The Conjuring (2013)

Magyar cím: Démonok között

Gyermekként nagyon rajongtam a horror műfajért. Nagyon sok filmet néztem meg, ami ebben a témában készült. Mai napig vannak kedvenc darabjaim. Imádom a borzongást, rettegést, s izgalmat, amit egy ilyen film tud adni. Sajnálatos módon ahogyan felnőttem az ingerküszöböm jóval nagyobb lett, így a klisés megoldásokkal operáló alkotások valahogy nem jöttek be, mert nem igazán tudták azt a fajt érzelmeket kelteni bennem, amiket kellene egy ilyen filmnek. Igazából valahogy a műfajt el is felejtettem egészen addig, míg a nyári szabadságomnak köszönhetően bele nem akadtam a The Conjuring-ba, ami ugyan három éves, így meglepő, hogy eddig nem hallottam róla.

Mint ahogyan fentebb írtam sajnálatos módon az ingerküszöböm jelentősen megnőtt, s ennek köszönhetően valahogy már az ilyen műfajú alkotások nem nagyon tudtak megrémiszteni, s félelmet kelteni bennem. Mindezek mellett persze ott voltak azok a klisék, amelyeknek köszönhetően szinte már előre lehetett tudni, hogy mi fog történni, továbbá a karaktereket is szinte egytől egyig egyfajta sablon alapján kerültek a képernyőre.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben a filmben nem voltak klisék, de valahogy ezeket el tudtam engedni magam mellett, s jól tudtam szórakozni. Habár minden bizonnyal ehhez hozzájárult az is, hogy már jó rég volt, amikor horror témában valamit is néztem.

Az alapkoncepció szerint adva van egy sok gyermekes család, aki árverésen hihetetlenül olcsón jut hozzá egy nagy birtokon elterülő házhoz. Az egész szinte mesébe illő, ha persze nem számítjuk, hogy nem kis rekonstrukció kell eme házhoz, hogy tényleg egy idilli családi fészek legyen. Van, aki ennek örül, van aki ennek nem. Mindenesetre már az első éjszaka elkezdődnek furcsa események, miközben a család egyes tagjai már lezárt bejáratokat és helyiségeket fedeznek fel a házon belül.
Természetesen időközben elkezdődnek a furcsa jelenségek. Először csak apróságokkal borzolják a nézők idegrendszerét, mint a magától kinyíló ajtók, megmagyarázhatatlan zörejek, leeső tárgyak és társaik. Napok elteltével azonban már sokkal aggasztóbb jeleket vélnek felfedezni a ház lakói egészen addig, míg nem látnak hallottakat, s nem e világi személyeket. S innen kezdődnek a borzongató események.

Ha minden vagyont egy új ingatlanba fektet a család, akkor bizony nem sok esély van arra, hogy egyik percről a másikra el tudjanak költözni. Így a megmagyarázhatatlan jelenségek sokasága csak nő,  és nő. Természetesen mindeközben a szokásos kliséket és fordulatokat kapjuk, de szerencsére olyan hangulatot sikerült a készítőknek teremteniük, hogy ezzel nem nagyon van kedvünk foglalkozni, mert legalább beszippant eme alkotás.
Majdnem két órás film az utolsó háromnegyed órára pörög fel. Ekkor éri el a tetőpontját, s ekkor kezdődik az igazi harc a szellemekkel, s azzal a tudattal, hogy milyen rejtélyeket is hordoz magában a ház. Kik éltek ott, mit követtek el, s miért is ragadt a lelkük ott, illetve miért is vannak olyanok a családban, akik erre elég meglepő módon érzékenyek.

Ha hinni lehet a háttértörténetnek, akkor jó pár karaktert valós személyek alapján mintáztak. Egyértelmű, hogy az események sorozata kitaláció, de remekül eladja a filmet, s egy jó kis egész estés mozi lett belőle. Habár pengeélen táncolt nálam, hogy vajon ezt érdemes-e megnézni este lefekvés előtt, de szerencsére nem hordozott magában semmilyen hátborzongató effektust, amely a játékidő vége után is velem maradt volna.
Nem tartom kiváló alkotásnak, de azt gondolom nem sikerült rosszul. Örültem, hogy végre volt egy film, aminél nem éreztem a késztetést, hogy kikapcsoljam, vagy belepörgessek. Ismereteim szerint van második része is, így aztán kíváncsian várom azt is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük