House M.D.: 1.évad

Magyar cím: Doktor House

Azok a sorozatok, amiket nagyon szerettem, s tényleg lekötöttek, s nem csak háttérzajnak funkcionáltak, továbbá nem tették lehetővé, hogy monitor előtt ülve olykor-olykor jeleneteket átugorjak sajnálatos módon véget értek. Ez alól kivétel az idén befutott This Is Us volt, ami tényleg le tudott kötni.
Eléggé hiányoznak a régi szériák, pontosabban az a fajta sorozatérzés, amikor ha kell tovább marad fenn az ember, hogy lássa a következő részt, vagy éppen képes azért korábban felkelni, hogy az adott programja előtt megtudjon nézni legalább egy epizódot. Mivel a jelenleg futó szériák között ilyen nincs, így úgy döntöttem olyan sorozatok közül kell válogatnom, amiknek stílusok, műfajok valamilyen szinten tetszik, de tulajdonképpen nem próbáltam be annak idején. Első ilyen a House M.D. volt, melynek első évadát tegnap gyűrtem le.

Régebben is megvolt az a rossz szokásom, hogy a csatornák között “szörfözve” mindig akadt valami, amin megakadt a szemem. Így aztán az adott csatorna szolgált “altatóként”, ami tulajdonképpen nem volt más, mint fél szemmel kacsingatás a képernyőre.
Szinte mindennel tisztában voltam, amit a bunkó orvosról és annak hátteréről tudni lehetett, de csak akkor voltam nézője, ha éppen valamelyik csatornán futott. Így hát magától értetődő, hogy az első évados részekből egy csomó ismerős volt. Nem is véletlen, mert két évvel ezelőtt bepróbálkoztam vele, csak éppen az első évadig nem jutottam el.

Annak ellenére, hogy nagyon utálom a kórházakat, de a kórház sorozatok fekszenek számomra, amennyiben valóban jól vannak megalkotva. Eme sorozat alappillérei vélemények szerint elég jók voltak, azonban a probléma forrása számomra ott kezdődött, hogy nagyjából a tizedik résznél volt az, hogy kicsit kezdett zavarni a “egy rész, egy titokzatos betegség” felépítés. Mint ahogyan írtam fentebb valameddig biztosan eljutottam az első évadban, mert több, mint a fele ismerős volt. Miközben néztem az első évadot folyamatosan azon gondolkoztam el, hogy vajon a későbbiekben mennyire is tudom majd követni.Ugyan begyűjtöttem a további hét évadot is, amely itt pihen a merevlemezemen megtekintetlen állapotban, de egy-egy rész után eljátszottam a gondolattal, hogy törlöm a fenébe őket. Az alap koncepcióval nincs bajom, s a karakterek is hozzák azt, ami ehhez szükséges. Viszont több, mint túlzónak érzem, hogy gyakorlatilag egy orvosos-nyomozós sorozatról beszélünk.Utóbbi az az a műfaj, amivel ki lehet kergetni a világból.
Továbbra sem azt mondom, hogy rossz, hanem tulajdonképpen idegesítő, hogy akármilyen problémával kerül be egy fő páciens egy rész alatt biztosan mindenre választ találnak, s ehhez egyszerű orvosként akár magát a környezetet is átvizsgálják, hogy rájöjjenek a megoldásra. A való életben nyilván erre nem lenne lehetőség, s megoldható sem lenne. Azonban itt szinte részről részre ezt játszották el, ami nagyjából a tizedik résznél tette be nálam a kaput.

Azt gondolom, hogy biztosan nagyon sok jó orvos él, s dolgozik a világban. De nem hiszem, hogy létezne olyan, mint a címszereplő. Nem, nem a modorát, vagy a stílusát akarom kivesézni, hanem összetett tünetek alapján szinte fél órányi játékidő alatt a készítők az orrunkba tolják, hogy House rájön arra, hogy a páciense azért beteg, mert olcsón vett egy farmernadrágot, és azt nem mosta ki. Az évad fele nagyjából ilyen megoldásokból áll.
Egyértelmű, hogy unalmas lett volna, ha rákról, tumorokról és különféle általános betegségekből álltak volna a páciensek problémái. Így aztán az évad felénél már olykor átugrottam a fő páciens szálát, mert valami borzasztóan untatott. Szerencsére a készítők ekkor kicsit csavartak a koncepción, s végre a karakterek is szerephez jutottak, amelynek köszönhetően picit nézhetőbbé vált a sorozat. Bár tény, hogy a részek többségét a pár perces betegek vitték el, melyek érdekesebbek voltak, mint az az egy, akivel az adott epizód foglalkozott.

Hogyan tovább? Középszer. Erős középszer, aminek unalmasabbnak vélt jeleneteibe simán belelapoztam a lejátszónak köszönhetően. Ennek ellenére azt gondolom potenciál van benne, így maradok a második évadra, ami biztosan ismeretlen terep lesz számomra. De mivel itthoni szórakozásnak kell valami lefekvés előtt, munkába menet előtt, így aztán egyelőre a “nézhető” kategória kiváló győztese.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük