2022: A vegyes érzelmek éve

Középiskolás voltam, amikor több személyes blogba belefutottam, s eldöntöttem, hogy én is indítok egyet. Idén májusban volt ennek már 13 éve, amely egyébiránt elég hosszú idő, s ezalatt nagyon sok minden történt. Egyrészről befejeztem az iskolát, s másrészről pedig érett felnőtté váltam. Habár minden évben vannak történések az életemben, amelyek formálnak a személyiségemen. Azonban akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Első körben nem bántam meg, hogy annak idején a képernyő előtt az internetet használva pornó és egyéb tartalmak helyett személyes blog készítésébe kezdtem. Második körben pedig továbbra is él bennem az, hogy akkor tudok ünnepelni, amikor történik valami, amely ünneplésre méltó. Ebből fakadóan pedig a piros napos ünnepek valamint egyéb mások által jeles napnak tartott napok nekem ugyanolyan hétköznapnak számítanak. A karácsony után a szilveszter is kiesik részemről főleg azért, mert az általam ismert emberek túlnyomó többsége irracionális módon ünnepelni akarja eme napot, továbbá legfőbb szerepe az alkoholnak van, ami nálam kieső dolog, mert nem fogyasztok és fogyasztottam egyáltalán. A másik dolog, amely viszont megmaradt, hogy mindig írtam eme sokak által jeles napnak tartott ünnepen egy összegző bejegyzést, hogy milyen is volt az adott évem: 

2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019    2020   2021

Ámbár tény, hogy ugyanott lakom, ahol tavaly ilyenkor. Ugyanaz a lakótársam, s a magánéletemben is minimális változás történt. A munkahelyem is ugyanaz, mint ahogyan a sokszor nem említett, de meglévő problémák. Ennek ellenére azért el kell ismernem, hogy sok minden történt ebben az évben még akkor is, ha többségük nem egy hatalmas nagy dolognak számít. Tény és való, hogy voltak negatív és pozitív dolgok egyaránt, de legalább ettől lesz érdekes eme gigaposzt, amelyben összefoglalom az egész évet.  Teljes bejegyzés

A nagy fehér főnök – 1×01 (Pilot)

Ahogyan azt több ilyen jellegű bejegyzésben leírtam nagyon nehezen kezdek bele új sorozatokba. Amelyek tetszettek azok véget értek vagy én fejeztem be minőségi romlás miatt. Iskolás koromban nagyon sok sorozatnak voltam a rajongója, s amit elkezdtem azt bizony be is fejeztem. Még akkor is, ha éppenséggel már nem kedveltem. Ha pedig nem tudtam mit kezdeni az adott szériával akkor ott maradt nyárra, hogy legyen mit nézni. Aztán felnővén elkezdtem szelektálni, s lassan eljutottam oda, hogy tulajdonképpen már alig van mit nézni, ha az újdonságról beszélünk. Ennek kapcsán főleg a téli időszakban pedig sokkal könnyebben próbálok be dolgokat. Eme sorozatról tulajdonképpen nem tudtam semmit, s a címe sem volt annyira vonzó ellenben a szereposztás továbbá, hogy mostanság magyar sorozatokkal nem estem pofára végül úgy döntöttem bepróbálom. Egyelőre próbálom eldönteni hová is tegyem, de jelenleg még számomra nézős. 

Teljes bejegyzés

A király – 1×01 (Pilot)

A blog keretein belül már többször kifejtettem a véleményemet a külföldi és hazai sorozatok kapcsán. Utóbbinál továbbra is tartom azt a kijelentésemet, hogy hazai viszonylatban azért fejlődés látható koncepció és megvalósítás terén mindenképp. Ennek mindenképp örülök. Hiszen emlékszem arra, hogy régen milyen sorozatok debütáltak, s milyen viharosan buktak bele az őket bemutató csatornák, s csak nagyon kevés széria tudott életképes maradni. Most pedig elég szép választékkal rendelkeznek, s nekem is egyre több nyeri el tetszésemet.
A király című sorozat az RTL saját gyártású sorozata, amelyről kicsit későn értesültem. Azt gondolom kevés ember él ma Magyarországon, akinek Zámbó Jimmy neve ne mondana valamit. Függetlenül attól, hogy szerette vagy sem. Én nem voltam rajongója, s ebből fakadóan az életútját sem ismertem nagyon. Emlékeim szerint három zeneszáma volt, ami nekem tetszett, s akár a mai napig meghallgatom bármikor. Ellenben hatalmas siker övezte karrierjét egészen haláláig. Jó pár koncertfilmjét és saját készítésű műsorát láttam, amelyet leginkább annak köszönhettem, hogy a szülők szerették a zenei munkásságát. Mai napig emlékszem arra, amikor bejelentették halálát, s hetekig azzal foglalkoztak, hogy vajon mi is történhetet azon a bizonyos újév hajnalán, amikor lőfegyver kioltotta az életét. Mivel nem rendelkeztünk semmilyen előfizetéssel, így maradt a közszolgálati csatorna mellett a két kereskedelmi, s mindhárom eme halálesettel foglalkozott. Még az is rémlik, amikor külön kiadás volt, ami azt pedzegette, hogy véletlen halálesetről volt-e szó vagy gyilkosságról esetleg öngyilkoságról. Arra is emlékszem, amikor több rajongója lett öngyilkos annyira szerette őt. Jómagam nem tudtam merjem-e bepróbálni, hiszen nem voltam rajongója. De tény, hogy a bevezető epizód megfogott. 

Teljes bejegyzés

Az ünnepi mámor

Egy héttel szenteste előtt számomra elég érdekesen végig néznem azt, ahogyan az emberek egyre inkább idegesebbek, agresszívebbek, feszültek lesznek. Egy olyan ünnep előtt, amelyre tulajdonképpen készülnek, s melynek érzelmi alapja a szeretet lenne. Ebből fakadóan elég érdekes látni egyesek viselkedését, amelyet a közlekedésben és kereskedelemben egyaránt meg lehet látni. Sajnos továbbra is tartanak a pánikszerű vásárlások, s most már nekem sem olyan könnyű bevásárolni, s kifejezetten irritálni is szokott, hogy szinte nem lehet beazonosítani azt az időszakot, amelyben könnyű elkerülni az infantilis vásárlókat. Annak mindenképpen örülök, hogy „kinőttem” az ilyen ünneplésekből. Habár tény, hogy soha nem is tartottam igazán ünnepnek a piros napos ünnepeket. Továbbá mindig úgy éreztem, hogy akkor tudok ünnepelni, bulizni, amikor történik valami olyan az életemben, amely ünneplésre ad okot. A szenteste, s a karácsony is inkább már arról szól, hogy örülök annak, hogy ilyenkor fixre vehető a pihenőnapjaim, valamint a fővárosba való felköltözés okán ez egy stabil dátum, amikor haza tudok látogatni. Annak azért örülök, hogy rokoni és ismeretségi körben is egyre elfogadóbbá váltak az emberek, s megértették, hogy számomra nem sokat jelentenek ezek az ünnepek. Így nem is szorongok rajta, s a tervem továbbra is a hazautazás lesz ezekre a napokra, ahol ugyanúgy fogom eltölteni az időmet, mintha sima hétköznap látogatnék haza. 

A decemberi hónapom viszonylag nyugalomban kezdődött, s kifejezetten örültem annak, hogy megfelelő időben érkezett meg a számlámra utalt bér és ahhoz kapcsolódó karácsonyi jutalék is. Ezek kettősége viszont hozzásegített ahhoz, hogy a hónapok óta fennálló anyagi problémák megoldásra kerüljenek, s egy kis vásárlást is megengedhessen számomra. Kimozdulni keveset mozdultam ki, amely sajnos az időjárás számlájára lehet írni. Sajnos nem volt jó idő. Elsősorban hideg volt másodsorban pedig, amit mindig szerettem továbbra sem mutatkozik meg. Ez pedig nem más, mint a havazás. A frontok váltogatják egymást. Egyik nap viszonylag őszies idő van, de másnap pedig jóformán meg lehet fagyni. Az első befagyott tócsákkal is volt szerencsém találkozni. Mindezek mellett pedig kiadós szeles időből és esőzésből is sikerült kifognom azt, amit nem szerettem volna.
A fent írtaknak is köszönhettem azt, hogy az elmúlt napokban sajnos megfázással küzdöttem, így aztán nem igen tettem ki a lábam a lakásból. Ez hozzásegített ahhoz, hogy amit megtekintésre terveztem ebben a hónapban azt mind sikerült magamévá tennem vizuálisan. Ebből fakadóan pedig nem maradt más, mint hogy újabb szórakozást keressek magamnak. Ami a bemutatkozó új sorozatokban, s régen kedvelt filmekben mutatkozik meg. Hiszen ahogyan láttam az időjárás előrejelzést nem biztos, hogy megfelelő idő lesz akár egy sima fél órás sétára. 

Munka szempontjából kicsit megterhelő ez a hónap, s ahogyan írtam fentebb sajnos a bevásárlás sem olyan könnyű emiatt. Mondjuk annak örülök, hogy ismételt pánikszerű pénzköltők közé nem álltam be, így aztán nagy kérdést nem nagyon csinálok a kristálycukor, étolaj, liszt szentháromságából. Kifejezetten meg vagyok nélkülük. Az mindenképpen kérdés lesz, hogy mennyire fog jól indulni a következő év valamint mi mennyire fog emelkedni. Kiadás és bevétel esetében mindenképp. Egyelőre bízok a legjobbakban, s próbálok kikapcsolódni. Mindezt úgy, hogy már előreláthatólag majdnem egy hetet fogok majd otthon tölteni jövőre, mert az évet máris szabadsággal leszek kénytelen kezdeni egy magánéleti probléma okán, amely hazautazást követel meg majd tőlem. Azért bízom abban, hogy ez majd megoldásra kerül, s az otthon töltött idő viszonylag kellemesen fog eltelni, s némi időt is tudok majd itthon tölteni miután visszautaztam jelenlegi lakóhelyemre.