Netcelebek pöcegödrében: A Molnár Krisztián-akta

Idén májusban volt immáron 7 (!!) éve annak, hogy elkezdtem írni a saját blogomat. Érdekes visszaolvasni részemről jó pár az induláskor keletkezett bejegyzésemet, hogy azóta mennyit is változtam sok mindenben. Főleg úgy, hogy mélyebb magánéleti tartalommal nem bír ez a blog.
Mikor elérhetővé vált az internet hozzáférés itthon is azonnal elkezdtem mindenféle oldalakra felmenni. Szerencsére nem a pornó oldalak kötöttek le, hanem olyan közösségi oldalak, fórumok, ahol ismerkedni lehet másokkal. A kialakult közösségeknek köszönhetően eljutottam oda, hogy sok fórum már olyan volt, mint a virtuális világban a második otthonom, ahová hazatérek minden egyes nap megnézni, hogy mi is történt azokkal, akikkel belaktam az adott netes címen alakult világot. Ebből fakadóan jó pár ismeretségre szert tettem, továbbá egyes helyeken már szinte kritikai és teszt jellegű hosszú hozzászólásaim születtek, amelyek szinte mind az enyészeté váltak miután ezek az oldalak megszűntek. Időközben persze eljutottam blogokra is, s úgy döntöttem indítok magamnak is egyet. Egyet azonban szem előtt tartottam: egy átlagos webhely legyen, melynek legyen személyessége, s kiemelkedjen picit a többi előtt. De ennek fényében mégis legyen anonim, hogy a későbbiekben ne okozhasson problémát a magánéletemben, munkahelyemen egy-egy bejegyzésem, de mégis figyelemfelkeltő legyen.

Mindeközben persze elindult egy egyszerűbb módja a bloggolásnak: Vlog. Tulajdonképpen az adott blogger írás helyett videóban teszi közzé a mondanivalóját, melyet a nézőinek szán. Ezt lehet jól csinálni, illetve rosszul is. Ha úgy alakul lehet némi profitot szerezni ezzel, vagy akár rajtunk röhöghet az ország. Nagyjából fél éve annak már, hogy a Gyakori kérdések oldalán találkoztam egy olyan kérdéssel, mely szerint mit gondolnak a válaszolók Molnár Krisztiánról. Mivel az olvasók kaphattak kis segítséget ki ő, így az első három videója alapján a döbbenet lett rajtam úrrá. A három videó miatt a Youtube folyamatosan az ajánlott sávba tesz legalább egy videót, melyet ő csinált, vagy róla szólt, így párat már láttam.

A mai világban netcelebbé válni azt gondolom iszonyatosan könnyű. Elég egy rosszul sikerült kép, vagy videó, mely felkerül az internetre, s ha elég érdekesre sikerült máris elkezdődnek a vizuális mémek gyártása. Az más kérdés, hogy az adott alanyra nézve ez mennyire lesz negatív hatással, vagy éppen hogyan fogja érinteni a magánéletét. Nagyon sok olyan ember volt már eddig is, akik csináltak valamit, mely nyilvánosságra került, s eléggé megbánták. A legtöbb ember sajnos nem gondolkozik el mielőtt cselekedne. Az internet és a média hamis biztonságérzetet ad, melynek köszönhetően az ember sokszor úgy érzi, hogy bármit csinálhat ott annak nem lesz következménye. Rengeteg történetet ismerhetünk híres, vagy hétköznapi emberekről, akik valamit megosztottak a médiában, interneten, s ennek köszönhetően szinte tönkrement az életük. Hiszen sokan mielőtt bármit is csinálnának elfelejtik azt, hogy ami az internetre felkerül, az többnyire ott is marad. A videó megtekintése közben sokszor arra gondolok, hogy vajon fel tudja-e azt fogni, hogy amit feltölt másodpercek alatt lementhető, mely szinte minden jogi következmények nélkül szabadon terjeszthető? Ez részben csak egy dolog, hiszen már most látható, hogy ezres számú feliratkozói vannak, tehát egyfajta negatív ismeretségre is szert tett. Egy effajta ismeretségből kitörni pedig nehéz, főleg akkor, ha esetleg ő, vagy más változtatni szeretne ezen a körülményen.

Ismertségi körben sokszor mondtam, hogy valahol örülök annak, hogy objektív véleményem van magamról. Külsőleg átlagosnak mondott férfi vagyok, aki szerencsére átlagos lehetőséggel bír szinte minden téren. Ennek ellenére ugyanazokkal problémákkal küzdök, mint a társadalom jelentős része: abban a szférában vagyok, ahol hálás lehetek azért, hogy van munkahelyem, melyből karriert, magánéletet építeni nem nagyon lehet. Kivéve akkor, ha az ember különböző kapcsolatokra támaszkodik, mely az én elképzelésemnek nem felelnek meg. Ugyanis azok közé tartozom, akik szeretnék, ha függetlenül is megtudnám teremteni a létbiztonságot, s nem másokkal közösködve nyűglődni évekig. Amikor ezeken a dolgokon jár az agyam többnyire a videói azok, amiket megnézek, hisz ilyenkor elgondolkozok, hogy mennyire is különbözőek vagyunk. Itt van egy jogilag felnőtt személy, akitől két évvel vagyok idősebb. Semmi életcéljai szinte nincsenek. A videói alapján nem is gondolkozik azon, hogy mit is csináljon későbbiekben abban az esetben, ha túléli szüleit. Ellenben én pedig folyamatosan azon gondolkozom, hogy hogyan is tudnék egy olyan jövőt megalkotni magamnak, amiben nem csak magamat, hanem azokat is tudnám támogatni, akikkel valamilyen közelebbi kapcsolatban vagyok.

Igazából, ha kicsit jobban megnézzük a videókat, melyeket csinál, akkor nagyon gyorsan rájöhetünk, hogy milyen személyiség is ő. Azt hiszem mindenkinek világos, hogy minimális fogyatékossággal rendelkezik, s ezzel előszeretettel szeret mentálisan értelemben takarózni a viselkedésével szemben. Sokszor hangzik el sokaktól, hogy a nevelésen sok minden múlik. Az én esetemben nem volt meg mindenem, illetve nem is toltak a hamvas hátsóm alá semmit. Ez esetben nála egyértelműen látszik, hogy a szülők felelősségének mértéke koránt sem elhanyagolható. Ugyanis látszódik, hogy nem rossz körülmények között élnek, továbbá szinte mindent megkap, amit csak akar. Cukros üdítők, alkoholos italok, édességek és megannyi káros élelmiszer, melynek külső hatásai már most jól láthatóak a szóban forgó személyen.
Fentiekből eléggé jól leszűrhető, hogy mi is lesz azzal, akit gyakorlatilag életképtelenné nevelnek. Jó pár videója volt, amiben az őt nézők tettek fel kérdéseket neki, s ezek közül szemezgetve válaszolt párra. Ezek között pedig rengeteg volt az olyan kérdés, amelyet megválaszolva tisztán látszik, hogy a szülei mennyire is hibásak abban, hogy a gyermekük ilyen mélyre jutott. Nem csak nem tudta feltehetően megállni a saját lábán, de saját maga úgy gondolja külső megjelenése miatt esélytelen, hogy valaha legyen valakije, továbbá bármilyen munkahelyen el tudna helyezkedni.

A probléma egyik forrása, hogy a mai világban sajnos elhelyezkedni önállóan, s kapcsolatok nélkül nagyon nehéz, ámbár nem lehetetlen. Az én példám tökéletes, hiszen jóformán fél évet voltam itthon úgy, hogy semmit nem csináltam. Ellenben mindennap felkeltem, s első dolgom volt az álláshirdetéseket megnéznem, szétnéznem a városban, hogy van-e valami lehetőség. Nyilván az álláskeresésnél fontos a külső megjelenés, de még fontosabb, hogy az adott személy akarjon dolgozni. Utóbbi a mérvadó, hiszen bárkinek lehet szerencséje. De munkát találni még mindig sokkal egyszerűbb, mint azt megtartani. A probléma másik forrása itt rá irányul, hiszen tulajdonképpen semmi nem motiválja, hogy munkát keressen. Hiszen minek, ha van aki eltartja. Továbbá már többször elhangzott tőle, hogy mivel ő túlsúlyos nem kell sehová. Úgy tűnik ez bele is ragadt a fejébe elég mélyen. Ámbár tény, hogy ha munkáltató lennék én sem alkalmaznék egy ilyen személyt. Nem a külső megjelenése alapján, hanem a belső kisugárzásának köszönhetően, hiszen érezhető, hogy nem akar semmit, s feltehetően alkalmatlan is lenne bármire ebből fakadóan.

Szokták mondani, hogy soha ne mondd, hogy soha. Az én véleményem, hogy az ő helyzetében nem lenne lehetetlen valamiféle munkát találni. Azonban a fentebb említett okokból feltehetően nem is lesz. Az interneten való megjelenése, valamint viselkedése pedig olyan negatív hullámot alakított ki körülötte, hogy ha lenne is olyan, aki alkalmazná az minden bizonnyal próbaidő alatt megválna tőle, ha találkozna a videómegosztó portálokon található tartalmakkal, melyet ő készített saját magáról. Ebből fakadóan pedig azt gondolom komoly probléma az, amiben ő szenved, hiszen ha saját maga nem tud ezen változtatni, akkor más se fog. Sokan mondják, hogy a hírnév nem minden. Ami igaz is. Egy negatív hírnév pedig nem csak személyiség, hanem életromboló is tud lenni. Ha pedig alapul vesszük, hogy mennyi mém készült már róla, akkor talán elmondható, hogy jó pár évig még köztudatban fog maradni a személye, mire a többség ráun, s eltűnik a vizuális pöcegödör legmélyén.

További probléma persze még az is, hogy egyáltalán nincs objektív képe a világról, s ezáltal olyan videókat tesz közzé, melynek tartalma erősen kifogásolható. Bevallom őszintén, hogy többször meglepődtem azon, hogy a portálok nem törlik az adott tartalmakat, habár bejelentés alapján tűnt már el videója, vagy pedig ő maga törölte. Sok feliratkozó kapcsán pedig jól megfontolandónak kellene lenni, hogy mit is tesz fel, hiszen pillanatok műve lementeni bármit. Elég egy jó letöltő manager, és máris a merevlemezen az adott videó. Így került sok vissza a virtuális világba, miután olyan leírást adott az illető, hogy a készítő törölte ugyan, de ő gyorsabb volt, s lementette. Ugyan ezeknek a tartalma is erősen kifogásolható, de amit leművel egyesekben az még jobban. Jellemzőek a “bebaszós lájvok” címet viselő élő közvetítés, ami igazából arról szól, hogy egyfajta okot találva leissza magát a sárga földig. Egyszer tizenhárom órás szombati műszakom után ültem le a gép elé, amikor a sokadik videoklip után az élő közvetítést láttam. Borzalmas volt.

Jómagam alkoholt nem fogyasztok, hiszen számomra ugyanolyan tudatmódosító hatással bír, mint a nem legális szerek. Ebből fakadóan nem tudom mit hozna ki belőlem, így inkább pár korty után nem iszok többet, s az a pár korty is csak muszájból. Teszem azt egy ünnepségen, esküvőn stb. Itt tökéletesen látható az, hogy mennyire is el tud rugaszkodni a földtől, hiszen egyszer láttam egy összegző videót, melyben szinte mindent a szájába vett, ami a közelébe volt. Továbbá akadt olyan is, ami olyan részegre itta magát, hogy elájult, de akadt olyan is, ahol lehányta a számítógépét. Ezek után megfontolandó, hogy normális értékrenddel ki akarna alkalmazni egy ilyen embert, továbbá ki is szeretne párkapcsolatban lenni vele. Az pedig kérdéses, hogy a szülők mit szólnak ahhoz, amikor a fiúk annyira berúg, hogy közben vinnyog, nyávog ész nélkül, mellette pedig a wc-re nem tud kimenni anélkül, hogy nem esne fel. Egy olyan videóját is láttam, ahol gyakorlatilag a kertjükben hempergett, mert nem tudott felkelni. “Csodálatos” vizuális élmény volt.

Ami viszont felkeltette a figyelmemet több videójában is az az, hogy mennyire a saját világában él. Jómagam nem követtem nyomon mindegyiket, s jó pár virtuális tettéről a kommentekből értesültem. Valahol innen is látszik, hogy mennyire is visszamaradt szellemileg ez az ember, hiszen ez az élet, amit él elég erősen személyiségromboló is. Azt gondolom, hogy senki nem mondhatja meg neki az igazat, vagy szólhat bármilyen negatívumot vele kapcsolatban anélkül, hogy nem kapna egy “irigy” jelzőt azt gondolom elég deformált személyiségre vall. A mai világban pedig semmiképpen sem lehet életcél az, hogy ki mennyi látogatót, vagy feliratkozót gyűjt maga köré. Ha valaki valóban tartalmat szolgáltat, melynek olvashatósági faktora elég magas úgy, hogy az adott tartalom valóban minőségi, akkor azt gondolom, hogy az illető büszke lehet arra, amit a hobbijával elért. Ellenben egy olyan személy, amely össze-vissza beszél, s nem tud egy mondatot kimondani helyesen, illetve a videók alapján látszik, hogy tudása elég mélyen van az ne legyen büszke arra, hogy a szellemi mélységén röhög mindenki. Mert ez nem rajongás, nem szeretet, hanem egyszerűen csak egy negatívum az életében.
Nyilván változtatni kellene jelentősen. Azonban ez nem fog menni, ha a szülők nem lépnek közbe, s nem fogják megszakítani minden olyan dolgot vele kapcsolatban, ami arra ösztönzi, hogy tulajdonképpen ne csináljon semmit. Mindezek mellett persze fontos megemlíteni azt is, hogy kérdéses mennyi életéve van még hátra, hiszen a videókban elhangzik, hogy cukorbeteg, s közben pedig tömi magába az összes olyan ételt, amitől beteg lehet.

Azt gondolom, hogy ha pszichológusnak tanulnék, s a vizsgám előtt állnék mindenképpen a “Molnár Krisztián jelenségből” szeretnék vizsgázni, hiszen iszonyatosan hosszú jellemzést lehetne írni erről az emberről. Nyilván nehéz objektívnek lenni, mert nem ismerek mindent vele kapcsolatban, de a viselkedése, illetve az, amilyen tartalmakat feltölt már sok mindent elárul róla, s a környezetéről. Hiszen az, hogy pénzt kéreget azért, hogy a videókban lejárassa magát nem csak az ő hibája. Elismerhető, hogy ő maga nem képes a cselekedeteinek a súlyosságát felmérni bizonyos helyzetekben, de azt gondolom, hogy ilyenkor a szülőknek, rokonoknak kellene közbelépni. Hiszen azt gondolom, hogy abban a városban, ahol él nem hiszem, hogy a többség nem ismeri azt, hogy mit is művel az interneten. Ebből fakadóan pedig azt gondolom, hogy ha a szülei helyében lennék megtennék mindent, hogy ez a viselkedésmód abbamaradjon. Főleg azért, mert könnyen előfordulhat, hogy ezeknek a videóknak a tartalma eljuthat bármelyik szülője munkahelyére, és ott bizony az ilyen dolog remek táptalaj lehet a gúnyolódásnak.

Mi lesz ennek a férfinak a sorsa? Minden bizonnyal még van talán 2-3 éve, amíg nem kopig ki a netcelebek közül, majd eltűnik ugyanúgy, mint a többség. A kérdés persze az, hogy ez hogyan is fog végbemenni. Szépen öntudatra ébredve fogja magát és megpróbálja összeszedni magát, vagy csak ráunnak, és kénytelen lesz ezt befejezni. Vagy egyszerűen végez vele az életmódja, vagy a szülők vetnek véget ennek. Bármi lehetséges. Mindenesetre mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy ameddig bármilyen módon támogatva lesz, addig ez az életstílusa folyamatosan fog eredményezni nyilvános videókat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük