Alias: 4.évad

És igen. Szinte rekordidő alatt sikerült megtekintenem immáron másodjára kedvenc szériám negyedik évadját.
Egyrészt naprakészen nem tudok lenni az aktuális szériákkal, amiket épp követek, másrészt azért előfordul, hogy unatkozok. S mivel úgy is annyi mindent töltöttem le, de nézni nem néztem őket vissza, ráadásul az Alias első évadának első kiadására tavaly tettem szert, így már illet neki ülni. S úgy voltam vele, ha az elsőt megnéztem, akkor megnézem a többit is.

A harmadik évad volt az utolsó, melyet heti bontásban követtem, ráadásul itthon. Korábban már leírtam, hogy a hazai kereskedelmi csatorna milyen hosszú szüneteket hagyott az évadok között (és igen, ilyenkor gáz, amikor az ember nem tudja net segítségével megtekinteni kedvenc szériájának újabb epizódjait, vagy nincsenek kábelcsatornái). Minden bizonnyal ráztam volna az öklöm a negyedik évad kapcsán, de szerencsére bepótoltam lemaradásomat, amint rájöttem hogyan is kell kedvenc szériám epizódjait beszereznem.
Bevallom így vizsgák előtt elsősorban nem szórakozásra helyeztem a hangsúlyt. Ráadásul a negyedik évadot annak idején talán két nap alatt tekintettem meg, s az újdonság hatására rendkívül sok hibáját nem lehetett észrevenni, ám az újranézés következtében ezek napvilágot láttak, ráadásul szép számmal, így legtöbbször háttérhangként ment. Természetesen drasztikus minőségcsökkenésről a negyedik évadnál sem lehet beszélni, de az tény, hogy nem jó irányt választottak a készítők (akikre elméletileg az anyacsatorna hatott). Mindenesetre a negyedik évadra is jellemző volt, hogy egy jól irányzott, s remekül összehozott évadfinálé bizony fel tudja tenni arra a bizonyos betűre a pontot.
A harmadik évad befejezése nem hagyott tátongó űrt bennem, nem kapartam a falat, nem ugrottam neki rögtön letölteni az újabb epizódokat, mert nem bírtam magammal. Ettől függetlenül természetesen másnap már a negyedik évaddal nyitottam, melynek irányvonala, felépítése jóval eltért a korábbi évadoktól.
Elsősorban gondolok arra, hogy az első két évadban rendkívül sok potenciál volt, melyet az írok ki is használtak, majd pedig epizódvégi mini cliffhangerek-kel gondoskodtak arról, hogy a következő epizódot is kövessük. Évad végénél pedig robbantottak kicsit, hogy azért rendesen keressük az állunkat. A harmadik évad közepénél vezetői utasításra a készítők formulát váltottak, melynek következtében a harmadik évad második fele kis híjján leült. Az évad végi cliffhanger kiszámítható volt, s egy titok felfedezésén kívül semmi különösebb nem volt, elmaradt a katarzis.

A készítők merészek voltak a negyedik évadnál, de ezzel rendkívül erős hibákat követtek el. Először is a kezdés nem úgy indult, mint ha a harmadik évad lezárásától folytatódna, inkább amolyan “valahonnan kezdjük már el” érzés kerített hatalmában. Sydney akcióban, majd elrontja az akciót. Előkapják, ő kilép. Látszólag. Majd metrószerelvényt láttunk elhaladni, majd egy feliratot az ajtón “Authorized Personal Only (A.P.O.)”, melyen kedvenc ügynökünk belép. És máris a CIA egyik titkos csoportjában találja magát.
Következő ballépése a készítőknek egyértelműen Sloane visszahozása volt, mint az A.P.O. vezetője. Visszagondolva az előző évadokra, bizony ez logikátlan lépés volt. Nekem legalábbis nem jött be, sokak véleménye is ez, de valahogy bejött ez az irányvonal, mivel a nézettség épp ebben az évadban volt a legmagasabb.

