A mi kis falunk: 1.évad

kezdés nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy leírtam nem igazán szeretem a magyar sorozatokat. Ennek egyik oka, hogy vígjáték szekcióban nem nagyon tudtak, s tudnak mai napig maradandót alkotni, továbbá azok a sorozatok, amelyek próbálnak komolyabbak lenni valahogy a színészi teljesítmény, továbbá a megalkotás miatt annyira árasztja magából a műanyag érzetet, hogy majdnem élvezhetetlen. Legalábbis egy amerikai sorozatba sokkal jobban bele tudok merülni, mint teszem azt egy Barátok köztbe, amit közös TV miatt néztem a szülőkkel együtt, s valamikor 2005 tájékán láttam belőle az utolsó részt.
Annyira nagy hype volt a sorozat körül, hogy egyszerűen nem tudtam már magammal bírni, s megnéztem az előzetest, hogy mire is fel ez a nagy örvendezés, hogy jövőre érkezik a második évad. Az előzetestől pedig számomra is meglepő módon, de kedvet kaptam, így aztán a bevezető epizód után azonnal le is daráltam az első évadot.

Valahol annak azért örültem, hogy kevés volt benne az üresjárat, s nem húsz percesre akarták készíteni. Az első epizód megtekintése után kicsit elméláztam azon, hogy ezt talán nem 40 perces formátumban kellett volna indítani, de ahogyan megnéztem a harmadik részt már láttam, hogy ennek pont ez volt a legjobb megvalósítási módja. Szerencsére minden egyes résznek van egy központi témája, átívelő szál nem nagyon van, így aztán senkinek nem okoz gondot, ha éppen kihagy egy részt. Az internet világában pedig erre elég kicsi esély van, hiszen bármikor beszerezhető bármelyik epizód.
Már a negyedik rész környékén pedig számomra egyre inkább egységessé vált az egész sorozat, s rádöbbentem, hogy ez tényleg így volt a legjobb a megalkotás szempontjából. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen tökéletes, hiszen voltak olyan jelenetek, amelyek a semmibe mentek, vagy éppen csúszott be némi baki. De arra is eset példa, hogy egy adott jelenet a semmibe futott ki. Azonban, ha az ember leült, s élvezte akkor bizony könnyen előfordult, hogy ezeket a hibákat vagy nem vette észre, esetleg visszagondolva az epizódra ugrott be neki, s kezdte érezni, hogy valami nem stimmelt.

Ahogyan haladtam előre a sorozatban egyre inkább rájöttem, hogy talán a kulcs abban van, hogy ebben tényleg van valami hazai. Ha közelebbről megnézzük a karaktereket, akkor olyan tucat jellemekkel lehet találkozni, akikkel bármikor összefuthatunk az utcán, munkahelyünkön, vagy pedig közvetlen környezetünkben szomszédság, vagy rokonság által. Feltehetően nem ilyen komikus keretek között, de gondolom mindenki látott olyan munkásokat, akiknek létcéljuk, hogy mikor tudnak meginni egy sört, vagy eljutni a kocsmába. Nem beszélve a politikában mozgó egyénekről, akik mindenre szórják a pénzt csak arra, amire épp nem kéne. A tipikus hülye rendőr jellemről meg sem feledkezve.

A sorozat elég acélosan haladt az évadfinálé felé. Ámbár megfogadtam, hogy egy délután alatt le fogom darálni, de sajnos más dolgok közbe szóltak, így végül szombaton tettem magamévá az utolsó öt epizódot. Többször elhangzott eme blog keretein belül, hogy kevés olyan sorozatot nézek, amely tényleg nézhető, illetve leköt. Ezért is próbálok be jó pár új szériát. Sorra buknak el szinte mind, de nem gondoltam volna, hogy majd lesz köztük egy magyar is, amely viszont maradni fog.
Mindenképpen azt kell mondanom, hogy évados forgatásban gondolkodás mindenképpen jó ötlet volt a készítőktől. Nem csak a forgatási idő miatt, hanem a minőség szempontjából is. Minden bizonnyal volt idejük rendesen megalkotni és/vagy beszerezni a forgatás szükséges eszközöket, felszereléseket, s a helyszínt is ezekhez igazítani. A sorozat első évada szinte mindvégig képviselt egyfajta minőséget, melynek köszönhetően tényleg bele tudtam merülni az epizódokba, s nagyon is tudtam őket élvezni. Azonban az évadzáróra készültem, mert bíztam benne, hogy amerikai mintára lesz valami cliffhanger, vagy valami fordulat, de tulajdonképpen különösebb nem történt. Ami részben nekem csalódás.

A színészeket szerencsére elég jól össze tudták válogatni, s ez mindenképpen plusz pont az alkotóknak. Részemről az ismert magyar színészekből elég kevés van, így féltem először, hogy majd minden ötödik karaktert fog olyan színész eljátszani, akit abszolút nem ismerek. Szerencsére nem így volt. Egy-kettő volt, akinek színészi teljesítményével, és annak minőségével nem volt gond, de a színész nem volt szimpatikus számomra. Szerencsére ezen hamar túl tudtam lépni, s élvezni tudtam az epizódokat. Habár akadtak elég érdekes párbeszédek, amelyen kerekedett a pupillám, de hamar eljutottunk oda, hogy azért tudtam mosolyogni is, olykor.

Mivel nem követtem a TV-beli sugárzást, így a nyolc rész nekem nagyon, de nagyon vékonynak hatott. Ennek köszönhető is, hogy a 45 perces játékidő ellenére is nagyon kevésnek éreztem a sorozatot hossz tekintetében, s bízom benne, hogy a csatornának sikerül megegyeznie az alkotókkal, s a következő évad sem nyolc részes lesz.
Az persze biztos, hogy majdnem egy év múlva lesz a folytatás, de talán ennek fényében talán jobb is, hogy nem cliffhangerrel végződött az első évad. Mindenesetre jó, hogy nem napi szappanoperában és Szomszédok minőségben érkezett egy újabb hetente egy epizóddal jelentkező sorozat.

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: Terápia: 1×01 (Pilot) – Dentorel blogja

  2. Pingback: Kalandorok (2008) – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.