Statisztika

A februári hónap elég érdekes volt minden tekintetben. Annak viszont örültem, hogy kicsit tudtam pihenni, valamint a rossz idő ellenére is sikerült hazalátogatnom, ahol több napot töltöttem egyben. Ennek kapcsán pedig remek statisztikát tudhatok magaménak, hiszen ugyan sokat dolgoztam most is, de így is 179 km-nyi gyaloglást tudhatok magaménak.

Ezek mellett pedig még fontos megemlíteni, hogy ennek köszönhetően az éves statisztikám is jól halad. Mindenképpen bízom abban, hogy idén több alkalommal sikerül majd kimozdulnom, s sok helyre el tudok majd menni. Mindezek mellett pedig reménykedem abban, hogy nem jönnek közbe dolgok, amelyeknek köszönhetően ezeknek búcsút inthetek.

Szabadság

Amikor gyermek voltam majd tinédzser lettem, s tisztességesen jártam az iskolát mindig a szüneteket vártam leginkább. Ezek közül a nyári szünet volt a kedvencem, amely megcsappant már az iskolás korom vége felé, de kisgyermekként emlékszem milyen volt, amikor tulajdonképpen három teljes hónapot lehetett otthon tölteni. Gyermekként pedig sem diákmunka sem pedig felnőtt munka nem jöhetett szóba főleg jogi szempontból. Mai napig él bennem az az emlék, amikor az általános iskolámat felújításra jelölték ki, s ennek köszönhetően minden második szombaton tanítás volt, hogy meglegyenek az óraszámok. Ennek köszönhetően pedig már május elején lezárult az aktuális tanítási időszak. Rémlik bennem mennyit panaszkodtam, hogy fárasztó, de mennyire örültem annak, hogy végre eltelt, s örömmel lendülhettem neki a nyári szünetnek. Akkor a szomszédoktól is kaptam elég erős megjegyzéseket. Ezek közül a legmeghatározóbb az volt, mikor közölték megtudom milyen az élet, amikor majd felnőtt leszek és nem lesznek szüneteim csak szabadság, s abból is kevés. Nem foglalkoztam akkoriban ezzel, hiszen elég távolinak tűnt az egész, s nem is eszméltem rá, hogy mennyire gyorsan is tud pörögni az idő.
Végül eljött az iskola vége, s munkába állhattam, s megtudtam milyen az, amikor az ember fiatalként majd pedig középkorúként mennyi szabadidővel is rendelkezik. Ami valljuk be nem igazán sok. Azzal tisztában voltam, hogy januári hónapban lesz majd egy hetes pihenőm, de sajnos jó pár kollégám lebetegedett, így a heti pihenőnapjaim változtak. Mivel sokat dolgoztam, így aztán kaptam a februári hónapra egy négy napot egyben, illetve a fennmaradó elmaradt pihenőnapjaim egy részét március elejére három nap szabadsággal megspékelve, hogy egy hetet pihenéssel tudjak tölteni. Azért remélem nem járok úgy, mint tavaly, hogy a sok betervezett szabadságolás miatt a nyarat végig kell dolgoznom, de annak örültem, hogy kicsit pihenhetek. Gondolkoztam mikor is menjek haza, de végül az első kört választottam annak ellenére, hogy tudtam az időjárás nem lesz hozzám kegyes. Főleg úgy, hogy a hétvégi sétám egy gyönyörű naplementével indult, majd pedig folytatódott egy felhőszakadással egybekötött villámlással.

Gondolkoztam azon, hogy hogyan történjen a hazautazás. Abban egészen biztos voltam, hogy egy fizetésből kétszer hazalátogatni nem fogok, hiszen az már a tízezres kategóriát is átlépte volna, ha a vonatjegyet veszem alapul és a még hozzá tartozó kiadásokat is hozzászámolom. Abban egészen biztos voltam, hogy szabadnapomon utazok haza és majd vissza, s így kérdés adott volt, hogy vajon akkor menjek, amikor csak négy napot vagyok egyben itthon vagy akkor amikor majd szabadságon leszek. Mivel hetekre előre nem láttam milyen lesz majd az idő így végül úgy döntöttem, hogy a négy napot teljes egészében felhasználom majd. Eközben változott a beosztásom is, s így végül sikerrel nyugtáztam a hazautazást, hiszen jó döntésnek bizonyult. Az időjárás ugyan nem volt kegyes hozzám, de pihenni valamelyest tudtam legalább.

Virtuális feltámadás

Én azon emberek közé tartozom, akik az életüket nem a vizuális világban élik. Ennek ellenére nagyon sok „nyom” utal rá, hogy időm nagyobb részét mégis itt töltöttem. Egyik mozzanata ennek a dolognak a blog írása volt, amely számomra egyfajta kikapcsolódást jelentett. Egyrészről szerettem írni másrészről tetszett másik személyes blogja. Annak idején abban  a városban ahol laktam nem sok szórakozási lehetőségem volt amennyiben nem éppenséggel az volt a cél, hogy minden nap a részegséget válasszam. Így aztán jöttek a játékok majd ezzel egyetemben pedig az ingyenesen is készíthető weboldal és blog. Korábban már született egy bejegyzés tőlem, hogy szolgáltató váltással tervezem ezt a hobbimat tovább folytatni. Ennek oka pedig az volt, hogy a korábbi tárhelyszolgáltató anyagi jellege nem volt túl jó, hiszen nem csak a tárhely méretét keveselltem, hanem annak díját is, amelynek fizetésére nem volt választható megoldás csak az éves díjbeszedés. Így végül olyan szolgáltatóra esett a választásom, amelynél a havi díjas díjbeszedés is megoldás, így aztán eme hobbim a havi díjas számláimat alapul véve még az ötezres értékhatárt sem érte eddig el.

Kérdés persze adott volt, hogy mennyire lesz jó majd a döntés, hiszen egy weboldal átköltöztetés nem a legegyszerűbb dolog, amennyiben a fent említett 14 év alatt összegyűjtött bejegyzést, képeket és egyéb tartalmakat értem. Ugyan akadt némi komplikáció, amely megnövelte az időt, mely alatt nem volt elérhető a blog, de azt gondolom egyelőre sikerült ezen dolgok megvalósítása, s ebből fakadóan pedig ismét elérhetővé vált a blogom, melynek szerkesztésébe ismét belevághatok.

Hózápor

A blog keretén belül többször ejtettem szót arról, hogy mennyire bennem maradt az, hogy gyermekként milyen volt számomra várni a decembert, s reménykedni abban, hogy fehér karácsony lesz. Ugyan az ünnepekből „kinőttem”, de egyes időjárási tényezőket továbbra is szeretem. Ilyen például a havazás, amivel kapcsolatban az időjárás kevés örömet ad nekünk. Mai napon azonban kaptunk egy elég bő havazást.

Sajnos hamar elolvadt, hiszen nem volt fagypont alatt a hőmérséklet. Mindezek mellett dolgoznom is mennem kellett, így nem tudtam magasabb helyekre elmennem, amelyet fehérség borított. Ellenben mindenképp látványos volt nekem, ahogy nézhettem hogyan szakad a hó. 

14 év

Azt gondolom, hogy kevés olyan ember van hazánkban, akit nem visel meg a jelenlegi gazdasági helyzet. A véleményem az, hogy talán én még azon személyek közé tartozik, akiknek ugyan vannak anyagi problémáik, de még abban a helyzetben van, amiből némi erőfeszítéssel ki lehet jönni. Ez még önmagában nem lenne akkora probléma nekem, mert engem leginkább az visel meg, hogy több remek munkatárstól kellett búcsút vennem azért, mert kénytelen volt a fizetését alapul vennie, s ezáltal más alternatívákat keresnie. Emellett pedig szót érdemelnek azok is, akik kapcsolatban állnak velem, hiszen nem túl felemelő, amikor az ember tud programot vagy találkozót szerveznie ismerősökkel amiben helyett kap a jelenlegi helyzet, s az ő helyzetük is.
Többször elgondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is lehetne ezeket a helyzeteket javítani. De végül arra jutottam, hogy egyelőre a legbiztonságosabb, ha folytatom a további életemet. Ez egyelőre nagyobb biztonságot nyújt, mint egy bizonytalan helyzet. Mindezek mellett pedig egy nagyobb levegőt kell vennem, s szépen lassan elengednem azt, hogy a saját problémáim mellé még másokat is felvegyem. Az egyik megoldást a hobbik fókuszba helyezésén látom. Sajnos az időjárás továbbra sem kegyes. Így maradnak a sorozatok, filmek valamint az esti zenehallgatások. A virtuális világ egyelőre nem kerül ki a látókörből, habár minap sajnos kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy éves fenntartási költség nem épp olcsó mulatság a blog szempontjából függetlenül attól, hogy továbbra is élvezettel készítem. Egyelőre tárhelyváltás hozta el a lehetőséget, hogy májusban a blog ünnepelhesse a „14.születésnapját”. Természetesen majd későbbiekben fog elválni, hogy mennyire volt jó döntés is ez, s megérte-e a szolgáltató váltás. Anyagi szempontból könnyebb lesz mindenképp, hogy lehetőség lesz havi fizetésre. Ebből a szempontból pedig bőven belefér eme hobbi fenntartási költsége havi szinten. 

Persze engem is elkapott az az érzés, hogy plusz bevételre kellene szert tennem. Ekkor eszembe jutott, hogy a két évvel ezelőtt megvásárolt Huawei P40 Pro mobilkészüléket kellene eladnom, hiszen egy évvel később egy Huawei P50 Pro-ra lett cserélve. Az igaz, hogy az évente kiadott készülékek között kevés az előrelépés, de tavaly megtetszett, s azóta se bántam meg a vásárlást. Annak fényében végképp, hogy akkor még sehol nem mutatkoztak azok a jelek, hogy a kiadások duplázódnak, triplázódnak, s ezek mellett pedig az élelmiszer árak a csillagos egekbe szöknek. Mint ismeretes eme készülékek nem rendelkeznek Google szolgáltatásokkal, amelyek nagyon sok problémát tud okozni. Én ugyan örültem neki, mert elég keserves volt sokszor a korábbi készülékek „kötelező” applikációjuk használata, de szembe kellett néznem, hogy az értékük gyorsan csökken. Továbbá nincs értelme eladásnak, hiszen azzal is számolnom kell, hogy mi történik akkor, ha meghibásodik a jelenlegi készülékem. Jó, ha van egy tartalék.
Hasonlóan gondolkozok a tavaly megvásárolt Playstation 4-ről is, amivel kapcsolatban felmerült az eladás, mint lehetőség, de mivel hétvégén a rossz időjárás miatt ismét használatba került végül ő is maradni fog. Természetesen semmi sem tart örökké, valamint nem tudunk mindig felkészülni arra, ami ránk vár. Természetesen a korábban megvásárolt készülékekből több tönkrement. Ugyan magammal hoztam otthonról a számítógépet, de ismételten kénytelen leszek egy olcsóbb videókártyát vásárolni lévén a hét évvel ezelőtt megvásárolt GTX 1060 végül tönkrement. 

Ahogyan fent említettem megpróbálok a hobbikban találni némi nyugalmat, s azokon keresztül kicsit pihenni. Az év első három hónapja biztosan nem lesz könnyű elsősorban az időjárási tényezők miatt. Így egyelőre maradnak a filmek és a sorozatok, s igyekszek sok figyelmet fordítani a munkára, mert az is eltereli a gondolataimat a meglévő problémákról. Ahogyan beköszönt a tavasz természetesen ellátogatok pár helyre, valamint majd ismét nyakamba kapom a várost és a környékét, s megindul majd a kirándulás egybekötve fotózással, s zenehallgatással. Bízom benne, hogy eme év kicsit könnyebb lesz majd, s gyorsabban is el fog telni mindenféle komolyabb megpróbáltatás nélkül.