Újítani kellett, jó pár karakter kiíródott a harmadik évaddal. Első körben a nagy titokról hullik le a lepel, miszerint Sydney anyja halott, s ezt apjának köszönheti. Kérdés egy időre adott is lesz: miért? A harmadik évadban megismert új testvér, Nadia az új évadban központba kerül, de talán néha sok is belőle. Az évad egyik legnagyobb hibája, hogy rendkívül súlytalanná válik azáltal, hogy az előző évadokban jelen lévő átívelő szálak gyakorlatilag nincsenek az első tíz epizódban, csak néhány foszlány, s egy időre átmegy az egész 1 hét/1 küldetés szisztémára.
Valahol az évad vége felé kezd valami főszálhoz hasonló dolog kialakulni, ami viszonylag jó, de gyenge próbálkozás az alkotók részéről. Az akciók továbbra is kidolgozottak, dráma viszonylag megvan, szóval sok panasz nem lehet, esetleg a monotonságot lehet kiemelni a fentebb említettek alapján.
Nem egy olyan széria került vissza a “listámra”, mely lagymatag, vagy épp rossz évad ellenére egy remekül összerakott zárásnak köszönhetően újra kedvencem lett. Noha az Alias-t soha nem fenyegette az a veszély, hogy búcsút intek neki (lévén már rég végetért, amikor épp behoztam lemaradásom), még újranézés közben sem gondoltam arra, hogy abba hagyom, de így rendkívül sok hiba előkerült az évaddal kapcsolatban. De az évadzáró bizony ott volt a toppon, így kell igazi övön aluli ütést bemérni a rajongóknak, hogy aztán egyék a kefét az új epizódokig (feltéve, ha kedvenc szériájuk időközben nem halálózik el, s marad befejezetlenül).

Újabb Derevko testvér tűnik fel, aki hataloméhesebb bárkinél, s bármilyen eszközt képes bevetni annak érdekében, hogy célját elérje. Ennek fényében elraboltatta testvérét, majd a Hélix-project segítségével a halálát sikeresen megrendezte. Ennek fényében kerülhetett vissza az évad végén Lena Olin korábbi szerepébe.
Ismét előkerül a Rambaldi szál, valamint az a bizonyos jóslat, miszerint a két testvér közül csak egy lesz az a szerencsés, amelyik túléli kettejük harcát (korábban úgy szólt a prófécia, hogy mindketten elesnek. Nos, ez vagy baki, vagy csak a készítők elfelejtették megemlíteni, hogy van egy újabb prófécia.). Az első évad bevezető epizódjában már találkozhattunk a Müllér készülékkel (fém keretben forgó vörös folyadék), Rambaldi egyik találmányával. Nos a negyedik évad végefelé kapunk egy nagyobb változatot belőle, kb. egy raktár méretűt. Az évadzáróban pedig Sovogda város felett jelenik meg elképesztő méretben.

Az évad utolsó epizódjában aztán egymást követik az állkapocs elhagyására alkalmas sokkoló momentumok. Először is Sovogda ivóvizét megfertőzik, így a város lakói örült zombi szerű ösztönlényekké válnak, így megtámadnak mindenkit, aki él és mozog. Így esik áldozatul Nadia is, aki miután viszonylag leszámol támadóival, csapdába kerül, s nagynénje megfertőzi Sovogda vizével. Így a jóslat teljessé válik, két testvér megküzd egymással, de csak egyik éli túl. Természetesen a túlélés jelképes, hisz Nadia életben marad, de mesterséges kómában kell tartani addig, míg ellenszert nem találnak az állapotára.
A készüléket meg kell semmisíteni, így nem marad más, mint a felrobbantása. És igen, ki lehet jelenteni, hogy a széria egyik legtökéletesebben megalkotott vizuális képét kaphatja a néző a képébe. Rendkívül hangulatos Sovogda város kihalt utcái, az ösztönlényekké vált emberek ijesztőek, a végső robbantás, melynek következtében a Müller készülék egy hatalmas vízsugárként omlasztja össze az épületet pedig zseniálisan kivitelezett CGI parádé (2004-hez képest mindenképp). De nem úszhatja meg sem az egyszeri néző, sem a rajongó, hogy ne durrantsanak alá akkorát, hogy kidőljön a ház oldala: Sydney-nek elmondja Vaughn, hogy valóban nem Vaugh a neve, s nem véletlenül került a CIA-hoz, s találkozásuk sem véletlen volt. Majd bal oldalról egy kocsi beléjük rohan, s vége az évadnak. S innen indulhat a falkaparás.

Az évad vége rendkívül erős, hangulatos, sötét volt. Jobbat talán elképzelni sem lehet. Ráadásul az előző évadokhoz készített rövid, pár másodperces főcímet lecserélték egy hosszabbra is, amely nekem személy szerint rendkívül elnyerte a tetszésemet.
Noha legtöbbször átcsapott az egész monotonitásba (1 küldetés/1 hét), főszál nem nagyon volt, ahhoz képest szépen összeszedte magát a széria a negyedik évad végére. Idegesítő karakter csak a Sloane imposztor volt. Utolsó évad következik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.