The Shallows (2016)

Magyar cím: A zátony

Ahogyan a sorozatoknál, úgy a filmeknél is sajnos fennáll az a helyzet, hogy inkább valamit lekapok a polcról, vagy előkeresem azt a lemezt, melyre felkerült egy adott cím, s inkább nézem újra, mint hogy a már nem látottakat bepróbáljam. Természetesen az új alkotások közül sokat bepróbálok megjelenés után, de nagyjából a 90%-nyi arány, hogy még az egy óra letelte előtt kikapcsolom. Moziba pedig csak akkor megyek el, ha úgy érzem a szóban forgó cím valóban jó lehet.
Ennek egyik oka leginkább az, hogy nagyon műfajt újító alkotások nem nagyon vannak, s a többség pedig csak egy kaptafára megy. Ebből fakadóan pedig iszonyatosan nehéz olyan filmet találni, ami tényleg bejönne nekem. Nagyjából tíz filmből kilenc végezte a lomtárban mielőtt még végignéztem volna őket, de végül az idei The Shallows győzedelmeskedett, hiszen a játékidejének végéig maradtam. Az csak más kérdés, hogy ezután a lomtárba került, s újranézés részemről esélytelen.

Ami rögtön megfogott a film elején – melynek köszönhetően maradtam a játékidő végéig – az a látvány volt. Azt hiszem a címből is lehet érezni, hogy ez bizony egy “vízen/vízben túlélős embereket evő cápa” történettel rendelkezik, így hát nagy durranást nem kell várni, hiszen a hetvenes években Spielberg “szörnyét” persze nem sikerül felülmúlni. Inkább csak azt mondanám, hogy egy estés filmről beszélhetünk közben.
Visszatérve az előző mondatomhoz, hogy a látvány kifogástalan. Nem a vizuálisan megalkotott cápáról beszélek, hanem a helyszínről. Fél óra nagyjából csak azzal telik el, ahogyan az alkotó bemutatja, hogy milyen gyönyörű helyszínt vesz alapul a vérengzésnek, ahol túlélési esély szinte csak minimális. Az ember ennek megtekintése közben csak azon mereng, hogy vajon mennyire is el tudná képzelné ezen a helyen az életét még akkor is, ha csak az élethez szükséges dolgokat kapná meg, mint az élelem, de a lenyűgöző táj pótolná a többit. Bevallom nagy felbontású változatát néztem a filmnek, s az első fél óra természetfilmbe való csodának is felfogható.

Majd természetesen megjelenik az “ügyeletes szörny”, aki szinte minden statisztát felfal kivéve a mi főszereplőnket, amiből csak egy van. Ugyebár szerencsésen túlél mindent, majd pedig egy zátonyon köt ki, hogy aztán elgondolkozhasson életének célján, illetve tud-e életben maradni, miközben a dagály előbb, vagy utóbb a vízbe száműzi, ahol feltehetően pár perces étele lesz a borotvaéles fogakkal rendelkező állatnak.
Ahogyan említettem a film egy szereplős, szóval a büdzsé jelentős része a film vérengzős részeire mehetett el, ami egyébiránt nagyon valósághűek voltak. Egyszer nem kaptam fel a fejem, hogy kilógott volna az a bizonyos CGI lóláb, illetve a főszereplő sem volt irritáló.

The Shallows nem rossz film, sőt! Kicsit kiemelkedik az átlagos hasonló alkotások közül, de sajnos nem éri el azt a szintet, hogy az ember két hónap múlva emlékezzen rá, vagy éppen eredeti példányban fémdobozos változatban ott legyen a filmgyűjteményei között. Egy estére azonban a véleményem az, hogy megteszi, hiszen szórakoztat, de a gyenge idegzetű is simán tud tőle aludni. Sajnálatos azonban, hogy a film nyomokban tartalmaz olyan dolgokat, ami a mostani alkotásokban is megvan, így a fordulatok olykor előre kiszámítható. A végéről már ne is beszéljünk.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük