Angry Birds (2016)

Magyar cím: Angry Birds – A film

Jó pár évvel ezelőtt emlékszem, hogy tornádóként söpört végig a mobilos alkalmazások között egy applikáció, melynek neve Angry Birds volt. Rövid időn belül megérkezett PC-re is, ahol felejthetetlen időt töltöttem el a játékkal, melynek talán az első három részével szórakoztam el, de aztán a többi epizód valahogy hidegen hagyott. Saccolva két évvel ezelőtt történt az a bejelentés, mely szerint a játékból film fog készülni. Én csak álltam értetlenül, hogy ezt mégis hogyan gondolják, hiszen eme alkotásnak nem sok mondanivalója, s története volt azon kívül, hogy érdekesen megrajzolt madarakat kellett lövöldözni ahhoz, hogy a zöld színű sertések jobb létre szenderüljenek, s mi pedig minél magasabb pontot kapjunk.
Aztán végül eljött az idei év májusa, amikor is bemutatkozott a film. Igazából annyira nem rántott be, hogy elmenjek megnézni, de miután napvilágot láttak a nézhető kópiák, így úgy döntöttem szabadságom alkalmával bepótolom. Hogyan lehet semmilyen történetből filmet csinálni? Így!

A játékból annyit tudtuk meg, amennyire szükségünk volt, hogy be tudjuk fogadni azt, hogy miért madarakkal zöld disznókat lövöldöznünk. Ha a játékhoz akarnám hasonlítani a filmet, akkor azt kellene mondanom, hogy egyfajta háttértörténetet ad az egész franchise-nak, ami meglepő módon, de elég jól működött a másfél órás játékidő alatt. Persze számomra egyszer nézhető darab lett, de el kellett ismernem a végére, hogy olykor ugyan akadtak unalmas részek, de mégis tisztes iparos munkáról van szó, mely azért rendesen tejelt a mozipénztáraknál, ha a készítési költségeket vesszük alapul. De ezekről később.
Az alap koncepciót remekül körbejárja az első fél óra. Első körben bemutatkoznak a karakterek, amelyek annak ellenére, hogy járnak, mozognak, beszélnek, léteznek, s személyiséggel rendelkeznek meglepő módon hasonlítanak a játékbeli robbanó madárkákra. Így aztán nem mondható el a filmre, hogy teljesen kifordították a játékot. Szinte teljesen érthető, s aki játszott a játékkal szinte az összes karakter ismerős lesz neki. Bár tény, hogy ha nem ilyen formában készült volna a film, nem biztos, hogy sikeres lett volna.

Adva vannak a karaktereink, akik egytől-egyig valamilyen düh kezelési problémával küzd. De akad olyan, aki nemes egyszerűséggel akár bármitől képes felrobbanni. Ebből fakadóan van létjogosultsága egy düh kezelési csoportnak egészen addig, míg egy hajó nem köt ki a békés szigeten, melyen rengeteg zöld színű disznó van. A madarak és a disznók kezdetben nagyon jól megvannak egészen addig, míg a zöld malacok szépen el nem lopják a tollas élőlényeink tojásait, s innentől kezdődik a konfliktus. Igazából, ami kicsit frusztrált, s untatott, hogy a konfliktus bekövetkeztéig ahogy néztem legalább háromnegyed óra eltelik, melyben ugyan tökéletesen körbejárjuk az egész univerzumot, s bemutatásra kerülnek a karakterek, de valahogy elmaradt az “akció” része. Nyilván gyerekek voltak a célközönség elsősorban, s nem felnőttek, de azért erre húztam egy kicsit a számat.

A készítők igyekeztek minél több motívumot átemelni a játékból ahhoz, hogy minél jobban hasonlítson a két alkotás egymásra. Sok helyen olvastam, hogy ezt negatívumként élték meg, de bevallom nekem tetszett. Ha túléltük az első háromnegyed órát, akkor viszont tényleg pörgőssé válik az egész, s innentől tényleg élvezhetőnek is lehet mondani.
Szinte minden átemelésre került, amit a játékbeli rombolásból megismerhettünk. Ami viszont érdekes, hogy nem tartottam gagyinak, vagy erőltetettnek, hanem szépen beillet az egész történetbe. Ezt mindenképpen pozitívumnak éltem meg, hiszen ez volt az, amiért elsősorban megnéztem, hogy vajon mennyire is lehet egy semmi játékból egy filmet összehozni. A végeredmény pedig nem lett rossz. Sőt!

Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a film mai kor követelményeinek megfelelően számítógéppel készült, s szinte vizuális orgazmus kerülgetett a látványtól. Iszonyatosan jól meg lett teremtve a környezet, s minden egyes szereplő rendkívül jól lett leanimálva. Arról nem is beszélve, hogy amikor tollas barátaink például úsznak a víz animációja valami hihetetlenre sikerült. Bevallom nagy felbontású változatot néztem, s ott bizony ütött, mint egy zárlatos ütvefúró.
A hangulat természetesen megvan, s a készítők törekedtek arra, hogy viccekkel teli filmet kapjunk. Ami véleményem szerint sikerült is, habár azt kell mondanom, hogy jobbára a fiatalabb életkorúak azok, akiknek ezek a poénok bejöhetnek. Én jó párat jónak tartottam, de sajnos enyhe mosolyon kívül egyik se tudott megnevettetni.

Összegezve azt kell mondanom, hogy tényleg tisztes iparosmunkáról van szó. A film sikeres volt anyagilag, így nem tartom kizártnak, hogy a készítők elgondolkoznak a folytatás lehetőségén. Bár itt a kérdés adott, hogy vajon mennyire is tudnának ebből folytatást csinálni. Ugyan kedvenceim közé nem került, s nem is gyakorolt rám nagy hatást. Egyszer nézhető alkotások közé került be, ami egy laza délutáni szórakozáshoz több, mint megfelelő volt…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük