Érkezik a Toxikoma!

Hosszú kihagyás után, ami elsősorban a járványnak volt köszönhető két év utána a Toxikoma volt, amit megtekintettem. Nem is bántam meg, mert véleményem szerint remek film volt. Természetesen már online platformon elérhető a hagyományos, illetve a HD kópia is, azon fizikai adathordozón március 11-én jelenik meg. 

Ha valami nekem tetszett, akkor azt mindenképpen meg fogom nézni legalább egyszer. Amennyiben nagyon tetszett, akkor tény, hogy bizonyos időközönként előkapom. Annak idején elkezdtem HD formátumban letölteni a filmeket, de aztán szembesültem vele, hogy megfelelő tömörítéssel kell rendelkeznie az adott fájlnak, hogy tényleg minden rendben legyen. Ez pedig akár több gigányi adatot jelentet. És bizony, ha lemezre szerettem volna menteni, akkor kénytelen voltam írható Blu-ray lemezek irányába fordulni, ami azért még manapság sem olcsó. Ellenben sokszor egyszerűbb volt inkább megvásárolni eredetiben valamit, mert sokszor csak két ezer forint volt az árkülönbözet.
Hogy a Toxikoma lesz-e eredeti kópián? Egyelőre nem vonz az 5700 forintos fogyasztói ár, de minden bizonnyal egy, vagy másfél év múlva már akár 1990 forintos akciós áron elérhető lesz. Akkor pedig biztosan beruházok egy eredeti kiadásra. 

Filmek a múltból

Ha már jó pár összegző bejegyzés született a sorozatokról, amiknek jelentős részét gyerekként, vagy tinédzserként kedveltem és/vagy láttam, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy hasonló jellegű írás legyen a filmekről is. Hiszen a sorozatok mellett nagy rajongója voltam a filmeknek is. Mai napig is tart, de már sokkal visszafogottabb vagyok ezen a téren, mint korábban. Ennek leginkább a szabadidő lecsökkenése a munka világába való belépés után, továbbá a fővárosba való költözés után sokkal több időt töltök a szabadban, vagy más helyeken. Ebből fakadóan pedig megváltoztak a filmnézési szokásaim. Sokkal nehezebben ülök be egy moziba filmre, valamint előfordul, hogy ha megtekintésre alkalmas egy film akkor is több nap telik el, mire hajlandó vagyok a képernyő elé leülni és megnézni. 

Tovább

Sorozatok, amelyeket megutáltam

A blog keretén belül sokszor született már tőlem egyfajta “gyűjtő” bejegyzés, amelynek középpontjában egy-egy téma erejéig olyan szériák álltak, amelyek valamilyen szinten nyomott hagytak bennem. Ez többféle volt. Gyermekkori élmény, esetleg rajongás, vagy valamilyen meglepő dolog az adott sorozattal kapcsolatban. A munka világába lépve jelentősen lecsökkent a szabadidőm, így aztán nagyon be kell osztanom, hogy mit is nézek. Ennek is köszönhető, hogy új sorozatokba nem nagyon kezdek bele, s amiket pedig követtem, azok vagy véget értek, esetleg én hagytam abba. De sok olyan volt, amelyet szerettem, de végül megutáltam. Így hát most ezekről szóljon ez a bejegyzés. 

Tovább

La Brea: 1.évad

Annak idején könnyebben ragadtak magukkal a sorozatok. Mondjuk tény, hogy sokkal több klasszikus volt, amelynek volt egy eredeti alapkoncepciója, ami lekötött. Bár tény, hogy diákként sok szabadidővel rendelkeztem és sokszor azokat is megnéztem, ami nem tetszett. És, ha már belekezdtem, akkor végig is néztem. Az időjárás változékonysága miatt, valamint a rengeteg abbahagyott, és kifutott szériának köszönhetően elég kevés lehetőségem maradt a vizuális szórakozásra. Így aztán úgy döntöttem, hogy ha már elég limitált epizódszámmal érkezett a La Brea, akkor pótlom a lemaradásomat. Nem kellett volna. 

Tovább

Jurassic World: Camp Cretaceous: 4.évad

Magyar cím: Jurassic World – Krétakori tábor

Mi történik akkor, ha valami sikeres lesz legyen szó akár sorozatról vagy filmről? Egyrészről az alkotók és a stúdió sokszor sok mindent elkövet, hogy lehetőleg legtöbb pénz jöjjön vissza belőle. Ha az adott koncepció alkalmas rá, akkor pedig majdnem biztos, hogy egy egész franchise alakulhat. Azért nem rémlik nekem, hogy régebben a készítők ennyire rá lettek volna cuppanva, hogy ha valami sikeres lesz, akkor minél több mindent készítsenek. Azt természetesen nem kell mondanom, hogy legtöbbször nem befejeznek valamit, hanem elfogy az érdeklődés, esetleg nem termel elegendő pénzt, vagy pedig simán anyagilag és kritikailag megbukik az adott franchise. A Jurassic Park hatalmas siker volt annak idején, amely két folytatást is megélt. A harmadik már tény és való, hogy elég vegyes érzelmeket keltett bennem, és azért a mozipénztáraknál se szerepelt túl jól. Nagyjából több, mint tíz év kényszerpihenő elég volt, hogy Jurassic World néven ismét feltámadjon a franchise, amely azért sikeresebb folytatásokat élt meg, mint az eredeti trilógia. Persze magával hozott mindent, amit kellett. És azt is, amit nem. Pusztán rajongásomnak köszönhető, hogy a Netflix animációs sorozatának a negyedik évadát is megtekintettem. 

Tovább

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag “tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig “feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét “fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét “bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.

Scream (2022)

Magyar cím: Sikoly (2022)

Emlékszem, hogy mekkora siker övezte annak idején az első Sikoly filmet. Részemről ugyan kimaradt, de miután odahaza lett VHS lejátszó pótolva lett az első rész. Tinédzserkorom egyik kedvenc horrorja volt, és a folytatás is viszonylag bejött. Emlékszem, hogy amikor meg lett vásárolva az első DVD lejátszó, akkor pont akciósan szórták kifelé az üzletek a film első két részének DVD változatát, és már 990 Ft-os akciós áron lehetett megvenni, aminek én nagyon örültem. Minden bizonnyal rengeteg legyártott kópia volt, ami a kutyának sem kellett. Főleg, ha alapul veszem a kiadvány minőségét, és külső megjelenését. Elég sok idő telt el, mire magamévá tettem a harmadik részt is, melynek befejezése egyértelműen arra utalt, hogy az utolsó epizóddal állunk szemben. Aztán eltelt egy kis idő, és máris érkezett egy negyedik rész, amellyel kapcsolatban már nem sokra emlékszem. Pontosabban egyre igen: hogy mennyire is felesleges volt. Arra mondjuk tökéletesen megfelelt, hogy elborzadjunk a visszacsábított színészek, színésznők leharcolt megjelenésén és/vagy szét és túlzásba vitt plasztikai műtétjeiken. Lassan eltelt tíz év, és ismét szembe állunk egy újabb résszel. 

Tovább

The Last Of Us: Part II

Ha őszinte akarok lenni, akkor elég nehéz elhinnem, hogy lassan tíz éves játékról van szó, ha a The Last Of Us kerül szóba. Sokat gondolkoztam az elmúlt hónapokban, hogy vajon van-e értelme ismét belevágni a játékvilágba úgy, hogy az életem java részét a munka mellett lakáson “kívül” élem, tehát elég kevés időt töltenék a képernyő előtt. Mivel elég kedvező áron jutottam hozzá egy használt Playstation 4-hez, így hosszas töprengés után úgy voltam vele, hogy megdolgoztam a pénzért. Nagyjából egy napot vártam, mire eldöntöttem, hogy mivel nagyon tetszett az első rész, akkor beruházok a másodikra is. Egyelőre úgy döntöttem, hogy az első epizódot végig viszem, és csak utána ülök neki a folytatásnak, ami elképzelhető, hogy egy héten belül bekövetkezik, ha marad ez a fajta borzasztó időjárás. 

Jurassic World: Dominion kedvcsináló

Nem sokkal a külföldi előzetes után megérkezett a magyar előzetes is a harmadik Jurassic World-höz, amely a Világuralom alcímet fogja majd viselni hazai vonatkozásban. Nem kérdés, hogy mindenképpen meg fogom majd nézni. A kérdés leginkább az lesz, hogy milyen nehéz lesz ezt a bő négy hónapot majd kibírni. 

Egy korszak újra nyitása

Hétvégén tiszteletemet tettem hosszabb kihagyás után a moziban. Ennek kapcsán megfogant bennem egy vásárlási szándék, hogy a korábban villámkár áldozatává eső Playstation 4 pótolva legyen. Végül egy hosszabb írásban kifejtettem, hogy végül letettem erről a szándékomról, ami leginkább annak volt betudható, hogy soha nem voltam egy nagy játékosnak mondható ember. Korábban volt egy bőrgyógyászati problémám, amivel kapcsolatban némi összeg volt a számlámon, mert nem voltam megelégedve az állami szakrendelésben dolgozók munkájával. A stílus, és a kezelési módszer kritikán aluli volt, és mivel időközben rendeződött a helyzet, így végül úgy döntöttem, hogy maximum akkor megyek el magánrendelésre, ha újból jelentkezik a problémám. Amelyre nem derült fény, hogy esetleg allergia, vagy valami fertőzést szedhettem össze lévén nem vizsgáltak meg rendesen. Így végül takarékra tettem ezt a dolgot, hiszen jelen pillanatban az elvégzett vizsgálatok alapján minden rendben van. Mai napon egy sétára indultam, és mivel a közelben van egy konzol bolt, ahol használt konzolokat és játékokat lehet venni így betértem, hogy megkérdezem az általam korábban megvásároltakat mennyiért is vásárolnák meg. Végül hosszas beszélgetés után egy megkímélt állapotban lévő első generációs jó állapotban lévő garancia alatt álló használt géppel tértem haza. 

Ahogyan korábban is írtam a konzol alkalmas filmnézésre is, ezért is vásároltam meg annak idején az első konzolt. Az újonnan vásárolható gépek feléért kínálták, így végül úgy döntöttem, hogy mivel több, mint egy hónapja nincs semmi panaszom, így a magánrendelésre szánt összeget inkább erre fordítom. Ugyanis bármikor jöhet egy olyan időjárás, ami nem teszi lehetővé, hogy elmehessek csavarogni. Mindezek mellett a gépet be tudom tenni a hátizsákba, így ha hazamegyek, akkor az esti szórakozás biztosított lehet. Mindezek mellett hiába szeretek zenét hallgatni, filmet nézni, és sorozatozni, azért ha úgy alakul, hogy egész nap itthon vagyok vagy nincs kedvem este sehová menni, akkor egész napos elfoglaltságnak egy idő után unalmas lehet. Másfelől az előző tulaj minden bizonnyal hasonló lehetett, mint én, mert megkímélt állapotban van a gép, továbbá én is vigyázok a dolgaimra. Tehát, ha valami gebasz ütne be, akkor eladásra is tudom kínálni. Így annak ellenére, hogy hosszas gondolkodás után elvetettem azt az ötletet, hogy konzolt vegyek a mai napon végül meggondoltam magam. Bár tény, hogy ha az összeget nézem, akkor senki nem törhet pálcát a fejem felett, hiszen nem vertem magam adósságba. Továbbá “egészségesebb” dolog, mint dohányozni, alkoholt fogyasztani, netán drogot használni. 

Uncharted (2022)

Magyar cím: Uncharted

Tény és való, hogy játékból filmet csinálni nem épp könnyű dolog. Főleg, ha megnézzük, hogy első körben a rajongókat fogja megcélozni az adott alkotás, s nekik bizony elég nehéz megfelelni. Már több, mint tíz éve mentek azok a hírek, hogy szeretné a Sony megfilmesíteni a franchise-t, de igazán nem nagyon látszódott, hogy bármit is tettem volna érte. Én annyira nem is foglalkoztam ezzel, aztán egyszer szembe jött egy előzetes, ami számomra is meglepő volt. Nem volt kérdés, hogy tiszteletemet fogom tenni majd a moziban, de mindenképp úgy akartam elmenni, hogy nem támasztok semmiféle elvárást. Időközben olvastam más kritikákat, és véleményeket, és bevallom meglepett a pozitív visszhang. 

Tovább

Raising Dion: 2.évad

Miért is kellet a Netflixnek egészen pontosan két évet várnia, hogy publikálja a második évadot? Számomra rejtély. Arra viszont tökéletesen jó volt, hogy teljesen elfelejtsek majdnem mindent, hogy miről is szólt a sorozat. Még szerencse, hogy van sorozatkövető weboldal, mert tulajdonképpen majdnem elfelejtettem volna a sorozat létezését is gyakorlatilag. Szerencsére azért az első rész első perceiben egy kis előzményt kaphattunk, így aztán könnyen fel lehetett élénkíteni azt, hogy mi is történt. Azonban tény, hogy jómagam annyira azért nem voltam elájulva a folytatástól. 

Tovább

Takaréklángon

Ugyan még igazán középkorúnak sem számítok, de sokszor elhangzik a számból, hogy mi is volt az én gyerekkoromban. Pedig harminc év még véleményem szerint nem számít olyan sok időnek. De emlékszem milyen volt, amikor még “rendesen” voltak az évszakok. A nyarat követte az ősz, amit a tél nem kis mennyiségű hóval többnyire, amire megérkezett a tavasz, amit pedig ismét a nyár követett. Most pedig tulajdonképpen köztes évszakok nem nagyon vannak, és a telek sem igaziak már. Legalábbis a fővárosban nem volt benne részem.
A tél számomra mindig érdekes szokott lenni, hiszen sokkal kevesebb lehetőség is van elsősorban a hideg időjárás miatt. A decemberi munkahelyi balesetemnek köszönhetően (amely hozzájárult, hogy telep helyet váltsak cégen belül) eléggé lefoglalt. Így a karácsonyi hazautazás után tulajdonképpen minden erőmet belefektettem abba, hogy az új helyre beilleszkedjek, ami egyelőre jól ment. S bízom benne, hogy hosszú távon is ez lesz. Természetesen időközben nem sok időt engedtem szabadtéri szórakozásnak, így javarészt arról szóltak a hétköznapjaim, hogy vagy telefonon beszélgettem, vagy pedig elmentem dolgozni, illetve vásárolni. Időközben lett egy kis bőrgyógyászati problémám, amely szerencsére helyrejött egy házi praktikának köszönhetően, habár minden bizonnyal a kontroll vizsgálatot még bevállalom, ha már egy lehetséges rutin műtét fényében felvettem az első (és remélhetőleg) utolsó oltást, amelyet én nem tartok annyira hatékonynak. Eközben pedig inkább itthon játszottam a lakótársam macskájával, aki ezt nagyon élvezte, hogy egyelőre hanyagolom a csavargást. 

Annak köszönhetően, hogy itthon voltam több időm is jutott arra, hogy kontaktjaimat ápoljam. Első sorban többször sikerült az otthoniakkal beszélnem, s az már most bizonyos, hogy kevés esély van arra, hogy ebben a hónapban, vagy a következőben hazalátogassak, ugyanis ismét covid fertőzöttek lettek, habár egyelőre úgy néz ki, hogy a javulás útjára léptek. Habár időközben volt egy hét szabadságom, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy kimozduljak, mert sajnos sok volt az eső, és a viharos szél. Igazi télből nem jutott, viszont otthonról kaptam képet milyen szépen havazott is odahaza. 

Sajnáltam, hogy itt nem esett, mert szívesen tettem volna egy kört a behavazott Margit-szigeten, de sajnos úgy néz ki, hogy ez már idén nem fog bekövetkezni. Egyszer tettem tiszteletemet a moziban, s igyekeztem a sorozatokkal felzárkózni. Mivel sokat unatkoztam, így az annak idején félbe hagyott Szomszédokat vettem elő, és már az 55. epizódnál tartok jelenleg a 331-ből. Bevallom nem tartom nagy kedvencemnek, de gyerekkorom egyik ikonikus darabjának tartom. Mondjuk tény, hogy sok néznivaló nem nagyon volt két hetente csütörtökönként, hiszen addig amíg nem indultak el a kereskedelmi csatornák, és nem terjedt el szélesebb körben a kábel TV nem sok választás volt, hogy mit nézzen az ember. Így most én úgy döntöttem, hogy végig nézem, lévén az utolsó évadokat már nem láttam.
Két hét van hátra a hónapból, s utána érkezik a Március, amit minden bizonnyal a tavasz fog következni. A bőrgyógyászati problémám annyira lefoglalt, valamint az új hely, hogy sem az előző hónapban, sem pedig ebben a hónapban nem vettem bérletet, s csak a környéken csavarogtam, s részben elvoltam itthon. Azonban bízom benne, hogy jövő hónaptól enyhébbre fordul az idő, és ismét indulhat majd a csavargás. Első körben szeretném meglátogatni a Farkasréti temetőt, ahol nagyon sok híres ember van eltemetve. Egyszer már voltam, de kegyeleti okokból nem posztoltam képeket. Mindezek mellett a már kedvelt helyszíneken is szeretném tiszteletemet tenni, valamint amennyiben az otthoni helyzet engedi, akkor haza is látogatnék. Amennyiben pedig sikerül végére érnem a Szomszédoknak, akkor mindenképpen tervezek egy sétát a forgatási helyeken. 

Egy korszak vége

Mai napon hosszabb kihagyás után tiszteletemet tettem a moziban. Amire ritkán szoktam beülni azok azon filmek, amelyeknek alapja játékok. Ennek leginkább két oka is van. Az egyik, hogy nagyon kevés kedvencem van, és még kevesebb, amelyeknek képes lennék többször leülni. Továbbá az ilyen jellegű alkotások általában nem szoktak túl nagy sikert aratni. Az Uncharted filmről van szó, ami egy kis fellángolást azért okozott, hogy betérjek pár üzletbe, hogy megtekintsem mennyibe kerülnek jelen helyzetben a konzolok. Ugyanis keret meglett volna rá, de végül csak egy üveg üdítővel tértem haza. Ez nem azért volt, mert tetszett a film, hanem egyszerűen miközben néztem a fejemben kavarogtak a játék bizonyos elemei. Mivel a délelőttöm egy része, és a délutánom ráment erre a dologra, így közben volt időm gondolkodni zenehallgatás közben, amíg betértem pár boltba, és nézegettem az árakat, s mellette pedig a jelenlegi életkörülményeimről és hozzáállásomról gondolkodtam.
Lassan három éve annak, hogy a fővárosba költöztem. Függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye az otthonélésről, de harmincas egyedülálló felnőttként nem kis lépés volt otthagyni azt a várost, ahol felnőttem, s majdnem 200 km-re arrébb költözni. A várost, ahol felnőttem szerettem, de sajnos munkalehetőség nem sok volt. Mindezek mellett pedig szórakozásom kimerült az egy darab moziban, és strandban. Budapestbe már gyermekkoromban beleszerettem és amikor jött ez a lehetőség csak az járt a fejemben, hogy mennyire szeretek csavarogni, és mekkora városról van szó. És elég egy havi bérletet megvásárolnom, és egy csomó helyre eljuthatok köztük amik teljesen ingyenesek. Ha az anyagiakat veszem alapul, akkor pedig nem csak egy stranddal és egy mozival kell beérnem, ha szórakozni szeretnék. Addig maradt a kerékpározás, illetve a film és sorozatnézés, ha otthon voltam. Nagy játékos soha nem voltam, csak pár kedvencem volt, s ennek is köszönhettem, hogy a számítógépemet elkezdtem fejleszteni, amint munkába álltam. S mivel filmrajongó is voltam, így több eredeti kiadványt megvásároltam, s mivel a konzol ezeket lejátszotta, így úgy döntöttem van értelme beruházni. Először egy Playstation 3 volt, amelyen továbbadva egy Playstation 4 lett végül, amely sajnos villámkár áldozata lett. Három évvel ezelőtt a választásom pedig a felköltözésre esett, nem pedig az újabb gépre. Mai napon többször eszembe jutott, hogy mit is tudnék kezdeni egy új konzollal? Még használtan is drágállom, valamint több, mint egy éve felhoztam a számítógépemet a fővárosba, és ha pár órányi játékidőt okozott nekem, akkor még sokat is írtam. Ahogy sétáltam haza pedig egyre inkább azon gondolkoztam, hogy az élethelyzet változásának köszönhetően anyagilag nem érné meg sem új konzolt, s még számítógépre sem költeni. Fürdés után pedig arra gondoltam az lenne a legjobb, ha születne tőlem egyfajta lezáró bejegyzés. 

Tovább