Nap, széna, erotika (1991)

Eredeti cím: Slunce, Seno, Erotika

Ha már az első két részt megnéztem, akkor mindenképpen úgy döntöttem, hogy ha már valamilyen szinten tetszett, akkor mindenképpen megnézem a harmadik részt is, amely az utolsó. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor már az első tíz perc után néztem magam elé, hogy kissé elüt a hangulata az első két résztől, és végül azt kell mondanom, hogy sajnos nekem nem tetszett, amelynek elég nyomos oka is volt. 

Tovább

Nap, széna és pár pofon (1989)

Eredeti cím: Slunce, seno a pár facek

A kedvezőtlen időjárási tényezők lehetővé tették, hogy tovább folytassam a délutáni filmes maratonomat. Így most soron következő volt a csehszlovák vígjáték második része, amelyből több jelenetet láttam már az interneten, és emiatt is döntöttem úgy, hogy talán be kellene pótolnom, hogy ha ennyire jó értékelések vannak róla az interneten. Mindenképpen folytatni akartam, azonban előszóként azt kell mondanom, hogy nekem az elődje jobban tetszett. 

Tovább

A COVID árnyékában

Lassan két éve annak, hogy mindenki hétköznapi életének a része lett a COVID járvány. Persze kezdetben pár hetes korlátozásokról volt szó, illetve arról, hogy nem egy komoly dologgal állunk szemben. Én azt gondolom, hogy valahol még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen közvetlen környezetemben nem igazán betegedtek meg emberek, és szerencsére eddig nem is történt komolyabb szövődmény, aki elkapta, továbbá halálesetről sem tudok. Ezek mellett komolyabb egészségügyi ellátásra sem szorultam, hiszen átlagos dolgokkal volt problémám, mint a nátha, vagy az, ha nem tudtam magamnak parancsolni, ha evésről volt szó.
Az év kezdés mindig nehéz szokott lenni. Főleg akkor, amikor az időjárás sem teszi lehetővé, hogy az ember otthonról ki tudjon mozdulni. Nagyjából szilveszterre tudom pontosítani, hogy akkor gondoltam, hogy valami nincs rendben, majd az év első hetében szembesültem egy kellemetlen bőrgyógyászati problémával, amelynek elég érdekesen hatott a kivizsgálása. Szerencsére nem arcon vagy karon keletkezett a problémám, így aztán legalább dolgozni el tudtam menni. A COVID miatt nem kell mondanom, hogy a TB által finanszírozott orvosi ellátás milyen is volt, főleg akkor, amikor szembesültem azzal, hogy ha egy rutin műtétre lesz szükségem, ahhoz viszont oltást is fel kell vennem, amiről korábban már írtam egy gondolatébresztőt. Leginkább azért, mert eléggé megosztja az embereket a hétköznapi életben is, valamint aki nem a négy fal közt él az azért nem kis mennyiségű tapasztalatokat hallhat nem csak az oltással, hanem a betegellátással kapcsolatban egyaránt. 

