Imaginary Mary – 1×01 (Pilot)

Mint ahogyan több bejegyzéseimben is taglaltam, hogy a régebbi sorozataim kifutottak, vagy szépen abbahagytam őket, s az újak pedig szinte kivétel nélkül elhasalnak. Így aztán, ha sorozatról van szó, akkor nálam eléggé vékony a paletta.
Mivel a munkám nem mindig stresszmentes, továbbá fizikai oldala is van, nem csak mentális, így aztán többször előfordul, hogy úgy jövök haza, hogy nincs kedvem semmihez, csak “dögleni” az ágyban. Ehhez legjobbak a sorozatok a rövid időtartamuk miatt, így aztán nekem mindenképpen elsődlegesek, hogy ezen a szórakoztatási téren azért legyen választék. Pont azért is döntöttem el, hogy ha csak egy picit is felkelti az érdeklődésemet egy sorozat az bepróbálom. Ez volt eme sorozatnál is, ami az első öt percében elhasalt, de azért végigszenvedtem, hogy mindenképpen objektív véleményt tudjak írni róla.

Tehát mi is az alap koncepció? Roppant egyszerű: van egy gyermek, aki a problémák elől kitalál magának egy képzeletbeli társat. Akiről, hogy mennyire is igazi, vagy mennyire is nem tudni, viszont elég sokáig egymás mellett maradnak. Ellenben eljön az az idő, amikor a kislány elkezd kamaszodni, s jönnek a fiúk. S ezzel tulajdonképpen eltűnik a képzeletbeli barát.
Aztán eljön az a nap, amikor válságba kerül a magánélete, hiszen egy válófélben lévő apával kezd randizni, s megjelenik a semmiből ismét a képzeletbeli barát. Innen indulnak a bonyodalmak.

A történetről nem érdemes sokat írnom, mert sajnos szinte mindent leírtam, ami a bevezető epizódban megtörtént. Véleményem szerint iszonyatosan bugyuta is volt már az alapötlet, s az előzetessel karöltve látszott, hogy nem épp minőségi terméssel lesz majd dolgunk, de ennek ellenére adtam neki egy esélyt. Tulajdonképpen olyan sorozatok, filmeket, melynek műfaja azt a cél szolgálná, hogy jobb kedvre derítsen minket,s megmosolyogtasson eléggé rossz dologra ad okot, ha közben a nevetés, mosolygás helyett azon gondolkozok, hogy ezt a készítők hogyan is gondolták komolyan?
Egy ilyen koncepció után nyilván az ember ne nagyon várjon egyediséget, viszont ha már sok sorozatban ellőtt poénokkal akar operálni, akkor elvárható, hogy azt jól tegye. A probléma az, hogy itt nem tudott semmit felmutatni ezen a téren, s már tíz percnél tudtam, hogy ennek vége, ez elbukott részemről. A huszadik percnél mindenképpen tudtam, hogy ez tulajdonképpen egy estés filmnek lett volna jó, nem pedig sorozatnak. S minden bizonnyal ott sem nagyon tudott volna nagyot durranni.

A hihetetlen bugyutább, bugyuta megoldások, valamint a címszereplő megalkotása (amin jelentősen finomítottak az első plakát után), ami miatt kilógott a lóláb. Azt gondolom 2017-ben már kell lenni annyi anyagi támogatásnak egy csatornának, hogy legalább olyan vizuális effektekkel lásson el egy sorozatot, hogy az ne tűnjön gagyinak. Ez az volt.
Nem mondom, hogy kár érte, mert sokat nem vártam tőle, viszont az tény, hogy elpazaroltam húsz percet.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük