeződik a tekintet a képernyőre, s ahogyan véget ér a rész rögtön indítaná az ember a következőt. 

Bevallom a második évadot sokkal jobban élveztem, mint az elsőt. Igazán ráéreztem az ízére, habár betudható ez annak is, hogy tulajdonképpen az első évadnak már egyszer nekimentem, ámbár nem sikerült a végére érnem, s így untatott valahol. A második évadnak ezzel szemben lett némi frissessége, s igazán ráéreztek a készítők a drámai részre is. Ennek köszönhetően két hét alatt magamévá tettem a második évadot, s a harmadiknak is nekiülök ahogyan ezt a bejegyzést befejeztem.
Ámbár mivel semmilyen megtekinteni valóm nincs, ami elmaradást képezne, valamint ismételten szabadság előtt állok, így bízom benne, hogy legalább két évaddal fel tudok jönni a sorozattal kapcsolatban. 

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) ER: 2.évad bejegyzéshez

  1. Visszajelzés:ER: 3.évad – Dentorel blogja

  2. Visszajelzés:ER: 13.évad – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük