A sírkert

Ugyan hétvégére esős időt jeleztek, de szerencsére volt legalább három órám, amikor nem esett, így úgy döntöttem ha már a közelben lakom, akkor teszek egy kört a Fiumei úti sírkertben, ami elég tetszetős tud lenni.

Batman (2022)

Nem vagyok nagy szuperhős rajongó. Ennek fényében nem vagyok képben a képregényhősök előéletével, s sokszor amikor valamiből film és/vagy sorozat készült, majd pedig elindult annak kritizálása soha nem értettem mi a probléma, ha nekem az adott mű tetszett. Képregényeket nem olvastam gyermekként, s tinédzserként pedig már javában elindult az internet térhódítása, s ennek köszönhetően nekem ez a szórakozási lehetőség kimaradt. Bár tény, hogy nem is érzem azt, hogy bármit is vesztettem volna. Batman, mint karakter azonban nálam kifejezetten érdekes helyen szerepel, mert emlékszem, hogy egyszer egyik ismerősünk meglepett egy aktuális képregénnyel, s emlékszem mennyire tetszett akkor írott formában.
Szinte az összes elkészült filmet láttam. Nem mondom, hogy rosszak voltak hiszen jól szórakoztam rajtuk, de azért el kell ismernem, hogy maradandót nem hagytak bennem. Ha éppen nem lett volna egy cikk, amely időrendbe szedi az összes elkészült Batman filmet konkrétan lenne olyan, amelyre nem is emlékeznék, hogy elkészült. Kivéve a Ben Affleck féle változatot, amelynél azt hiszem a trilógia utolsó részét már nem bírtam megemészteni. Hiszen ahogyan többször is kiemeltem az effajta filmeknél nekem nagyon nem jönnek be a “vegyítések”, hogy különálló filmmel rendelkező karaktereket egy filmbe gyúrnak univerzum címként. Nem is követtem nyomon a franchise életútját egészen addig, míg az HBO Max nem tette elérhetővé az új filmet, amit hajlandó voltam bepróbálni. Bevallom örültem, hogy esett az eső, s emiatt ültem neki. 

Tovább

Huawei P50 Pro: Lesz-e kétéves szerelem?

A hét elején írtam egy bejegyzést arról, hogy egyelőre nem tudom, hogy telefon téren milyen döntést hozzak. Annak idején kártyás ügyfele voltam a mobilszolgálgatónál, de amikor hódító útjukra indultak az okostelefonok, akkor már nem kellett havonta többször is feltölteni az egyenlegemet, hiszen az ismerőseim több, mint 90%-a elérhető volt közösségi portálokon, valamint a Messenger és a Viber alkalmazás is elég népszerűvé vált. Ugyan már önálló keresettel rendelkeztem, de félve váltottam előfizetéses szolgáltatásra feltöltőkártyás helyett. Két előfizetés tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy közöltem anyámmal, hogy nem engedem, hogy rábeszélje a szolgáltató olyan telefonra, ami kritikán aluli, hanem inkább kötök egy új szerződést, és onnantól kezdve mindent én intézek, s neki pedig csak a készüléket kell használnia. Eme előfizetésről most járt le a hűségidő, s nagyon gondolkodtam mit tegyek, mert hosszabbítást csak készülékvásárlással együtt tudtam volna megoldani. S három napja pedig arról írtam, hogy mivel mindkét előfizetés meghosszabbítható volt, hogy az egyiken még tíz hónap hátra volt, így végül azt a döntést hoztam, hogy kifizetem a tavaly vásárolt készülék hátralévő részletét, s meghosszabbítva mindkét előfizetést egyszerre két évre melléjük pedig leteszem a voksomat a Huawei P50 Pro-ra. A készüléket (mint az elődjét, amivel rendelkeztem), s magát a gyártót is sok kritika érte a Google rendszer hiánya miatt, de bevallom én örültem annak már tavaly is, hogy nincs telerakva mindenféle szeméttel, ami a Google-re jellemző. Ráadásul pedig nem is használok sok alkalmazást, így nekem megfelel a telefon. Ugyan dolgoztam, de hiába kaptam két pihenőnapot egybe természetes volt, hogy ekkora volt bejelentve, hogy érkezik egy hidegfront esővel. Ebből fakadóan pedig munka után hazatérve feltöltve a telefonomat nekivágtam tesztelni a telefon kamera képességeit. A cél a Róka-hegy volt. 

Az utazás tömegközlekedéssel gördülékenyen ment, azonban az utazási idő nem volt rövid. Mindezek mellett tavaly csak a kőfejtő részéig jutottam, így most a navigáció teljesen más irányba vitt el. Miközben gyalogoltam persze kattogott az agyam, hogy nem kellett volna otthon maradnom pihenni, de mivel nekem a séta, s ezzel egybekötött kirándulás is pihenés, így végül nem bántam meg, hogy belevágtam. Főleg azért, mert tényleg nagyon jó idő volt, s amikor felértem Csillaghegy tetejére akkor szembesültem, hogy mekkora területről is van szó, ahová érdemes lesz többször is visszatérnem. Itt aztán biztos el lehet tölteni egy egész napot főleg úgy, hogy most másfajta ösvényre tévedtem. 

Tény és való, hogy nagyon igénybe vettem a telefont, s mindezek mellett pedig internetet is használtam, telefonáltam, továbbá a fényerő is a legmagasabb beállításon volt. Ebből fakadóan eléggé odavágtam az üzemidőnek bár tény, hogy közben még rájöttem egy beállítási hibára, ami miatt az egyik applikációs áruház miért nem volt hajlandó megfelelően működni, így aztán pár alkalmazást letöltöttem, s frissítettem is. Nagyjából egy óra volt eljutnom a leszálló helyig, s onnan pedig legalább három órányit sétáltam, s mivel egyszer voltam itt, s az is tavaly volt ebből fakadóan csak a végén találtam meg a kőfejtő részt. 

Ekkor már javában elmúlt este hét óra, tehát már közeledett a sötétedés. Emiatt nem is mentem le, hogy újabb fotókat készítsek, hanem úgy döntöttem, hogy alapul véve a menetidőt az lesz a legjobb, ha elindulok hazafelé. Az már biztos, hogy egy szabadság alkalmával mindenképpen visszafogok ide térni egy egész napos túra keretén belül, ha már korábban megvásároltam az egyik kedvelt sportáruházban a túratáskát, ami elég kényelmes viseletet eredményez.
Maga a készüléket kellemes volt kézben tartani. Igaz, hogy gyorsan merült, de ugyanezt tapasztaltam az előző készülékemmel is, amikor eléggé igénybe vettem. Sok volt a kijelző idő, s a kamera applikáció is folyamatosan ment miközben az elkészült képeket megtekintettem vagy utólag szerkesztettem, valamint emellett még különböző portálokon megosztottam merre járok, s még mellette beszélgettem másokkal, s nekik is elküldtem privát üzenetben. Ugyan járt hozzá egy átlátszó szilikontok, de valahogy nem éreztem azt, hogy a személyiségemhez illene, így leváltottam egy feketére. Sajnos ez rossz döntés volt. Az előző telefonomon egy kemény Armor névre hallgató tok volt, amit rendeltem ehhez is, de mivel megbántam ezért úgy döntöttem, hogy nem veszem át a rendelésemet, ha nem érkezett meg időben. Azonban a mai napon észrevettem, hogy az újonnan vásárolt fekete tokról már a festék kopik úgy, hogy a készülék nem volt leejtve, valamint textil tasakban tartom ez mellett. Végül ma átvettem az új tokot hozzá. 

Ahogyan többen is írták a készülék nem nagy előrelépés a P40 Pro-hoz, amivel én is rendelkezek. A telefon tetszik továbbra is, s a váltásnak az oka a hűségidő lejárata mellett az is az oka volt, hogy olyan gyorsan érkeznek a készülékek a piacra, hogy nem tudom tíz hónap múlva milyen lehetőségeim lettek volna egy új telefon vásárlásnál, s mivel bevált a készülék, így maradni szerettem volna a Huawei-nél, továbbá tesztek alapján szimpatikus volt a P50 Pro. Az 5G hiánya nem zavar, hiszen az elődben kipróbáltam, s kifejezetten zavart a gyors merülés, valamint a készülék elég erőteljes melegedése. Az E-sim hiánya sem mérvadó, hiszen fizikai simmel tökéletesen működik. A tesztekkel ellentétben én úgy érzem, hogy a telefon sokkal gyorsabb, mint elődje, valamint sokkal jobb a fényképezés terén. Mindezek mellett szerintem kisebb, mert sokkal könnyebben belecsúszik a textil tartójába, s a zsebbe is gyorsabban belemegy. A havi díjam csak ötezerrel nőtt meg, adósságba nem keveredtem, s minden készülékem hibátlan és karcmentes volt csere pillanatában. Nem bántam meg a cserét, de az előd sem kispályás, így azt mindenképpen tartalék telefonnak megtartom. A két hűségidő egységesítése nekem nagy könnyedség, hogy nem kell évente vesződni vele, így a jövő zenéje, hogy új telefonom tulajdonképpen mikor lesz. Ha nem megy tönkre, esetleg nem leszek lopás áldozata, vagy nem ez lesz az első készülék, ami elfog törni, akkor az az érzésem, hogy a két éves hűségidő alatt ezt a készüléket fogom használni. 

Pappa Pia (2017)

Azt gondolom kevés olyan ember van, akinek ne lennének előítéletei a magyar filmekkel kapcsolatban. Azt kell mondjam, hogy sajnos ez a dolog nem is alaptalan. Mielőtt nekiülnénk egy magyar alkotásnak legyen szó akár filmről, akár sorozatról úgy vélem nem árt magunkban helyre tenni azt a dolgot, hogy más országokkal szemben kisebbek vagyunk, s kisebb költségvetéssel, s sajnos kevesebb igazán tehetséges színészekkel. Ezek összessége hozza létre azt a dolgot, hogy sajnos kevés olyan magyar filmmel vagy sorozattal találkozunk, amelynek nézése közben azt érezzük, hogy tetszik esetleg ki is tudunk kapcsolódni.
Amióta felköltöztem a fővárosba előtte úgy határoztam, hogy hazalátogatásom kettő vagy három havonta ejtem meg. Persze ez sok mindentől függ, hiszen azért bele kellett kalkulálnom, hogy nem fél órás utazásról van szó, hanem legalább másfél órásról késés nélkül. Eleinte végig zenét hallgattam, de aztán egy idő után meguntam ezt, mert habár szeretek zenét hallgatni azért egy helyben ülni órákon keresztül zenét hallgatva elég lassan telt az utazás. Ebből fakadóan pedig egy ideje úgy döntöttem, hogy az aktuális sorozatos részeket vagy az általam érdekelt filmet a vonaton ülve a laptopomon tekintem meg. Mivel mindenre naprakész lettem, így odahaza keresgéltem mikor ráakadtam az egyik letöltő oldalon frissen feltöltve a Pappa Pia című filmre. Mivel nem láttam, így úgy döntöttem ez lesz az egyik, amit megnézek a vonaton ülve. Hát mit is mondjak? Már a cím alapján is volt egy nem túl jó előérzetem, ami megtekintéskor be is bizonyosodott. 

Tovább

Huawei P50 Pro: Végstádium?

Iszonyatos gyorsasággal fejlődik a mobilpiac. Szinte úgy, hogy lassan évente jönnek az újabbnál újabb készülékek, s elég nehéz sokszor nyomon követni, hogy pontosan melyik modell az újabb, vagy épp melyik az, amelyiket érdemesebb megvenni. A legutoljára vásárolt készülékem több, mint egy éves, s a tegnapi napon tulajdonképpen tartalék státuszba került. Ugyanis két előfizetéssel rendelkezem. Az egyikről jövőre járt volna le a hűségidő, míg a másikról már egy hónapja próbálkozok hűséget hosszabbítani, de a szolgáltatói alkalmazásban, s weboldalon csak készülékvásárlással együtt lehetett volna lehetséges. Így aztán tegnap bementem az ügyfélszolgálatra, ahol jelezték, hogy megvan a lehetőség, hogy hűségidőn belül még vállaljak tovább, így mindkét előfizetés egyszerre újítható meg, s egyszerre jár le. Mivel megvolt a megfelelő keret, így aztán a fennmaradó összeget befizettem a tavaly vásárolt Huawei P40 Pro-ra, s mivel megkedveltem a márkát, s tesztek alapos elolvasása után végül tegnap egy Huawei P50 Pro tulajdonosa lettem. 

A márka a Sony után igazi felüdülés volt évekkel ezelőtt, s egyszerre megdöbbentő, hogy mit is tudnak alkotni kamera terén. Mivel nem vagyok mobilfüggő, így konkrétan hat alkalmazást használok összesen, így engem nem nagyon érintett az a fajta problémakör, amely a márkát arra kényszerítette, hogy mindenféle Google támogatottságot mellőzön, s telepíthetetlenné tegye azt. Én kifejezettem örültem neki, mert mindig tele volt a tököm azzal, hogy az új telefon üzembe helyezése arról szólt, hogy az előre telepített alkalmazások több, mint a felét törölnöm kellett, vagy megpróbáltam, ha törölhető státuszba volt. Az este a készülék beállításával telt, majd ezután gyorsan nyugovóra tértem. Szerencsére a mai nap tartogatott annyi jó időt, hogy ki tudtam látogatni a Margit szigetre. 

Valódi tavaszról nem nagyon beszélhetünk, mert sajnos az időjárás eléggé szeszélyes mostanság. Egyik nap az ember megsül szinte, s olyan, mintha nyár lenne, s ekkor pedig másnap meg majdnem megfagy. Miközben sétáltam, s hallgattam zenét egyre inkább erősödött bennem a tudat, hogy jól döntöttem. Egyrészről nagyon könnyű az új készülék, s másrészről az könnyedség nekem, ha éppenséggel nem kell évente problémát generálni a hűségidőből, ha egyszerre jár le. Zenei téren előrelépést tapasztaltam hangzás terén, s a fényképek alapján viszont nem bántam meg a cserét. A halastó látványa kicsit elszomorított, hiszen a tó szóhasználatot inkább mocsárra kellene cserélni, de meglepetésre láttam benne rákokat, amelyekről nagyon jó felvételt tudtam csinálni. Így már most szeretem az új készülékem.

A Huawei nagyot tud alakítani kamera terén, így kérdéses, hogy mi lesz a márkával a későbbiekben. Egyelőre nekem két évig biztosított, hogy eme két készüléket nem szeretném lecserélni, s újat sem vásárolni. Azonban kérdés adott, hogy a Google szolgáltatások, s támogatottság nélkül a cég mire is fog menni, illetve lesz-e utódja a P50 szériának, vagy amikor készülékcserére kerül ismét a sor akkor új márka után kell-e néznem, amit nem szeretnék. 

Lesz-e generációváltás?

A társadalom többségének a mobiltelefon tulajdonképpen miniatűr laptopként üzemel, s képtelen meglenni nélküle. Nagyon sok mindenre használja, s természetesen ott vannak azok a dolgok, amelyekhez nem kell más csak internet hozzáférés. És akkor még nem is ejtettünk szót arról, hogy sokak konkrétan versenyt űznek abból, hogy fél évente vagy évente lecserélik az épp aktuális telefonjukat. Természetesen sokaknak csak szimbólumnak számít a készülék, s egyfajta státuszszimbólumot jelent. Annak idején feltöltőkártyás voltam, s online rendeltem készülékeket egészen addig, míg nem szembesültem azzal mit jelent a szürkeimport. Márkahű is voltam, de aztán félve átváltottam előfizetésre, s mivel mindig vigyáztam a készülékeimre, s amikor használtan továbbadtam sokan nem hitték el, hogy nem új így mertem kicsit drágább készüléket venni. Viszont szembesültem vele, hogy tíz hónap múlva lejár az előfizetésem, s így át kell gondolnom hogyan tovább több okból is. 

Tovább

Húsvét

Mostanában elég sok időmet elvitte a munka. Ennek ellenére sikerült hazajutnom pár héttel ezelőtt, s akkor úgy egyeztünk meg, hogy majd az ünnepkor hazautazok lévén nekem ez a két nap fix szabadnap. A többi hagyományos pihenőnapom pedig bőven változhat. Ebből fakadóan kibírtam a három hetet, majd pedig nekivágtam a másfél órás vonatútnak. Voltak természetesen tervek, de az biztos volt, hogy hagyományos nagy ünneplés nem nagyon lesz, hiszen annak értelmét nem láttuk. Ellenben lett volna kirándulás, séta, biciklizés, amiből kevés valósult meg annak köszönhetően, hogy természetesen ismét most köszöntött be a rossz idő. Ennek ellenére azért csak eljutottam oda, hogy sétáljak egy nagyot. 

Választás 2022

Sokan sok helyen hangot adtak a véleményüknek. Volt, hogy személyesen nekem mondták el mit gondoltak, de akadtak olyanok is, akiket a közkedvelt videomegosztó portálokon láttam viszont. Volt amelyik elgondolkodtató volt, hogy egyes emberek milyen értelmesek, de akadtak olyan interjú alanyok is, amelyek kapcsán elborzadtam, hogy ezeknek is szavazati joguk van. Azt gondolom sokan egyetértenek velem abban, hogy sajnos az ország nem épp a legjobb állapotában van, és sajnos sok fiatal, vagy középkorú ember élete kilátástalan. Nem beszélve azokról, akiknek van egy dobásuk, s vagy lesz szerencséjük vagy nem. Ha utóbbi, akkor minden bizonnyal az egész életük tönkre mehet. Fentiek fényében pedig jövőt építeni nem túl egyszerű. Főleg akkor, ha megnézzük a munkalehetőségeket, és a hozzájuk tartozó fizetési szintet. Természetesen ezzel én sem vagyok megelégedve csak úgy, mint a jelenlegi kormánnyal. Így úgy döntöttem, hogy elmegyek szavazni.
Ugyan megkésve érkezik a bejegyzés hozzám, de végül úgy döntöttem, hogy én is írok róla, mint sokan mások. Én azok közé tartoztam, akik azért utána néztem milyen lehetőségek és alternatívák vannak, s azért nem voltam teljesen elájulva. Véleményem szerint, ha alapul veszem az eddigi választásokat, akkor ez volt a legszánalmasabb, amit el tudok képzelni. 

A választás mindig arról szól többségében, hogy melyik párt nyeri meg azt továbbá, hogy ki lesz majd az aktuális miniszterelnök. Bevallom nekem egyik sem volt szimpatikus, s ha őszinte akarnék lenni, akkor bizony elég nehéz döntés volt, hogy kire adjam le a voksomat. Bár volt bennem érzet arra, hogy most sem lesz változás csak úgy, mint az elkövetkezendő években. Ami végülis be is bizonyosodott. Ami nekem nem tetszett, hogy tulajdonképpen erőszakosan mentek a választási marketing, amely nem szólt másról, hogy hogyan gyűlöljék egymást a pártok. Konkrétan nekem elegem volt abból, hogy nem sétálhattam nyugodtan az utcán, mert mindenhol belefutottam olyan plakátba, hogy épp kit kell megállítani, vagy ki az ellenségünk. Ez a gyűlölet kampány pedig azt gondolom elmond mindent az épp kormányon lévő és meglévő pártjainkról. Ami nem épp pozitív. Mindezek mellett pedig kifejezetten idegesítő volt számomra, hogy egy plakát is helyett kapott azon az oszlopon, ami épp az ablakomra nézett. Így ha friss levegőt akartam szívni, akkor mindig ezt kellett néznem. Ez pedig nem épp volt a legjobb. 

Ami viszont számomra egyértelműen undorító volt az leginkább az, hogy az emberek nem vették a fáradságot, hogy utána nézzenek dolgoknak. Már az interjúkból, s a megnyilvánulásokból is egyértelmű volt, hogy nagyon sokan ránéztek egy plakátra, vagy esetleg megnéztek egy közvetítést az általuk kedvelt csatornán és már meg is született a szavazati döntésük. Eközben pedig nem csak a pártok köpködték egymást sikeresen, hanem tulajdonképpen az embereknek is sikerült egymásnak esniük. Ami egyébként eddig is így volt, de választásokkor sokkal ingerültebbek. Aminek az okát nem értem, mert az én véleményem az, hogy a politikusoknak kell a társadalmat képező emberékért lenni, s nem pedig fordítva. Ez pedig borzasztó. 

Mint ahogyan fentebb említettem én is úgy döntöttem, hogy elmegyek szavazni. Lévén három éve Budapesten élek, így nem volt kérdés, hogy nem fogok majdnem nyolcezer forintot kifizetni azért, hogy egy papírra ráírjak egy X-et, mert a lakcímkártyámon még mindig az otthoni szerepel. Így aztán hivatalosan vidékiként mentem el szavazni. Az adott kerületben, ahol élek hamar megtaláltam, hogy hova kell mennem. Egyébként nagyon kedvesen voltak. A biztonsági őrtől kezdve egészen a szavazat számlálókon keresztül a szavazást lebonyolítókig. Ami negatívum volt az pedig nem más volt, mint a szavazók hozzáállása. Már az utcán voltak olyanok, akik egymásnak estek és ordibáltak arról, hogy ki mit gondol. Amikor beléptem a szavazó helyiségbe, akkor egy idős asszony pedig belém kötött azt állítva, hogy engem az ellenzék politikusai megvásároltak, és felhozattak a fővárosba, hogy az aktuális kormányon lévők ellen szavazzak. Ami önmagában nem volt igaz, s ha ezt vesszük alapul, akkor ez akár becsületsértésnek is felfogható. Így én negatív tapasztalattal távoztam végül, de több ismerősöm mesélt, hogy kaptak negatív megjegyzéseket. Akadt olyan is, aki arról panaszkodott, hogy évek óta hordott kedvenc narancssárga színű pólója miatt szóltak be neki, s kötötték össze az adott párttal. 

