Warcraft (2016)

Magyar cím: Warcraft – A kezdetek

Már évekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy ismét filmvászonra költözik egy népszerű játék a Warcraft. A címmel még tinédzserkoromban találkoztam, s eltöltögettem kellemes órákat a monitor előtt, de végül “kikopott”  az általam többször is végigjátszott címek közül, mert már semmi újdonságot nem hordozott magában számomra. Természetesen mindezek mellett lehetőség volt arra, hogy csatlakozzak az online rajongókhoz, de valahogy nem igazán hozott lázba, hogy erre pénzt adjak ki.
Az első előzetes kapcsán nekem is az jutott eszembe, hogy ezt nagyon nehéz lesz elrontani, illetve az, hogy ezt szeretném látni. Sokáig vegetáltam azon, hogy el kéne menni megnézni, de mire oda jutottam, hogy elmegyek már rég lekerült a mozilistákról. Ami nem is meglepő, hiszen pontosan ekkor volt a munkahely váltás, s az számomra sokkal fontosabb volt, mint a film megtekintése. Amikor végre szembe jött egy nézhető változat úgy döntöttem, hogy mindenképpen időt szánok rá, hogy kiderüljön: megérte-e volna széles vásznon megnézni. Megérte volna? Nem tudom.

Egy népszerű franchise más platformra való áthelyezése sohasem egyszerű feladat. Erre tökéletes példák a filmből készült játékok, vagy a játékból készült filmek. Hiszen, ha valaki valamit szeret, akkor magától értetődő, hogy ugyanazt az élményt szeretné átélni egy másik platformon is, ha nem jobbat. Minden bizonnyal ezért is volt a filmre jellemző, hogy majdnem tíz évig készült.
Nem is csoda, hiszen a játék nagyon bő tartalommal rendelkezik, s megfelelően kellett bánni vele ahhoz, hogy ne fulladjon tömör unalomba a film, vagy pedig ne érezze a néző azt, hogy egyszerűen az egész túlzsúfolt. Véleményem szerint egyik se volt, habár azt gondoltam a végén, hogy olykor talán még túl szájbarágósra is sikerült. Az alaptörténet szerint az orkok egy olyan világban élnek, mely pusztulásra van ítélve. A faj szeretne fenn maradni természetesen, s ezért nem tehetnek mást, mint hogy portált nyitnak egy másik világra, ahol új életet kezdhetnek. Ez a világ sok élőlénynek a lakhelye – köztük az embereké is -, így hát a lények tömeges érkezése nem kicsit borítja fel az ökoszisztémát, s mivel az orkok nem odavaló lények, így magától értetődő, hogy a harc elkerülhetetlen.

Saccolva egy óra megy el arra, hogy az alkotók felépítsenek egy olyan világot, ahol minden egyes részlet rendesen ki van dolgozva. Nyilván ennek bújtatott oka is van: a folytatás lehetősége. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy nem igazán találtam olyan részt benne, amire azt tudnám mondani, hogy rosszul lett volna megcsinálva. Természetesen vizuális értelemben értem mindezt.

Magával a történettel azért már voltak problémáim. Véleményem szerint az egy óra túlságosan hosszúnak bizonyult, s végül magára a konkrét történetre kevés idő maradt a hátralévő időben. A karakterek számomra teljesen semlegesnek bizonyultak, s nem is igazán érdekelt egyik sem, így nem mozgatott meg valamelyik halála, s nem is izgultam azért, hogy valamelyik túlélje. Bár tény, hogy látványos csatajelenetek ezeket az érzéseket feledtették velem.
Vegyes érzelmeket keltett bennem a film, mert nem igazán éreztem azt a pontos célt, hogy most konkrétan hová is akar betörni eme alkotás. Ez alatt azt értem, hogy nekem kicsit sekélyesre sikerült azáltal, hogy akadtak olyan jelenetek, amelyek kivétel nélkül a látványra voltak annyira ráhangolva, hogy szinte érezhető volt, hogy ezzel akarják megfogni a nézőt a készítők. Ellenben akadtak olyanok is, melyek pedig a karaktereket akarták kiemelni. Az általam említett dolgoknak egy közös kettősséget kellett  volna alkotniuk, s ezeknek dinamikusan váltakozni kellett volna ahhoz, hogy ez tökéletesen tudjon működni.

Az én bajom leginkább az volt,hogy a karakterek többsége semlegesre sikerült, s ezáltal nem nagyon tudtam velük mit kezdeni. Igazi érték, érzelem nem volt bennem részükre, illetve nem is tudtak lekötni. Ráadásul a legnagyobb problémám az volt, hogy ezek az érzések nagyon gyorsan váltakoztak bennem. Amikor kezdtem volna belefeledkezni a filmbe jött valami, ami kizökkentett, s megfordult a fejemben a film kikapcsolása, de ekkor pedig jött valami, ami viszont maradásra késztetett. Egy kicsivel több, mint két órás játékidővel rendelkező filmnél azért ez nem túl jónak mondható.

A film végére végül egy erős közepesben egyeztem meg magammal. Azonban nem tudtam eldönteni, hogy ezt kár volt-e kihagyni a moziban, avagy sem. Tény és való, hogy a fentiek fényében olykor elég könnyen el lehet veszni a fonalat, s nagyon sokszor akadnak olyan momentumok, melyeknek köszönhetően nem tiszta az adott karakterek célja, vagy pedig csak simán homályba vész. Ami viszont iszonyatosan érződik az egész filmben az az, hogy a készítők nem egy részre készültek. Hogy lesz-e folytatás egyelőre nem tudni, de talán még egy második részt be tudok belőle vállalni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük