The Last Of Us: Part II (2020) Teszt

Platform: Playstation 4

Ha a vizuális szórakozásról van szó, amely a odaszegez a TV képernyő elé, akkor inkább azt mondanám, hogy a sorozatok, s a filmek azok, melyek szóba jöttek nálam inkább. Ennek ellenére azért felkeltették a játékok is a figyelmem, de nagyon kevés volt az, amit ténylegesen ki is játszottam, s még kevesebb az, amely személyes kedvencem lett. Sokáig kizárólag számítógéppel rendelkeztem, amire nagyobb összeget nem mertem költeni még akkor sem, amikor beléptem a munka világába, s az anyagi keret jelentősen megnőtt, melyet erre a szórakozásra fordíthattam. Végül engedtem az általam felállított keretekből, s nagyobb összeget fordítottam számítógép fejlesztésre, mert egy multifunkcionális platformként tekintettem rá, amin nem csak játszani, hanem internetezni, filmet és sorozatot nézni is lehet, s nem utolsó sorban még zenehallgatásra is alkalmas, továbbá akár irodai munkát megkövetelő tevékenység is végezhető rajta.
A konzoloktól sokáig tartózkodtam, hiszen minek is vásárolnék belőlük, ha bármi elérhető számítógépre is? Aztán ahogyan jelen voltam különböző fórumokon fiatalabb koromban szembesültem az exkluzív címekkel, amelyek sokszor kivétel nélkül elég minőségi termékek voltak. Annak ellenére, hogy az anyagi keret engedte mégsem vágtam bele ebbe a világba egészen addig, ameddig nem szereztem tudomást, hogy ezek a gépek filmnézésre, s internetezésre is alkalmasak. Ennek köszönhető, hogy nyolc évvel ezelőtt a Playstation 3 változatot, s rá nem sokkal pedig a Playstation 4 változatát is kipróbálhattam a The Last Of Us-ból, amely az egyik személyes kedvencemmé vált. Azonban sok játékidőm nem volt benne, hiszen nem sokkal később az adott konzol egy villámkár áldozatává esett. Ebből fakadóan a folytatást sem tudtam kipróbálni. Azonban pár héttel ezelőtt újra tetőfokára rúgott az érdeklődés eme exkluzív címek iránt, így végül pótoltam a korábban tönkrement konzolt, s ezáltal magamévá tettem a játék második részét. 

Tovább

My 600-lb Life: 4.évad

Amikor tinédzser voltam hozzánk akkor került bekötésre a kábel TV. Ennek köszönhetően nagyon sok csatorna vált elérhetővé, s habár akkor már javában ment a DVD korszak, és a filmírás, így aztán nagyon TV függővé nem váltam, mint amilyen voltam gyerekként sokszor. Ellenben nagyon sok csatorna megszűnt, s nagyon sok új érkezett a helyére. Emlékszem, hogy amikor elkezdtem dolgozni nem tudtam megszabadulni attól, hogy a TV előtt aludjak el. De kellett keresnem egy olyan csatornát, amely olyan tartalmat vetít, ami igazából számomra “steril”. Hiszen, ha olyan megy, ami irritál, akkor amiatt nem tudok aludni, ha pedig ami érdekel biztosan a végkifejlet az lesz, hogy fél szemmel mindig odakacsintok, majd elkezdek tévézni. Nagyjából így találtam rá a TLC nevű csatornára, amely elsősorban dokumentumfilmeket, és a reality műsorokat sugárzott. Így akadtam rá a My 600-lb Life-ra (magyar vonatkozásban Élet 250 kg felett), s  másfél évvel ezelőtt ugrott be, hogy esetleg ez is elérhető online, mint a többi sorozat. Végül egy évvel ezelőtt írtam a harmadik évadról, ahol kitértem arra, hogy tartok egy kis szünetet. Ez olyan jól sikerült, hogy a Covid fertőzésnek köszönhetően a múlt héten végül folytattam a negyedik évaddal. 

Tovább

Covid utóhatás

Nagyjából egy héttel ezelőtt írtam arról, hogy milyen volt a tavasz kezdés számomra. Mint ahogyan a bejegyzések, s a közétett fotók is tanúsítják nem igazán vagyok otthon ülős fajta. A nem túl jól sikerült munkahelyi körülményeknek köszönhetően a téli időszak sokszor számomra csak arról szólt, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Szerencsére ez kicsit változott, hogy máshová kerültem. Időközben sikerült magam anyagilag is helyre tenni, így aztán úgy döntöttem, hogy ha majd ki akarok mozdulni, akkor itt az ideje, hogy a közeli plázában lévő sportboltba betérjek. Már ideje volt lecserélni a hátitáskámat egy erősebbre, amely ténylegesen alkalmas kirándulásra, valamit vásároltam még cipőt, amely kifejezetten sétálásra lett tervezve. Aztán elmentem dolgozni, és egész nap rosszul voltam. Mivel a legnagyobb probléma az volt, hogy iszonyatosan fáradnak éreztem magam, így megvoltam róla győződve, hogy az a baj, hogy az elmúlt napokban nem aludtam sokat, majd az utolsó munkanapomon a pihenőnapom előtt meg majdnem fél napnyi időt sikerült alvással töltenem. Majd hazajöttem délután, s másnap majdnem délig aludtam. 

Ekkor már megvolt a köhögés és az étvágytalanság, valamint jelentkeztek hasmenéses tünetek. Ezekből már kezdtem sejteni, hogy nagy valószínűséggel Covidról lehet szó, s minden bizonnyal annak a legújabb változatáról, mert annak vannak ilyen jellegű tünetei. Természetesen a teszt azonnal pozitív lett, így én pedig telefont ragadtam, és jeleztem, hogy nagy valószínűséggel egy hétig biztosan nem megyek majd dolgozni. Kissé megviselt a dolog, mert pont attól a héttől enyhültek az intézkedések, s bíztam is abban, hogy majd ki tudok itthonról mozdulni, de sajnos ez nem így alakult. Ráadásul mindez a szabadságom előtti héten történt, s hogy anyagilag ne legyen bukás ebből, így a szabadságom előrébb lett hozva. Az orvossal sem volt különösebb problémám, s elmeséltem neki, hogy én ezt elsősorban enyhe tüneteknek vélem. Főleg úgy, hogy nem voltam napokig rosszul, hanem inkább egy nap többször váltakozott az, hogy hogyan is érzem magam. Majd ez kezdett el enyhülni. Szerencsére komolyabb bajom nem lett, így egy héten után ismét munkába álltam.
A bezártság kicsit megviselt, de azért a hét közepén már este lementem sétálni. Mivel nagyon aluszékony voltam, így nálam a játékkal való időtöltés totálisan kiesett a lehetőségek közül, így aztán nagyon sok korábbi kedvenc filmemet elővettem, valamint elkezdtem nézni, hogy sorozatos fronton mit érdemes újrakezdeni, vagy pedig pótolni, ha éppenséggel abbamaradt. Annak azért jobban örültem volna, hogy ha ez kimarad az életemből, és minden a rendes ütem szerint megy, hiszen akkor ezen a héten szabadságon lennék, és közben haza is utaztam volna pár napra. Így aztán végül utólag ez majd jövő héten lesz megoldva, amikor majd két pihenőnapom lesz egymás mellett. Nem mondom, hogy rossz volt itthon, hiszen nagyon sok korábbi régi kedvencet újra néztem, hiszen amikor felköltöztem a fővárosba, akkor a “falakon túl” kerestem a kikapcsolódást, így sokszor a sorozatok is akkor lettek pótolva, ha már az egész évad egyben volt. Ebből fakadóan pedig ezeket pótoltam a múlt héten. Mindenesetre rákacsintva az előre jelzésekre bízom benne, hogy már a jövő héten megérkezik a valódi tavasz, s végre ténylegesen ki lehet majd mozdulni, s gyönyörködni majd a virágzó fákban, s az éledező természetben. 

Spider-Man: No Way Home (2021)

Magyar cím: Pókember – Nincs hazaút 

Nagy képregény rajongó soha nem voltam. Sőt! Ha emlékeim nem csalnak, akkor valamikor tizenéves voltam, amikor a zsebpénzemből vettem egy Pókember képregényt, és itt nekem be is fellegzett a szuperhősös korszakom. Ennek ellenére természetesen megnéztem filmeket, és olykor még tiszteletemet is tettem a moziban. Természetesen megértem a képregény rajongókat, ha olyan alkotás születik, amely nem egyezik az ízlésükkel, vagy alapból elrontják a koncepciót. Nekem az első trilógia is tetszett a Pókemberből, és a második nekifutás még jobban. Szomorú dolog, hogy utóbbi nem vált trilógiává, amit még el is fogadtam volna, ha éppenséggel a jogokat bírtokló cég nem erőlteti az univerzumépítést. Amivel nekem mi is a bajom? Tulajdonképpen az, hogy meg kell nézni olyan filmeket is, amelyek egyébként hidegen hagynának, hogy ami érdekel annak a történetével képben legyek. Másfelől pedig ez a fajta filmek össze ömlesztése nekem nem igazán tetszetős. Ennek ellenére csak nekiültem az új Pókembernek. Természetesen elvárások nélkül, de még így is sikerült a nem létező elvárásokat is alul múlnia. 

Tovább

Nincs megállás?

Sajnos én is azok “szerencsések” közé kerültem, akik sajnos elkapták a Covid nevű betegséget. Én még azok közé tartozom, akik produkálnak tünetet, de tulajdonképpen olyan, mint ha egy erős megfázást sikerült volna összeszednem, amiből szerencsére eddig úgy néz ki elég tudatosan és biztosan lábalok kifelé. Az itthon ülés soha nem volt rám jellemző, így aztán ez a hét jelentősen megviselt, hogy a négy fal közt kellett töltenem. Több filmet újra néztem, s így volt ez a Spider-man franchise esetében is. Ekkor került szemem elé a korábban már egy bejegyzés erejéig említést érdemlő Playstation exkluzív játék is, amelyről azóta több kritikát olvastam. Mivel a tavalyi költözés okozta anyagi nehézséget áthidaltam, s még előttem is állnak bónuszok a munkahelyem töltött idő után, így aztán végül alig használt formában leadtam a rendelést a játékra. 

Természetesen pénzem volt rá, és még bőven marad a játék megvásárlása után, ami egyébiránt anyagilag jó döntés volt, hiszen mindenhol öt számjegyű az ára még így is, hogy két évvel ezelőtt jelent meg. Ráadásul ehhez is társul magyar felirat, így ahogy túllépek a “minek vettem meg” részen azonnal neki is ülök, hiszen már a filmnézés, és a zenhallgatás kikészít itthon, így kell valami új. 

Bár egyelőre hosszú a várakozási idő, s minden bizonnyal ahogy a lemezről való másolás befejeződik még érkezik pár letöltés javítás formában, ami azért is jó, mert két év alatt minden bizonnyal mindenféle hiba napvilágra került, amit a fejlesztők azóta már javítottak. Így bízom benne, hogy jó vétel volt, és nem kell majd tovább adnom rajta. 

A befejezetlen filmek

Ha már a járvány végül két év után engem is elért, így az itthon maradást a tünetek miatt szinte kizárólag filmnézéssel tudtam tölteni. Mivel már több összefoglaló bejegyzés született ezzel kapcsolatban tőlem, így épp ezeknek a megtekintésekor gondolkoztam el azon, hogy érdemelnének azok az alkotások is egy ilyen bejegyzést, amelyek sajnos befejezetlenek maradtak. 

Tovább

A tavasz “ajándéka”

Nagyjából két héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy vajon mi is várható részemről a tavasztól. Általában szoktam előre tervezni, de inkább a felszínesség jellemző rám ebből a szempontból. Tavaly nyáron eszközölt albérletváltásra már amúgy is szükségszerű volt két évnyi fent élés után, hogy egy nagyobb lakás legyen ugyanazért az összegért, vagy vállalható felárért. Utóbbi valóban meg is történt, bár a kaukció részével nem számoltam, így aztán egy hosszabb idő következett azzal kapcsolatban, hogy erősen oda kellett figyelnem a költésre. Mivel többször hazalátogattam, s még pár nem várt esemény is volt az életemben, így ez hosszú távon nem sikerült. Ellenben a rosszul induló évkezdés februárban pozitívra kezdett változni. Ami sajnos igaz volt a Covid a tesztemre, melyet múlt hét vasárnapján csináltam meg. 

Sajnos az időjárás most sem kedvezett, s még hóesést is hozott magával. Így sokszor elég vastagon kellett öltözni, s a reggeli ébredés után hiába voltam kómás, ha a munkába való elindulás mindig felébresztett a reggeli hideg időnek köszönhetően. Egész hétre jellemző volt a fáradékonyság, amit a sok munkának gondoltam. Főleg úgy, hogy szabadság előtt elég sok munkanapom volt egyben, és eléggé szét lett szedve a pihenőnapjaim is. Amivel kapcsolatban nem reklamáltam, hiszen szabadság előtt álltam. Az utolsó napon nagyon akartam bizonyítani, hogy csak fáradtságról és kimerültségről van szó, mert sokat dolgoztam, de egy nappal előtte is már délután ágyba zuhantam, s úgy történt ez a hétvégi napon is. Több, mint tizennyolc (két nap alatt több, mint harminchat) órányi alvás után a fáradság, s a köhögés továbbá az étvágytalanság már sejtette velem, hogy mi lehet a probléma. Főleg, hogy azon a héten már hárman is kiestek a munkából pozitív tesztelésnek köszönhetően. Így aztán én is vásároltam egy tesztet, ami azonnal pozitív lett. 

Nem sokat kellett várnom a háziorvosom véleményére, hiszen vasárnap ismét kidőltem délután, és csak azokra a pillanatokra keltem fel, amikor ittam, vagy elmentem wc-re. Ebből fakadóan pedig hamar eljött a hétfő délután, ahol az orvosom szerint enyhe tüneteim vannak. Amellyel részben egyet is értek, ámbár hullámzónak mondanám a fizikai státuszomat. Természetesen örülök, hogy egy erősebb megfázásként élem meg a dolgot. Azt már kevésbé, hogy mit hozott magával. A folyamatos fáradékonyság miatt teljesen parkolópályára tettem a The Last Of Us folytatását, így aztán hiába vásároltam használtan egy Playstation 4-et, ami egyelőre porosodik a szobában.
Az aktuális hetem tulajdonképpen nem szólt másról, mint a filmnézésről. Ami azért is “vicces”, mert egy nappal az utolsó munkanapom előtt bementem a kedvenc sportáruházamba, ahol elérhető áron vásároltam új hátitáskát, valamint cipőt sétáláshoz ezzel is felkészülve, hogy már ezen a héten nekiugrok a lakáson kívüli tevékenységeimnek, ami végül törlődött. Bár elgondolkodtam azon, hogy ha többen kiestek a cégnél, akkor vajon jövő hétre tervezett szabadságom megvalósulhatott volna-e? 

Mindenesetre abból a szempontból “jókor” jött a dolog, hogy a korlátozások enyhítésekor történt ez a dolog, így nem került piros cetli az ajtóra, valamint nem is kellett utóellenőrzés, továbbá kimaradtak azok a dolgok, amelyek az első vagy a második hullámban jellemzőek voltak azoknál, akik betegek lettek. Annak persze kevésbé örülök, hogy a jövő heti terveim buktak egytől-egyig, annak viszont igen, hogy most leszek túl rajta, így valószínűsíthető, hogy legalább fél évig nem kell félnem a fertőzéstől. Persze bízom benne, hogy olyan beosztások fognak születni, amelyek kedvezőek lesznek, s ténylegesen hazalátogathatok a közeljövőben.