Resident Evil: The Final Chapter (2017)

Magyar cím: Kaptár – Az utolsó fejezet

Ha választanom kellene, hogy a vizuális szórakozás gyanánt filmeket vagy sorozatokat választom-e, akkor egyértelműen az előbbi mellé tenném le a voksom. Jobban szeretem, ha egy adott alkotásnak van eleje, közepe, vége, s nem évekig kell néznem, hogy megtudjam, hogy mi is lesz a végkifejlet. Feltéve, ha időközben nem bukik meg a nézettségen, s nem kaszálják el egy rendes befejezés lehetősége előtt.
Resident Evil 2002-ben indult hódító útjára. Alapjául az azonos című számítógépes játék szolgált, amihez tulajdonképpen néven és pár karakteren kívül nem sok köze volt. Nyilván ez meg is látszott a végterméken, de mivel én nem voltam a játék rajongója, én így elvoltam a filmekkel. Az első két film volt az, ami maradéktalanul tetszett. A harmadik rész volt az, ami kissé elütött, de még bőven fogyasztható kategóriát képviselte. Majd jöttek a folytatások, amikre bevallom csak utána olvasás után emlékeztem történetileg. Majd megérkezett idén a The Final Chapter alcímmel büszkélkedő befejező rész, aminek megtekintése után bevallom csak néztem ki a fejemből, hogy ezt most így hogy?

Resident Evil  széria egyértelműen soha nem lesz egy vizuális mérföldkő, de trash filmnek tökéletes. Beül rá az ember, lát jó pár zombit, és ehhez kapcsolódó szörnyet, s ezzel tökéletesen el lehet lenni, amennyiben a néző nem vár el tőle komolyabb mondanivalót, vagy tartalmat. A történet is pillekönnyű volt, tehát nem lehetett elveszni a részletekben. Bevallom az első részt élveztem, s egyértelmű volt, hogy a nyitott befejezés a folytatást vázolja előre. A második rész tetszett, s többször meg is néztem. A harmadik volt számomra a fordulópont, ami viszonylag fogyasztható volt, de mértékkel. Ekkor még volt némi alkotói önállóság, s valahogy haladt is előre a történet. A negyedik rész volt az, amikor gyakorlatilag átcsapott az egész valami egészen másba.

A problémám leginkább az volt, hogy olykor-olykor tettem egy kört a népszerű videojátékkal is, de sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy nem az én világom. Ennek ellenére kijátszottam pár részt, de iszonyatosan idegesítő volt, hogy azért, hogy valamilyen szinten kapcsolható legyen a film a játékhoz szépen fogták, s karaktereket emeltek át a játékból úgy, hogy azok tulajdonképpen kilógtak a történetből. Már, amennyi történetet kaptak. Az utolsó két rész volt az, amit tényleg nem tudtam hová tenni.Szinte minden karakter legalább egyszer meghalt, vagy eltűnt, esetleg keresztül esett valami mutáción. A fő karakter részemről már a no comment kategóriát erősítette meg, mert elvesztettem a fonalat, hogy most tulajdonképpen mit miért is csinál már. Egyszer vannak szuper képességei, máskor elveszíti, majd megint lesz. Persze visszatér eredetileg emberi mivoltához, de ekkor is olyanokat tud művelni, ami emberileg képtelenség lenne. Rendben, hogy ez film, s műfaját tekintve nem kell realitást keresni benne, de azért valahol egy fájó pont, hogy a karakter ennyire embertelenné váljon fizikailag. S pont emiatt lett hiteltelen egy idő után.

Jómagam nem pattyogtam el a moziba, mert ugyan érdekelt a film, de az előző részekből kiindulva féltem a csalódástól. S azt gondolom nagyon is jól tettem, hogy megvártam míg megjelenik valamilyen nézhető minőségi formában. Már az első öt perc után éreztem, hogy nagyon jól döntöttem, hogy nem adtam ki pénzt erre az utolsó részre, s nem mentem el a moziba.
Az első öt perc után azon gondolkodtam, hogy mit is nézek? Abszolút nem voltam képben, nem tudtam, hogy hogyan is jutottunk el ide, ahol most vagyunk. Az addig oké volt, hogy Alice köré épült a filmes Resident Evil univerzuma. Nem kis eredet történetet kaptunk az előző epizódok által, aztán jött ez az utolsó rész, s nem győztem pislogni, hogy gyakorlatilag milyen szépen szembe mennek az előző filmekkel. Mert bizony akármit is tudtunk meg azt szépen felejtsük el, s béke poraira, mert kapunk ugyan csavarokat, de sajnos nem ütnek, mint az ütvefúró, mert mindeközben a fejünkben csak annyi van, hogy “és ezt hogy?”.

Maga a sorozat sohasem a logikájáról volt híres, ami megbocsájtható. De az utolsó rész nem kis kívánnivalót hagy maga után. Persze kell ide fő gonosz, meg minden, de azért az, hogy az előző epizódokból már elhalálozottakat is visszahozták a készítők már vicc kategória. Jóformán itt mindenki halhatatlan, mert amennyiben szükség van az adott karakterre, akkor a tökéletes válasz mindenre “mert klónoztuk”. Volt olyan karakter eme sorozatban, akinek nem volt klónja?
Amikor elkezdődött a film csak néztem magam elé. Nem tudtam mi történik a képernyőn, s nem is igazán emlékeztem, hogy mi is volt az utolsó epizódban. Miután megnéztem a filmet gyorsan utána néztem: ugyebár azzal fejeződött be az előző epizód, hogy Alice eljutott az utolsó emberek által lakott városba, amit szépen körbe vettek a zombik, s mindenféle T-vírus által életre keltett lények. Ennek ellenére eme környezetnek nyoma sincs ebben a filmben, s az ötödik részben megismert karakterek is csak eltűntek. Gyakorlatilag értelmetlen lett az előző epizód befejezése, mert a The Final Chapter tulajdonképpen semmilyen magyarázatot nem ad arra, hogy Alice hogyan jutott ki onnan, vagy mi lett a többi karakterrel. Körülbelül olyan érzést kelt, mint ha készült volna egy köztes rész, amit elfelejtettem volna megnézni.

Sajnálatos módon egyre inkább elterjedt a 3D olyannyira, hogy például a lakókörnyezetemben amit csak lehet 3D-ben adnak. Nagyon nagy problémám nincs vele, de a mozis 3D-s szemüveg fárasztó, s egy óra után már fárad is tőle a szemem. Hogy hogyan is lett volna élvezhető, vagy más hogyan élvezte nem tudom, de azt hiszem ez lett volna az első film, aminél felállok és kisétálok.
Míg a többi résznél egy normális akciójelenetek tömkelege, addig ennél a filmnél gyakorlatilag behülyültek a készítők. Gyakorlatilag a film majdnem egészénél nem tudtam követni az eseményeket, mert minden egyes másodpercben egy vágással találtuk szembe magunkat. Mindezt úgy, hogy egy jelenetet legalább hat, de legalább hét szögből vettek fel, s ezeket folyamatosan váltogatták másodperces vágásokkal.Nem csak fárasztó a szemnek, de szinte követhetetlen és kivehetetlen lett, hogy mit is látok én a kijelzőn. Ha ez egy 42′-es átmérőjű TV-n ilyen hatást keltett, nem is akarom tudni milyen lett volna moziban ezt nézni.

Összességében nem vártam semmit tőle, de még ezt is sikerült alulmúlni. Azt gondolom egy olyan franchise esetében, ami megél 15 évet, s ezalatt hat filmet illet volna egy normális befejezést rittyenteni neki.
Mindenesetre bízom abban, hogy tényleg ez volt az utolsó.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük