Independence Day: Resurgence (2016)

Magyar cím: A függetlenség napja: Feltámadás

Emlékszem, hogy annak idején az első részt amikor adták a tévében egyszerűen nem tudtam felkelni a képernyő elől. Azóta persze ismételték párszor, amit természetesen meg is néztem. Mióta bejött a digitális korszak, azóta a film valahogy elveszett a süllyesztőben nálam, s semmi sem ösztönzött arra, hogy ismét elővegyem.Aztán egyszer a semmiből jött a folytatás, ami felkeltette az érdeklődésemet, de nem annyira, hogy moziban nézzem meg. Végül megérkezett digitális formában is, s azt kell mondanom, hogy nem vesztettem sokat, hogy nem mentem el a moziba.

Ha az új ötletek nem bizonyulnak jó pénzforrásnak, akkor többnyire a készítők szépen egy régi bevált receptet alkalmaznak: vagy folytatnak nagy sikerű filmeket, vagy pedig közkedvelt alkotások koncepcióját forgatják újra. Utóbbit rendkívül utálom, mert a többsége véleményem szerint egy szarkupac. Ennek ellenére úgy voltam vele, hogy jó is, ha egy filmet pihenni hagynak, s akár évtizedek is eltelnek, mire folytatják őket. Ezért is örültem, hogy megérkezett a Feltámadás alcímet viselő új rész, mert legalább lehet benne valami újdonság.Ami volt is: a látvány.

Azt mindenképpen meg kell említenem, hogy az első filmet nem kellett komolyan venni. Amolyan szórakoztató popcorn volt, s maga a készítő sem egy mély mondanivalónak szánta. Talán ennek volt köszönhető a sikere, s erre talán rátett még egy lapáttal a látványvilága is. Azóta eltelt nem kis idő, s bizony megváltozott a filmes közönség, s a filmek összetétele is. Ma már olyan látványvilágot tudnak alkotni a készítők, hogy az ember nem tudja eldönteni, hogy amit a vásznon lát az most tényleg valódi, vagy csak számítógéppel kreált látványvilág. Talán pont ez az, amiben a folytatás nem kicsit megbukott: minden nagyobb, látványosabb, de semmi fejlődés az előző részhez képest. S ebben a konkurenciában bizony ez elég kevés.

Mint ahogyan fentebb említettem az első rész nem is akarta magát komolyan venni, így nem is kell benne semmiféle logikát keresni. Kellemes kis kikapcsolódást ígérő mozi. Azonban a második résszel kapcsolatban már érzékelhető némi virtuális izzadságszag, ugyanis csak azt látja az ember, hogy minden nagyobb, látványosabb, de tulajdonképpen ugyanazt kapjuk vissza, mint amit már egyszer megnéztünk: jönnek az idegenek azért, hogy elpusztítsák a földünket. Mindenki nagyon megijed, s szinte le is rombolnak mindent, de aztán persze a sokkal elavultabb harcászati eszközökkel rendelkező emberek azok, akik végül győzedelmeskednek.
Ennek a legnagyobb buktatója talán az, hogy a színészek közül is csak néhányat tudtak visszahozni, s az újak pedig nem lettek jól megválasztva. Inkább mondanám azt, hogy az a tipikus amerikai filmbe illő olykor ripacskodást megtestesítő színészek.

Az első rész nekem viszonylag tetszett, de ennél csak azt vettem észre, hogy fogták magukat és egy az egyben ráhúzták az előző epizódra. Logikát persze ne akarjunk keresni benne, de elég érdekes, hogy mindenki tart attól, hogy majd az idegenek visszatérnek, de azért az ő technológiájukat használva akarunk fejlődni. Roppant érdekes. Főleg akkor, amikor ténylegesen megjelennek, s elindul a pusztítás. Egy olyan pusztítást, melynél egy-egy karakter túl tudna élni egy helyzetet, amely nem kívánja az adott szereplő halálát, de azok a jelenetek, amelynél meg holtbiztosra vehető, hogy a karakternek meg kellene halnia meg túléli.
Magától értetődő, hogy egy ilyen filmnek az lenne a célja, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, de valahogy ezt nem tudta elérni annak köszönhetően, hogy mennyire is bugyuta, s kiszámítható lett. Oké, hogy majdnem két órás a játékidő, de sajnos, ha nincs minőség, akkor nem nagyon tud szórakoztatni.Inkább kínlódás. S, ha megnézzük, hogy mennyi ilyen film van, amely csak látvánnyal operál azt kell mondanom, hogy borítékolható volt a bukás.

Nem mondom, hogy nézhetetlenül pocsék film, de tény, hogy azért többet vártam tőle. Nem egy világmegváltó alkotást, de ez elég zsírszegényre sikerült. Legalább elmondható, hogy a maketteket lecserélték CGI-re, ami sokkal valóságosabb, mint az előző részben épített műanyag idegenek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük