Lassan két éve annak, hogy mindenki hétköznapi életének a része lett a COVID járvány. Persze kezdetben pár hetes korlátozásokról volt szó, illetve arról, hogy nem egy komoly dologgal állunk szemben. Én azt gondolom, hogy valahol még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen közvetlen környezetemben nem igazán betegedtek meg emberek, és szerencsére eddig nem is történt komolyabb szövődmény, aki elkapta, továbbá halálesetről sem tudok. Ezek mellett komolyabb egészségügyi ellátásra sem szorultam, hiszen átlagos dolgokkal volt problémám, mint a nátha, vagy az, ha nem tudtam magamnak parancsolni, ha evésről volt szó.
Az év kezdés mindig nehéz szokott lenni. Főleg akkor, amikor az időjárás sem teszi lehetővé, hogy az ember otthonról ki tudjon mozdulni. Nagyjából szilveszterre tudom pontosítani, hogy akkor gondoltam, hogy valami nincs rendben, majd az év első hetében szembesültem egy kellemetlen bőrgyógyászati problémával, amelynek elég érdekesen hatott a kivizsgálása. Szerencsére nem arcon vagy karon keletkezett a problémám, így aztán legalább dolgozni el tudtam menni. A COVID miatt nem kell mondanom, hogy a TB által finanszírozott orvosi ellátás milyen is volt, főleg akkor, amikor szembesültem azzal, hogy ha egy rutin műtétre lesz szükségem, ahhoz viszont oltást is fel kell vennem, amiről korábban már írtam egy gondolatébresztőt. Leginkább azért, mert eléggé megosztja az embereket a hétköznapi életben is, valamint aki nem a négy fal közt él az azért nem kis mennyiségű tapasztalatokat hallhat nem csak az oltással, hanem a betegellátással kapcsolatban egyaránt.

Igyekeztem az állami orvosi ellátást igénybe venni, hiszen magánrendelést nem igazán engedhetem meg magamnak kivéve, ha nem szeretnék utána adósságban úszni. Nagy nehezen sikerült eljutnom két orvoshoz is, de mindkettőnél azt éreztem, hogy felületesen vizsgáltak meg. Amit tanácsoltak megfogadtam, valamint az általuk felírt krémet és gyógyszert is elkezdtem szedni. Nagy javulás nem következett be, így ezen a héten kontrollvizsgálat előtt álltam, s másnapra már be is voltam regisztrálva az oltásra. És ekkor jött tulajdonképpen egy hatalmas pofára esés, ami nem csak a bánásmóddal volt kapcsolatos, hanem azzal is, hogy milyen állapotok is uralkodnak az állami egészségügyben.
Az adott napon nem használtam semmilyen kenőcsöt, csak egyszerűen megfürödtem. Elmentem a rendelésre, ahol az orvos egy teljes labort javasolt, hogy nincs-e valami probléma esetleg a koleszterinemmel, vagy a cukrommal. Habár utóbbival kapcsolatban nem hiszem, hogy lenne, hiszen lakótársamnak van vércukorszint mérője, és azzal többször megmérve mindig normális értéket mutatott. A legnagyobb pofára esés akkor jött, amikor megkérdeztem azt orvost, hogy másnapra vagyok oltásra időpontom, és ez nem befolyásolja-e a vérvétel eredményét. Miután a kérdésére válaszolva, hogy ez az első lesz konkrétan hangsúlyt váltott, feltett egy hegesztőpajzshoz hasonló arcmaszkot, és az asszisztenssel együtt konkrétan elkezdtek kioktatni, hogy milyen felelőtlen vagyok, és a főnököm hogyan engedhet beoltatlanul dolgozni. Ha nem lett volna fontos, hogy megvizsgáljon azonnal feláltam volna és minden bizonnyal elég rendesen kiosztottam volna. Másnap szerencsére az oltásnál emberségesek voltak, de ez nem volt elmondható az utána napon következő vérvételen.
Mivel fővárosban élek, de saját lakásom nincs, így az itt való lakhatásomat kivétel nélkül kizárólag az albérleti szerződésemmel tudok igazolni, amit egyszer elfogadnak, egyszer pedig nem. Mivel eléggé felkaptam a vizet, így az otthoni kórház szakrendelését hívtam fel, ahol szerencsére emberségesek voltak és megfelelő tájékoztatást kaptam. Szembesültem azzal, hogy az ottani orvos oltásellenes, így amikor jeleztem, hogy beoltottam magam, akkor magánrendelést javasolt. Mindezek mellett rengeteg dolgot olvastam az interneten, így aztán belekezdtem gyógytea kúrába, valamint napi kétszeri fürdést is bevezettem. Az egyik a hagyományos, s a másik pedig egy kamillás fekvőfürdő. A vicces az egészben, hogy nagyjából három hétig szenvedtem bőrproblémával, bőrrepedéssel és mellé fájdalommal, és ahogyan abbahagytam a gyógyszereket és kenőcsök használatát azonnal javulásnak indult a bőröm alig két nap alatt. Egyik oldalam örül ennek az eredménynek, mert minden bizonnyal akkor valami gyulladás vagy valami enyhe fertőzést kaphattam el, de a másik oldalam pedig dühös. Hiszen beoltattam magam, továbbá nem kis mennyiségű pénzt költöttem el, hogy meg tudjam magam vizsgáltatni, és a javasolt dolgokat betartsam. Emellett pedig elegendő lett volna pár doboz gyógynövény teát vásárolni. Bízom benne, hogy kis idő múlva megszűnik a problémám, habár egy hónap múlva sikerült a helyi kórházba kontrollvizsgálatot elérnem, s nem kell majd elmennem. Annyi bizonyos számomra amennyiben minden rendben lesz és ennek köszönhetően megszűnik a problémám mindenképpen életmódváltást fogok csinálni, amiben fontos szerepet fognak játszani a gyógynövények fogyasztása teaként, esetleg bizonyos időközönkénti bennük való fürdés.
Más komolyabb problémám nem volt szerencsére. A hónap végére még egy hét szabadságot is kaptam, így legalább volt időm pihenni, és kicsit lenyugodni a fentiek által okozott idegeskedés miatt. Sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy mozoghassak kicsit a szabadban, így aztán sokszor kénytelen voltam itthon ülni, és ahogyan látom az időjárás előrejelzést valószínűleg a jövő hét is a munkáról fog majd szólni.