Resident Evil: 1.évad

Magának a franchise-nak soha nem voltam igazi rajongója. A szörnyű magyar címet viselő filmekkel tettem próbát, amelyből azt hiszem az első három volt az, ami tetszett, de a többi az a tipikus szódával elmegy egyszer megnézhető darabnak bizonyult nekem. A tetszési határ talán azért is volt nálam alacsony, mert én először a filmet láttam, s nem ismertem a háttértörténetet a koncepciónak. Azóta persze tettem pár kísérletet, de játékok szempontjából nekem kiesett, mint szórakozás. Persze a filmeket végig követtem, majd jött egy semmit nem érő reboot, s most pedig a Netflix jóvoltából kaptunk egy felemásra sikeredett nyolc epizódból álló egyelőre első évadot, s majd eldől, hogy teljes sorozatként lesz emlegetve, vagy pedig további részek fognak-e hozzá készülni. 

Teljes bejegyzés

Hogyan hatott rám a mobil világ fejlődése?

Az elmúlt időszakban több összegző bejegyzés született tőlem, amely leginkább a sorozatokat majd pedig későbbiekben mellékágon a filmeket vette alapul. Minap az egyik ismerősömnek fejtettem ki a negatív véleményemet arról, hogy a mobil világ akkora fejlődésen ment keresztül, amivel sokaknak nem sikerül lépést tartani, s többség ebben nem a lehetőséget látja, hogy könnyítse az életét, hanem inkább lustaság felé billen a mérleg nyelve holott rengeteg lehetőség adott. Arról már nem is beszélve, hogy véleményem szerint egy kiskorúnál inkább ártalmas az internethez való korlátlan hozzáférés továbbá nem biztos, hogy jellemfejlődésében építő jellegű lesz egy telefon megléte. Az elérhetőség fontos egy bizonyos kortól, de tény az is, hogy egy szülő nem tudja teljesen ellenőrzés alatt tartani, hogy gyermeke milyen tartalmakkal találkozik. Főleg, ha az iskolatársakat vesszük alapul. Ezzel kapcsolatban nekem a második osztály jut mindig eszembe, amikor egyik osztálytársam egy pornóújságot csempészet be, s azt nézegettük a délutáni szabadfoglalkozás alatt, amikor a tanárnak más dolga akadt, s nem figyelt ránk. Minap az előbb említettek mellett szó esett a márkákról, technikai specifikációkról, s ekkor fordult meg a fejemben, hogy ez egy jó alap lehetne egy újabb összegző írásnak, melynek középpontjában a mobil világ fejlődése állna, s annak rám gyakorolt hatásai továbbá hogyan változott meg a mobiltelefonos viselkedésem.
Annak idején gyermekként nagy dolognak számított, ha valaki rendelkezett vezetékes telefonnal. Emlékszem második osztályba jártam, amikor az egyik lányba szerelmes voltam, s mikor kiderült az otthoni száma mindig azt ismételgettem. Persze soha nem történt telefonhívás irányába. Tény, hogy én is azok közé tartozom, akik még emlékeznek a telefonfülkékre, s bizony mi is telefon betyárkodtunk, habár ez nem volt jellemző ránk, s egy bizonyos határt nem léptünk át. Például nem hívtunk ki rendőröket, mentőket hamis bejelentéssel nem létező problémához. Az első készülék, amellyel találkoztam Benefon márka volt, s apám céges telefonként kapta. 

Emlékszem, hogy sok hívást nem bonyolított rajta, s csak párszor volt használva. Ellenben akkora volt, mint egy tégla, s nagyjából olyan nehéz is volt. Amennyiben már töltöttségi szintje alacsonyra került, akkor nagyjából fél napig kellett töltőn lennie, hogy ismét használható legyen. Nem emlékszem pontosan, hogy melyik szolgáltató volt akkor, de arra igen, hogy amikor elmeséltem az iskolában, hogy lett mobiltelefonunk, akkor a márka olyan gagyinak hatott, hogy senki nem akarta elhinni. Végül egy munkahelyi balesetnek volt köszönhető, hogy a család tulajdonából kikerült. Két nagy szolgáltató volt Pannon GSM és az a Westel. 1999-ben érkezett meg harmadik mobilszolgáltató a Vodafone, s akciós telefonkészülékeknek és a ballagáshoz közel kerülve akciós kártyás feltöltős telefonként lettem valamikor 2001-ben mobiltulajdonos, ami nem volt túl kifizetődő a szülői részről. Miért is?
Teljes bejegyzés

Szia, életem! kedvcsináló!

Első (és eddig egyetlen) magyar alkotás volt, amelyet megnéztem moziban, ami nem más volt, mint a Toxikoma. Nehezen szánom rá magam a mozizásra, hiszen idehaza bármikor kikapcsolhatom, ha valami nem tetszik, s anyagilag se veszítek vele. Most viszont belebotlottam a Szia életem előzetesébe, s azt kell mondanom, hogy gondolkodok azon, hogy beüljek rá, ha már alig három hét van a premierig. 

Ecc-pecc (2021)

Ha magyar alkotásról van szó, akkor többnyire kétszer is meggondolom azt, hogy vajon van-e értelme belefektetni időt. Többnyire nem szoktam mozis premierekre járni, s megvárom amikor elérhető majd. A véleményem tartom, hogy sorozat és filmes terén fejlődés érzékelhető, de azért az ember mindig talál olyat, amin tulajdonképpen csak nézünk magunk elé, hogy ez most mi is volt. Hasonlóan jártam eme alkotással is. 

Teljes bejegyzés

Stray kedvcsináló

Idén februárban sikerült helyre tennem az anyagi költségvetésemet, így a plusz pénzből elég komolyan elgondolkodtam, hogy mit is kezdjek. Annak idején sem voltam nagy játékos, s sajnos az életben én is megtapasztaltam mit takar az, ha az embert villámkár éri. Idén azonban úgy döntöttem, hogy ha már beleinvesztáltam pár eredeti kópiába konzol fronton, akkor belefér a költségvetésembe, hogy egy használt eszközt beszerezzek. Így újra Playstation 4 tulajdonos lettem. A tavasz azonban parkolópályára tette ezt a fajta szórakozási formámat, s majd a kormányzati intézkedések által emelkedett árak döntenek arról, hogy amikor majd beköszönt a nem túl kellemes időjárás, akkor mennyire is fogok visszatérni erre a pályára. Mindenesetre érdekes volt, hogy belefutottam egy új cím előzetesébe. 

Igen, ez a Stray. Középpontban egy macska van, s elérhető nem csak mindkét generációs konzolra, hanem egyben PC-re is. Bevallom gondolatban eljátszottam azzal, hogy majd teszek vele egy kört, de a tízezres ár címke eltántorított tőle. Egy akció keretén belül talán lemegy annyira, ami talán egy egyszer játszható, de érdekesnek látszó játékra megfelel. 

The Lazarus Project: 1×01 (Pilot)

Mindenképpen vágytam valami újra. A mai korszakra elég jellemző a reboot vagy a remake esete, de azt is ide lehet sorolni, ahogyan a sorozatok kapnak filmes feldolgozást esetleg fordítva. Ennek kapcsán döntöttem úgy, hogy talán a The Lazarus Project megér egy esélyt még akkor is, ha az eredeti filmre szinte nem is emlékszem. Természetesen most is egy unalmas perceimet szántam rá, amikor úgy éreztem, hogy szinte semmi elvárás nélkül fogok a képernyő előtt ülni. 

Teljes bejegyzés

Parallels: 1×01 (Pilot)

Több bejegyzésben is taglaltam, hogy mennyire eltűntek a sorozatok az életemből. Ezeknek két okot írtam le. Az egyik, hogy a kedvencek véget értek, s utódnak nem nagyon érkeztek olyanok, amelyek lekötöttek. S akkor még nem említettem szót azokról, amelyeket saját döntés alapján abbahagytam. Egy összegző írás után viszont úgy döntöttem, hogy itt az ideje ránézni néhány oldalra, hogy milyen premierek voltak az elmúlt időszakban, s ezáltal bepróbálni párat. Ezek közül az egyik volt a Parallels. 

Teljes bejegyzés

Kata és a Rezsicsökkentés csökkentése

Gondolkoztam azon, hogy vajon virtuális papírra vessem-e a gondolataimat az elmúlt hét politikai eseményei kapcsán. Az engem körülvevő emberekkel annyira nem beszéltem még erről a témáról, s igazából szülői részről volt szó erről. Egyrészről hátrányos helyzet miatt másrészről pedig a tüntetések kapcsán, amiben egyelőre én nem vettem részt, s egyelőre nem is tervezek ott lenni. Egyrészről engem a Kata módosítás nem érint, de a rezsicsökkentés már komolyabb teher lehet mindezt úgy, hogy egy olyan időszakban van meglépve, amely elég gerinctelennek gondolok. Végül úgy döntöttem hozzászólásokban vitatkozás helyett inkább leírom a saját véleményemet ezzel kapcsolatban több megnézett videó és írás után.
Az jó előre leszögezném, hogy én azok táborát erősítem, akik elmentem szavazni, s komoly problémába ütköztek azzal kapcsolatban, hogy hova is tegye azt a bizonyos jelet. Tulajdonképpen nem igazán politizálok, s a politikusok közül sem tudok kiemelni egyet sem, aki szimpatikus lenne számomra. Egyszerűen csak megpróbáltam egy döntést hozni. Abból a szempontból azért némileg büszke vagyok magamra, hogy tájékozódtam, s minden szempontból elítélek egy olyan politikai propagandát, amely mások mocskolódására épült az mellett, hogy mekkora költsége volt, s több, mint egy hónapig „tündökölt” a megvédés szó az ablakommal szembeni hirdetőoszlopon, ami mentális hányingert jelentett nálam. Így én nem a jelenlegi kormányra szavaztam, hanem a megnéztem a többi párt kormányzásra megalkotott koncepcióját, s így szavaztam. Ami elég vicces, hogy már a szavazáskor is ért atrocitás egy nyugdíjastól mindezt úgy, hogy a lakcímemet mondtam be. Ez elszomorító számomra. 

Azzal mélységesen egyetértek, hogy adót csalni nem túl szép dolog. De az sem, hogy az adók a csillagos ég szintjére emelkedett, s lassan már, ha az ember tisztességesen akar dolgozni, akkor két dolog közül választhat. Vállal alul fizetett munkát, amelyre mindig van kereslet, és örülhet az „alamizsnának” vagy pedig idővel ő is elgondolkozik azon, hogy a választott szakmáját otthagyja esetleg ő is szépen elkezd adót csalni. Azt gondolom mindenkinek van tapasztalata olyan céggel, amelyik nem akarta őt bejelenti, vagy csak négy órásra, s közben meg a dupláját esetleg a tripláját dolgozta a hivatalossá tett munkaidejének. Én is jártam így bár tény, hogy nem sokáig maradtam az ilyen helyeken. Végtelenül elszomorító, hogy a Kata átszervezés elvileg most több munkanélkülit fog majd eredményezni. Aki pedig kétségbeesetten dolgozni akar az kénytelen lesz bármit bevállalni, hogy anyagiakhoz jusson, s mindezek mellett pedig a munkanélküliek száma növekedni fog. Elég érdekes dolog, hogy miket harsogtak hangosan a választásokban, s alig három hónap után tulajdonképpen szembefordul a kormány önmagával miközben több ezer embert sodor bajba. Ráadásul mindent rekordgyorsasággal, s úgy, hogy nagyon reagálni se lehessen rá? Ez sok mindent elárul mindenképp.
De mennyire is igazságos ez a dolog? Tulajdonképpen semennyire. Hiszen mindenkinek lesz olyan ismerőse, aki majd szépen a bőrén tapasztalja a jelenleg meghozott döntést. S továbbra is az interneten található kalkuláció által szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy aki 10 és 30 ezer közötti villanyszámlával rendelkezett eddig az majd 100 és 200 ezer között legyen. Ekkora emelést csak nagyon kevesen tudnának elviselni főleg ilyen bérek és nyugdíjak mellett. Amennyiben ez megtörténik minden bizonnyal elég lesz majd egy tényleges tüntetéshez, amely elég nagy számban fog megtörténni. Bár tény, hogy az én tapasztalataim alapján ez is erősen kérdőjeles. 

Jómagam nem élek egyedül lévén a fővárosi lakbér árak nem engedik meg ezt a kényelmet számomra. Mi céges lakásbérlők vagyunk, így számlát cégtől kapunk így már most megfogalmazódik a kérdés, hogy nekünk lesz-e emelés, vagy eddig is az emelt árat fizettük. Mindezek mellett még érdekesebb dolog, hogy volt egy ár sáv, ami alá akkor sem mentünk, amikor az elvileg beharangozott világpiaci ár alacsonyabb volt, mint a rezsicsökkentett ár. Azt gondolom most sokan gondolkodóba estek, hogy mi lesz, hiszen én is elgondolkoztam azon, hogy mennyi lehetőség adott nekem. Hát be kell vallanom, hogy nem sok. Főleg annak fényében, hogy ha a hazaköltözésben gondolkodnék, akkor nőne a fogyasztás, így nagyobb lenne a felhasználási arány, s több lenne a számla. Mindezek mellett munka kevés, vagy nincs továbbá azt is figyelembe kell venni, nem korszerűsített házról van szó, tehát minden bizonnyal nagyobb fogyasztási aránnyal bír már most, mint egy korszerűsített példája. 

Persze lehetne alternatív megoldásokat keresni, mint például újabb lakótársat keresni, amivel nőne a bevétel, de ezzel arányosan nőne a fogyasztás is. Tehát ez is egy kiskapu, amely egy zsákutcához vezet. Én egy tüntetésen sem vettem részt, de gondolkoztam azon, hogy kinézek a Margithídra, hogy szimpátiámat fejezzem ki mindazoknak, akik most szenvedni fogni. Ahogyan néztem a videókat egyetértek azzal, hogy nem véletlen, hogy ez most nyáron történt, s pár nap leforgása alatt, mert egyrészről az emberek többsége szabadságát tölti, dolgozik, meleg van, s még nem foglalkozik ezzel az egésszel, ami általában jellemző szokott lenni a magyar társadalomra. Amit kifejezetten gerinctelenségnek tartok, hogy már jövő hónapban életbe lép az egész, így konkrétan esély nincs arra, hogy életmódváltást eszközöljön akárki, aki a meghatározott mértékek alatti fogyasztást akar megtartani. Mindezek mellett pedig visszamenőleges fogyasztást nézni már maga az átgondolatlanság határát súrolja. Én is azok véleményét osztom, hogy majd akkor lesznek legnagyobb hőzöngések, amikor majd megérkezik az első számlák. Arról nem is beszélve, hogy konkrétan semmi nem lett közétéve, hogy mire is kellene figyelni, így felkészülni se lehet. Már ott bukik a dolog, hogy én például azt sem tudom eldönteni, hogy a villanyszáma fog-e nőni lévén mi céges lakásbérlők vagyunk, s tudtommal a cégek alapból magasabb árat fizettek. Ami kifejezetten undorítónak tartom, hogy konkrétan hat hét alatt fog megmutatkozni mit jelent a Kata átszervezése, s mi fog történni azokkal, akik rezsifizetők. 

A legnagyobb probléma leginkább a szavazókör. Mint ahogyan fentebb említettem elmentem szavazni, s a lakcím bediktáláskor máris egy nyugdíjas beszólt nekem, s bér szavazónak titulált engem mindenféle háttérismeret nélkül. Pont itt kezdődik a probléma. Véleményem szerint szavazni tudatosan és nem szimpátia alapján kellene. Míg én megnéztem az interjúkat és koncepciókat, s megpróbáltam céltudatosan dönteni addig belefutottam abba, hogy nagyon sokan szimpátia alapján döntött. A legnagyobb probléma talán az emberek egymásnak való ugrása, s kívülállóként sokszor találkoztam olyan konfliktussal, amelyben indokok helyett inkább politikai pártállással véleményezték a másikat úgy, hogy sokszor a másik félre nem is volt igaz. Nekem az az álláspontom, hogy a politikusoknak kell alkalmazkodni és odafigyelni a társadalomra, s dolgokat feladni, bevezetni, s nem pedig visszafelé. Ami pedig mindenképp szomorú, hogy hétköznapi emberek feszülnek egymásnak.
Zárószóként csak annyit tudok mondani – amellett, hogy a témával szerintem fogok még foglalkozni -, hogy a legjobb lenne, ha az emberek, embercsoportok, békét kötnének egymással, s szépen összefogva konkrétan az összes politikust elzavarnák, s teljesen újjakkal töltenék fel a parlamentet, akik szavahihetőségekkel indulhatnak. 

Liza a rókatündér (2015)

Amennyiben magyar alkotásról van szó én többnyire mindig elmondom azt, hogy nagy rajongója ezen a téren a filmeknek és a sorozatoknak nem vagyok. Leginkább a megvalósítás, s a színészi játék az, amely rádobja a bélyegét a hazai művekre, s majd ezek után jönnek a koncepciók, megalkotások, s végül a megvalósítás. Ezeknek nyilván köze van azért mekkora költségvetéssel bír az adott cím. Sorozat téren az a véleményem, hogy van némi fejlődés, de filmgyártás csak minimális léptekkel halad előre. Ez nem róható fel a cimbeli alkotásnak, hiszen 2015 nem most volt, de az unalom annál közelebb, így aztán amikor belefutottam egy leírásba úgy döntöttem, hogy bepróbálom, mert nem rémlik, hogy láttam volna. 

Teljes bejegyzés

Resident Evil: 1×01 (Pilot)

A Resident Evil egy olyan alkotás, amely számítógépes játékként indult hódító útjára, s elég nagy utat járt be. Ámbár én soha nem voltam rajongója. A filmes adaptáció nagyon sokaknak nem nyerte el a tetszését, de nekem talán az első három tetszett. Aztán az is szépen elindult a lejtmenet felé, s az egész kezdett arra emlékeztetni, mint régen a tévében futó szappanoperák. Azonban adtam még egy esélyt a sorozat feldolgozásnak. Ha egy franchise sikeres, akkor egyértelmű, hogy abból pénzt kell szerezni. Nem véletlen, hogy amikor elfogy a kreativitás, akkor jönnek többnyire a remake és a reboot változatok. Így van ez a Resident Evil-lel is, amely kapott már egy Resident Evil: Welcome To Racoon City reboot féle „valamit”, s most pedig jön egy sorozatos feldolgozás. 

Teljes bejegyzés