Blair Witch (2016)

Azt hiszem kevés olyan horrort kedvelő ember van, akinek be kellene mutatnom a Blair Witch Project című alkotást. Nekem annak idején nagyon tetszett, ámbár a részemről nyitva hagyott vége már kevésbé. Ennek ellenére nagyon összetett, s jó alkotásnak tartottam, s elég nyomasztó volt ahhoz, hogy okozzon még tinédzserként jó pár álmatlan éjszakát.
Természetesen azóta többször láttam, s a mai napig zseniálisnak tartom. Főleg azért, mert még mindig akadnak olyan emberek, akik tényleg elhiszik, hogy a film valóban megtörtént dokumentált esetről szól. Ennek ellenére készült valami rémes folytatás, amit nem láttam még, illetve idén elkészült az egyenes folytatás is, ami bebizonyított valamit: ugyanazt leutánozva még egyszer eladni nem lehet.

Szeretném azt mondani, hogy nagy elvárásokkal ültem le a film elé, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem. A film készítéséről szinte semmit nem tudtam ennek is volt köszönhető, hogy eléggé meglepődtem, amikor netes böngészéseim kapcsán megláttam a címet. Biztos voltam abban, hogy ez valami remake lehet, de aztán meglepődtem, amikor elolvasva az alap koncepciót rájöttem, hogy nem.
Az alapkoncepció szerint ez az erdőben eltűnt lány testvére talál egy felvételt, melynek köszönhetően úgy érzi, hogy húga még életben lehet. Így hát nem tesz mást, mint a modern kor műszaki eszközeit összegyűjtve egy kis csapat elindul az erdőbe, hogy megtalálják az eltűnteket. Persze logikai bukfenc rögtön az elején a pofánkba kerül, hiszen amennyiben keresték az erdőben eltűnteket nagyon reális, hogy majd pár amatőr fiatal fog fényt deríteni az esetre. Ha szemet hunyunk ez felett, akkor valahol élvezhetjük is nagyjából az első fél órát, amikor is szinte mindent megtudhatunk a legendákról az elvileg ott élő boszorkányokról, szellemekről.

Az első rész azért is számított nagy sikernek, mert újdonság volt. Újdonság volt a megközelítése, megvalósítása, arról nem is beszélve, hogy milyen alacsony költségvetésből milliós bevételre tudtak szert tenni a készítők. Itt azonban ez nem mondható el, hiszen számos próbálkozás volt már a műfajon belül is. A kézi kamerás felvételes filmekről meg ne is beszéljünk.
Igazából én reménykedtem abban, hogy majd a film végére valamiféle megoldást kapunk, egyfajta választ az első rész nyitva hagyott kérdéseire. A borzongás csak takaréklángon égett nálam, lévén az ingerküszöböm már elég nagy lett az elmúlt évek alatt. Így sajnos azt kell mondanom, hogy nem tudtam átélni azt, mint az első rész esetében. Azonban az eléggé fájó volt, ahogyan haladtam előre a játékidőben rádöbbenni, hogy ez nem más, mint a The Blair Witch Project folytatásba burkolt teljes lemásolása.

A klisés fordulatok gondoskodtak arról, hogy tökéletesen elvegyék azt a lehetőséget, hogy élvezni tudjam a filmet. Arról nem is beszélve, hogy annyira kiszámítható volt, hogy mi fog történni, hogy nagyon nem is volt meglepetés benne semmi. Nem tudott lekötni, pedig nagyon vártam már egy olyan filmet, amin lehet borzongani. Kár érte.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük