This Is Us: 1.évad

Magyar cím: Rólunk szól

Mindig elgondolkodok azon, hogy mennyire is hiányoznak a 2000-es évekbeli sorozatok. Leginkább azért, mert nem igazán fordult elő velem az, hogy unatkoztam volna. Ámbár az igazság az, hogy amit elkezdtem nézni annak nézője voltam addig, míg az be nem fejeződött. Aztán jött a munka világa, s bizony rákényszerített, hogy ami közepes, az bizony abba kell hagyni. Ennek következtében az általam nézett sorozatok száma már bőven 10 alatt van. Így aztán a felhalmozódott epizódokat sokszor egy délután, vagy egy nap alatt letudom, ha olyan az idő, vagy a kedvem.
Igazán olyan, ami lekötött volna már egy ideje nem volt. Főleg, ami az újoncokat illeti. Ha nem hasaltak el a bevezető epizódnál, akkor pár rész után intettem búcsút nekik. A This Is Us azonban más volt, mert konkrétan nem keltette fel az érdeklődésemet, csak érdekesnek találtam a koncepciót. Így bepróbáltam. Meglepő volt a 17 részes évad, de ahogyan néztem év közben nem is baj, mert így legalább nem voltak töltelék részek. Ennek köszönhetően azonban ki is futott nagyjából egy héttel ezelőtt.

Az első rész nézése közben nekem egy teljesen átlagos sorozatot véltem felfedezni a jelenetekben. Majd pedig jött az epizód végi cliffhanger, ami aztán megvett kilóra. Igazából a koncepció alapján nem igazán tudtam, hogy tulajdonképpen miről is fog szólni a sorozat. Több ember élete összefügg, s szerepet játszanak egymáséiban, s ezeknek a kereszteződésekről fog majd szólni a This Is Us. De hogy konkrétan hogyan is akarták ezt meglépni a készítők nem esett szó a koncepcióban. Ebből fakadóan nekem iszonyatosan tetszett, hogy a két idővonal fut párhuzamosan, s ezáltal megismerhetjük a karakterek jelenét, jövőjét, múltját.

A kérdés persze adott volt: vajon mennyire is lehet ezt jól kivitelezni, hogy egy évekig futó széria kerekedhessen ki ebből a sorozatból. Továbbá nekem az volt a félelmem, hogy majd a múltban játszódó események sajnos túl sok dolgot fog majd lelőni a jelennel kapcsolatban, így aztán majd azok nem lesznek érdekesek. De ezzel kapcsolatban tévedtem, szerencsére.
Természetesen ahogyan haladtunk előre a történetben, úgy a múltban futó szál karaktereinek a sorsáról egyre többet tudhattunk meg. Nekem volt egy-két tátott szájt okozó momentum, de ennek ellenére nem éreztem azt, hogy valamit elárultak volna az írók, aminek köszönhetően ezeket a jeleneteket már nem fogom élvezni, vagy éppen az adott karakter lesz unalmas. Inkább az érdekelt, hogy bizonyos dolgok hogyan is fognak abba a helyzetbe érni, mint ahogyan a jelenben játszódó jelenetek megmutatták végül.

Egy sorozat koncepciója lehet akármilyen jó, lehet akármennyire erős egy-egy karakter, ha sajnos a készítők nem tudnak velük jól bánni. Vagy éppen a szereposztás lesz borzasztó, s elég csak egyetlen egy karakter megvalósítását egy rossz, vagy éppen irritáló színészre bízni, s máris ugrik az egész dolog.
Szerencsére a This Is Us esetében nagyon jól sikerült eltalálni a szereposztást, így minden egyes epizódban sikerült úgy szórakoznom, hogy közben nem voltak olyan pillanataim, hogy valamit a képernyő közepébe vágtam volna, ha megjelent egy bizonyos karakter. Persze ettől függetlenül még nem lett hibátlan az első évad, mert sajnos éreztem olykor-olykor az üresjáratot, vagy egyes problémáknak a túlzottam az előtérbe való helyezését. Szerencsére az évadzáróban ezt kicsit korrigálták a készítők, így ezt megbocsájtottam.

Ami egyelőre bizonyos az az, hogy a sorozat lefutotta az első évadát, s a nézettségi rátának köszönhetően azonnal két – szintén 17 részes – évadot rendeltek be. Az, hogy mennyire volt ez jó döntés, majd az idő megmutatja nekünk. Egyelőre biztos, hogy az alkotóknak van 34 epizódjuk arra, hogy tovább fűzzék a történetszálakat, hogy aztán remélhetőleg szirupos töltetékrészek helyett valóban minőségű szórakozást kapjunk a továbbiakban is.

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: House M.D.: 1.évad – Dentorel blogja

  2. Pingback: This Is Us: 2.évad – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.