Számomra bőven elgondolkodtató, hogy ezek az emberek tulajdonképpen mit is gondolnak ilyenkor. Továbbá mi várhat ránk a jövőben, ha megnézzük, hogy milyen helyzetben van az ország, vagy milyen hatással lehet majd ránk a háború. Egyelőre távol tartom magam a politikától, s azoktól is, akik ebben élik az életüket. 

Dexter – New Blood: 1.évad

Ha sorozatokról van szó, akkor már nagyon nehezen szánom rá magam az újakra. Azok nem nagyon kötnek le, s a régiekkel pedig az a problémám, hogy nagyon sok a vége felé már tulajdonképpen nézhetetlen lett. Az időjárásnak köszönhetően nagyon sokat voltam most itthon, így számomra egy kisebbfajta meglepetés volt, amikor szembe kerültem azzal a ténnyel, hogy az egykor nagy kedvenc Dexternek bizony érkezik a folytatása. Bevallom nem is nagyon értettem, hogy miért, hiszen nem volt túl sikeres a zárása. 

Tovább

Tavaszváró

Én is azon emberek közé tartozom, akik minden évszakban meglátnak valami szépet. Akármennyire is tud gyönyörködtető lenni egy ősz sárga levelekkel tarkítva, vagy tél hólepellel rendelkezve, de egy idő után azért megunja az ember az adott évszak adottságait. Igazi tél már jó ideje nem volt, így sajnos idén is elmaradt a várva várt havazás. Ismételten belebotlottam abba a hibába, hogy a hétköznapok tulajdonképpen arról szóltak, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem, és valamit csináltam. S nem is nagyon mozdultam ki. Mondjuk amilyen időjárás volt, majd pedig a covid fertőzésem is gondoskodott róla, hogy a négy fal közé kényszerüljek. Mivel eléggé lefoglalt a munka így aztán nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy lassan ideér az április, s bizony ideje lenne már tavasznak. Egyik nap még elég hideg volt, s kabátban mentem dolgozni. Másnap szabadnapos voltam, s délután már rövid pólóban sétáltam, s lőttem pár képet az éppen virágozni készülő fákról. 

Mivel szerencsés voltam, így másnap is szabad voltam. A szerencsém itt nem ért véget, ugyanis másnap is remek idő volt, így aztán nem volt kérdés, hogy tiszteletemet teszem majd a Hűvös völgyben. Jól éreztem magam, de sajnos még nem borult zöldbe az erdő, de mindenképpen feltöltött, hogy a friss levegőn sétálhattam. Hamar a végére értem, s nem igazán volt kedvem hazajönni, s ülni a TV előtt. Habár tisztában voltam azzal, hogy mekkora távolságról van szó, ha éppenséggel el akarok jutni a Camponáig, de végül úgy döntöttem, hogy idén márciusban teszem tiszteletemet a Tropicariumban. 

Elmondhatom, hogy ismét szerencsém volt, mert kevesen voltunk. Habár ez betudható annak is, hogy hétköznap mentem megnézni az állatokat. Annak ellenére, hogy nagyon tetszett valahogy most nagyjából negyed óra alatt végig értem az egészen, s még az üzlet részében sem vásároltam semmit. Fáradt nem voltam, de némi csalódottság azért volt. Aztán visszanézve a régi képeket rádöbbentem, hogy egyre inkább fogyatkoznak az állatok, s sajnos utánpótlásuk pedig nincs. Mindezek után a munkanapjaimat magamévá tettem, majd pedig ahogyan ígértem hazautaztam két napra. Az otthon töltött idő élvezetes volt főleg azért, mert nem csak sikerült másokkal találkozni, de még az időjárás is jó volt. Habár nem esett szó arról, hogy mikor lesz a legközelebbi utazásom, de mire visszaértem a fővárosba eldöntöttem, hogy a legjobb, ha a Húsvétkor lelátogatok, mert ünnepnap lévén az fix szabadnap. S eközben pedig bízom abban, hogy majd egyre inkább jobb idő lesz, s ismét indulhat majd a csavargás.