Igyekeztem az állami orvosi ellátást igénybe venni, hiszen magánrendelést nem igazán engedhetem meg magamnak kivéve, ha nem szeretnék utána adósságban úszni. Nagy nehezen sikerült eljutnom két orvoshoz is, de mindkettőnél azt éreztem, hogy felületesen vizsgáltak meg. Amit tanácsoltak megfogadtam, valamint az általuk felírt krémet és gyógyszert is elkezdtem szedni. Nagy javulás nem következett be, így ezen a héten kontrollvizsgálat előtt álltam, s másnapra már be is voltam regisztrálva az oltásra. És ekkor jött tulajdonképpen egy hatalmas pofára esés, ami nem csak a bánásmóddal volt kapcsolatos, hanem azzal is, hogy milyen állapotok is uralkodnak az állami egészségügyben.
Az adott napon nem használtam semmilyen kenőcsöt, csak egyszerűen megfürödtem. Elmentem a rendelésre, ahol az orvos egy teljes labort javasolt, hogy nincs-e valami probléma esetleg a koleszterinemmel, vagy a cukrommal. Habár utóbbival kapcsolatban nem hiszem, hogy lenne, hiszen lakótársamnak van vércukorszint mérője, és azzal többször megmérve mindig normális értéket mutatott. A legnagyobb pofára esés akkor jött, amikor megkérdeztem azt orvost, hogy másnapra vagyok oltásra időpontom, és ez nem befolyásolja-e a vérvétel eredményét. Miután a kérdésére válaszolva, hogy ez az első lesz konkrétan hangsúlyt váltott, feltett egy hegesztőpajzshoz hasonló arcmaszkot, és az asszisztenssel együtt konkrétan elkezdtek kioktatni, hogy milyen felelőtlen vagyok, és a főnököm hogyan engedhet beoltatlanul dolgozni. Ha nem lett volna fontos, hogy megvizsgáljon azonnal feláltam volna és minden bizonnyal elég rendesen kiosztottam volna. Másnap szerencsére az oltásnál emberségesek voltak, de ez nem volt elmondható az utána napon következő vérvételen. 

Mivel fővárosban élek, de saját lakásom nincs, így az itt való lakhatásomat kivétel nélkül kizárólag az albérleti szerződésemmel tudok igazolni, amit egyszer elfogadnak, egyszer pedig nem. Mivel eléggé felkaptam a vizet, így az otthoni kórház szakrendelését hívtam fel, ahol szerencsére emberségesek voltak és megfelelő tájékoztatást kaptam. Szembesültem azzal, hogy az ottani orvos oltásellenes, így amikor jeleztem, hogy beoltottam magam, akkor magánrendelést javasolt. Mindezek mellett rengeteg dolgot olvastam az interneten, így aztán belekezdtem gyógytea kúrába, valamint napi kétszeri fürdést is bevezettem. Az egyik a hagyományos, s a másik pedig egy kamillás fekvőfürdő. A vicces az egészben, hogy nagyjából három hétig szenvedtem bőrproblémával, bőrrepedéssel és mellé fájdalommal, és ahogyan abbahagytam a gyógyszereket és kenőcsök használatát azonnal javulásnak indult a bőröm alig két nap alatt. Egyik oldalam örül ennek az eredménynek, mert minden bizonnyal akkor valami gyulladás vagy valami enyhe fertőzést kaphattam el, de a másik oldalam pedig dühös. Hiszen beoltattam magam, továbbá nem kis mennyiségű pénzt költöttem el, hogy meg tudjam magam vizsgáltatni, és a javasolt dolgokat betartsam. Emellett pedig elegendő lett volna pár doboz gyógynövény teát vásárolni. Bízom benne, hogy kis idő múlva megszűnik a problémám, habár egy hónap múlva sikerült a helyi kórházba kontrollvizsgálatot elérnem, s nem kell majd elmennem. Annyi bizonyos számomra amennyiben minden rendben lesz és ennek köszönhetően megszűnik a problémám mindenképpen életmódváltást fogok csinálni, amiben fontos szerepet fognak játszani a gyógynövények fogyasztása teaként, esetleg bizonyos időközönkénti bennük való fürdés. 

Más komolyabb problémám nem volt szerencsére. A hónap végére még egy hét szabadságot is kaptam, így legalább volt időm pihenni, és kicsit lenyugodni a fentiek által okozott idegeskedés miatt. Sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy mozoghassak kicsit a szabadban, így aztán sokszor kénytelen voltam itthon ülni, és ahogyan látom az időjárás előrejelzést valószínűleg a jövő hét is a munkáról fog majd szólni. 

Nap, Széna, Eper (1984)

Eredeti cím: Slunce, Seno, Jahody

Emlékszem, hogy annak idején nagyon sok filmet megnéztem. Iszonyatosan filmrajongó voltam, és ha valamibe belekezdtem, akkor annak nagyon rossznak kellett lennie, hogy az elején, vagy a közepén egyszerűen abbahagyjam. Amióta viszont befejeztem az iskolai tanulmányaimat, és beléptem a munka világába egyre nehezebben ülök le filmet megnézni, vagy térek be moziba. Utóbbinál nyilván sokat számít a jegyár is, de számomra elég meghatározó az is, hogy ha rosszul döntök, akkor bizony a szabadidőmből veszítek időt, és nem biztos, hogy lesz más filmre vagy tevékenységre időkeretem. Így aztán nehezen szánom rá magam, hogy új filmet nézzek meg. Azonban a szóban forgó filmmel kapcsolatban sokáig gondolkodtam, hogy megnézem, ugyanis jó pár vicces jelenet megtalálható youtube-on, így végül az év eleji szabadságom kapcsán úgy döntöttem, hogy szánok rá némi időt, és nekiülök. Így aztán magamévá tettem a trilógia első részét. 

Tovább

Reno911!:The Hunt for QAnon (2021)

Emlékszem, hogy még iskolába jártam, akkor a kerékpározás mellett a tévézés volt az egyik kedvenc időtöltésem. Nekünk nagyon sokáig nem volt lehetőség előfizetésre valamilyen okból kifolyólag, így maradtak a szabadon fogható csatornák. Aztán végül megszületett a döntés, hogy otthon is legyen valamilyen előfizetés, s így rengeteg csatorna vált elérhetővé. S ezáltal olyan sorozatok is, amelyekről addig nem is hallottam. Majd az internet hozzáféréssel pedig az is kiküszöbölhetővé vált, ha egy csatorna egy szériát félbe hagyott. Rajongónak nem mondanám magam, de a több, mint húsz perces epizódokon jót szórakoztam, s végig is néztem mind a hat évadot a Reno911!-ből, amit sajnálatos módon kaszáltak, majd pedig ismét felélesztettek. Most pedig megérkezett egy másfél órás film belőle. 

Tovább

Harry Potter: 20th Anniversary Return To Hogwarts

Magyar cím: Harry Potter 20.évforduló: Visszatérés Roxfortba 

Rajongónak nem mondanám magam, de az tény, hogy végig néztem az összes részt, továbbá amikor leakciózásra kerültek, akkor megvásároltam őket Blu-ray lemezen is. Jómagam azonban kimaradtam abból a “hisztériából”, ami elkapta az osztálytársaimat. Tulajdonképpen akkor én más alkotások iránt érdeklődtem, így aztán nem is nagyon foglalkoztam azzal, hogy a többiek tulajdonképpen miért is vannak oda annyira. Aztán egyszer csak eljött egy bizonyos szenteste, amikor is leadásra került az első rész. Ekkor volt az, hogy az egész család leült, és megnézte a szóban forgó részt. Ekkor már a második epizód is készen volt, így nem volt kérdés, hogy nagyon gyorsan be kell szerezni azt is, hogy megnézhessük. És innen indult a címszereplő életútjának nyomon követése. Nem is volt kérdés, hogy vajon készül-e valamilyen folytatásszerűség, helyette kaptunk egy dokumentumfilmet a húsz évvel ezelőtt indult filmsorozatról. 

Tovább

Oltani vagy nem oltani? Ez itt a kérdés!

Lassan itt a január vége, és minden bizonnyal a február is hamar véget fog érni. Ahogyan visszanéztem a blogot egyre kevesebb írás született a helyzetjelentés kategóriában, ami nem is meglepő, hiszen nem nagyon volt kedvem olyan dolgokról írni, amit bárki más olvashat más portálon. Most viszont egy olyan helyzetbe kerültem, amelynek kapcsán úgy gondolom, hogy kommentszekció helyett inkább saját blogom bejegyzésében tegyem közzé a véleményem, hogy mit is gondolok a jelenlegi helyzetről és az emberek valamint az orvosok hozzáállásáról.
Ahogyan belépünk a következő hónapba lassan elérkezünk ahhoz, hogy a pár hétre beígért korlátozás és egyéb intézkedések lassan a második éve fognak tartani. Egy ilyen dolog pedig sohasem kellemes, főleg akkor, ha ez rengeteg nehézséget jelenet. Hivatalos ügyek intézésénél, egészségügyi problémák jelentkezésénél továbbá magánéletben és a munkában egyaránt. Utóbbival még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen a munkahelyemet nem vesztettem el, de jelentősen megnehezítette a járvány a munkavégzésemet. Nekem személy szerint az a véleményem, hogy túl rövid idő alatt lett kifejlesztve egy vakcina, és nagyon sokan betegedtek meg annak ellenére, hogy felvették az oltást, s most pedig ott tartunk, hogy sok helyen már konkrétan felháborodnak, ha közli az ember, hogy nem vette fel semmi oltást. Sajnos én is így jártam egy bőrproblémával, ami egyébiránt nagyon könnyen és egyszerűen kezelhető lenne, ami tulajdonképpen nem jelentene mást, mint egy fél órás rutin műtétet, de jelenleg ott tartok, hogy a harmadik orvost látogatom meg ma, hogy a kötelező oltás elkerülhető legyen. 

Tovább

Resident Evil: Welcome To Racoon City (2021)

Magyar cím: A kaptár – Racoon City visszavár 

A Resident Evil franchise-nak soha nem voltam rajongója. A filmek viszonylag tetszettek, de ott is igazából talán az első három rész volt az, amely bejött annak ellenére, hogy szörnyű magyar címet kapott, amely köszönőviszonyban sem volt a történettel, és később tulajdonképpen értelmét is vesztette. Ugyan végig néztem a filmeket, és az utána készülő alkotásokba is belenéztem, de valahogy nem igazán rántott be. Még úgy sem, hogy a játékokkal is tettem pár tiszteletkört. Idén azonban újabb alkotás érkezett, így tulajdonképpen semmi ismeret nélkül ültem le neki, de sajnos részemről csalódás lett a vége. 

Tovább

Mozgáskultúra

Az időjárás, és a munkabeosztás erősen beleszól abba, hogy vajon hogyan és mikor tudok megfelelően mozogni, amely számomra egészséges, stresszoldó és egyben kikapcsolódást jelentő tevékenység.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a tél ismét nem örvendeztetett meg fehér ünneppel, és jelenleg sem úgy áll az egész, hogy fehérbe borulna a főváros. Így idén a hóból csak bizonyos országrész kapott megint. Ennek ellenére azért kedvezettnek mondhatom az időjárást, így hónap közepén viszonylag elég jól állok a sétálási idővel, valamint megtett távolsággal. 

Apex (2021)

Magyar cím: Apex – Vadászok szigete 

Ha a vizuális szórakozásról van szó, akkor általában nagyon megszoktam fontolni, hogy mibe kezdtek bele, ha a korlátozott szabadidőmet veszem alapul. Nagyon sok film maradt ki számomra, ezért a tavaly év végéhez közeledtével úgy gondoltam, hogy amikor nincs kedvem zenét hallgatni, vagy sorozatozni, akkor elindítok valami filmet, amit nem láttam, s előzetes alapján semlegesnek mondanám. Esetleg, ha nem tetszik, akkor bealszok rajta. Eme film már a főszereplője miatt is érdekelt, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit is tudnak összehozni egy akciósztárral, aki azért már jelentősen benne van a korban, amikor már az ilyen kaliberű szerepeket lehet szögre kellene akasztania. A filmet ugyan végig tudtam nézni, de a végén csak lestem, hogy mi volt ez. 

Tovább

Üvegtigris (2001)

Az Üvegtigris az egyik legsikeresebb moziban bemutatott magyar film volt. Korábban egyébként már láttam, de nem igazán voltam oda érte fiatalként. Mivel már korábban láttam, így úgy döntöttem jó döntés lesz az évet ezzel zárni, ha alapul veszem mekkora hangzavar szokott lennie az év utolsó napján. A filmet tulajdonképpen utáltam. Ez annak volt betudható, hogy tinédzserként, ha valakivel konfliktusom volt, vagy nem szerettük egymást akkor a másik által kedvelt vizuális tartalmakra is kiterjedt. S mivel olyan személynek volt a kedvence eme film, akivel elég viharos volt a kapcsolatom, így nem is voltam hajlandó a filmet újra megtekinteni. Felnőttként persze ez a fajta hozzáállásom megváltozott, s ebből fakadóan egy cikknek köszönhetően ismét szembe jött velem a film címe, s mivel majdnem húsz év telt el a megtekintése óta úgy döntöttem megnézem. Annak fényében pedig végképp, hogy az elkészült két folytatásra nem is emlékszem. Tehát nagy az esély arra, hogy talán nem is láttam őket. Az utálatomat pedig felcseréltem egy közepes értékelésre. 

Tovább

Tavaszt hozott az új év

Korábbi bejegyzéseimben is leírtam én soha nem voltam ünneplős fajta. Főleg, ha a naptárbéli piros napokról van szó. Ahogyan az lenni szokott idén is az volt a terv, hogy majd itthon töltöm a szilvesztert. Azonban délután már egyszerűen azt éreztem muszáj legalább lemennem a sarki közértbe, mert olyan szép idő volt, hogy egyszerűen nem tudtam meglenni a négy fal között. Kissé húztam is a szám, hiszen karácsonykor mikor hazalátogattam akkor kénytelen voltam szinte otthon kuksolni, mert az esőt felváltotta a jeges eső, s visszatérve a fővárosba szinte ugyanezt tapasztaltam. A morgolódásom leginkább annak volt köszönhető, hogy a karácsony egy olyan ünnep, amit sokan otthon töltenek, és ilyenkor sokkal békésebbek az utcák, mint a szilveszter. Persze sötétedés előtt gyorsan visszaérkeztem a lakásba, és habár meglepetésemre elég kulturált volt az ünneplés errefelé persze ahogyan közeledett az éjfél azonnal elindult a “háború”.
Bosszankodtam, amikor megláttam, hogy milyen időt is jeleztek előre az év első két napjára, amit “megnyertem” szabadnapnak. Tegnapi nap mosollyal léptem ki az ajtón, amikor megláttam, hogy süt a nap. Az előre jelzett hideg szélből semmi nem volt, és nem is éreztem, hogy bármilyen front vonulna át a városon. Ebből fakadóan pedig tettem egy nagy sétát:

Első körben megfogadtam, hogy csak megyek pár kört a környéken, lévén itt is van parkosított rész. Miközben szólt a zene a fülembe iszonyatosan jól éreztem magam, és annyira sikerült a friss levegőnek felpörgetnie, hogy végül a Margit-szigetig sikerült kicsalnia, amit szinte majdnem háromszor sikerült körbejárnom. Természetesen tartom az álláspontom azzal kapcsolatban, hogy nekem akkor van igazi december, január és február, amikor hó lep el mindent. Egyrészről szeretem a havat, és vizuálisan is csodálatosnak tartom, még ha ilyenkor kevesebbet is tudok a szabadban tölteni a hideg idő miatt. Persze estefelé megindultak a gomolyfelhők, így aztán hazafelé vettem az irányt. 

A vízszint elég magas volt, így aztán leültem s néztem mennyien kilátogattam az új év első napján. Eközben persze megejtettem pár telefonhívást, s az otthoniakkal is váltottam pár szót. Nagyon jól éreztem magam, és szerettem volna még kint maradni, de nem akartam megkockáztatni, hogy elázzak. Ugyebár nem kell mondanom, hogy az esőből csak pár csepp valósult meg, s mire hazaértem tulajdonképpen a borongós időből csak annyi érződött, hogy sötétebb van, mint ahogyan szokott lenni. Szerencsére mai napra is jutott a jó időből, habár az elkövetkezendő hétre nem mondanak túl jót ezzel kapcsolatban. Így most takarékra tettem a vizuális szórakozást, és az esti zenehallgatás mellett tulajdonképpen nem csináltam mást. Bízom benne, hogy a hónap folyamán azért elfogadható időjárás lesz kevés esővel, így ha a szabadidőm engedi, akkor ismét nekivágok a városnak.