Apex (2021)

Magyar cím: Apex – Vadászok szigete 

Ha a vizuális szórakozásról van szó, akkor általában nagyon megszoktam fontolni, hogy mibe kezdtek bele, ha a korlátozott szabadidőmet veszem alapul. Nagyon sok film maradt ki számomra, ezért a tavaly év végéhez közeledtével úgy gondoltam, hogy amikor nincs kedvem zenét hallgatni, vagy sorozatozni, akkor elindítok valami filmet, amit nem láttam, s előzetes alapján semlegesnek mondanám. Esetleg, ha nem tetszik, akkor bealszok rajta. Eme film már a főszereplője miatt is érdekelt, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit is tudnak összehozni egy akciósztárral, aki azért már jelentősen benne van a korban, amikor már az ilyen kaliberű szerepeket lehet szögre kellene akasztania. A filmet ugyan végig tudtam nézni, de a végén csak lestem, hogy mi volt ez. 

Tovább

Üvegtigris (2001)

Az Üvegtigris az egyik legsikeresebb moziban bemutatott magyar film volt. Korábban egyébként már láttam, de nem igazán voltam oda érte fiatalként. Mivel már korábban láttam, így úgy döntöttem jó döntés lesz az évet ezzel zárni, ha alapul veszem mekkora hangzavar szokott lennie az év utolsó napján. A filmet tulajdonképpen utáltam. Ez annak volt betudható, hogy tinédzserként, ha valakivel konfliktusom volt, vagy nem szerettük egymást akkor a másik által kedvelt vizuális tartalmakra is kiterjedt. S mivel olyan személynek volt a kedvence eme film, akivel elég viharos volt a kapcsolatom, így nem is voltam hajlandó a filmet újra megtekinteni. Felnőttként persze ez a fajta hozzáállásom megváltozott, s ebből fakadóan egy cikknek köszönhetően ismét szembe jött velem a film címe, s mivel majdnem húsz év telt el a megtekintése óta úgy döntöttem megnézem. Annak fényében pedig végképp, hogy az elkészült két folytatásra nem is emlékszem. Tehát nagy az esély arra, hogy talán nem is láttam őket. Az utálatomat pedig felcseréltem egy közepes értékelésre. 

Tovább

Tavaszt hozott az új év

Korábbi bejegyzéseimben is leírtam én soha nem voltam ünneplős fajta. Főleg, ha a naptárbéli piros napokról van szó. Ahogyan az lenni szokott idén is az volt a terv, hogy majd itthon töltöm a szilvesztert. Azonban délután már egyszerűen azt éreztem muszáj legalább lemennem a sarki közértbe, mert olyan szép idő volt, hogy egyszerűen nem tudtam meglenni a négy fal között. Kissé húztam is a szám, hiszen karácsonykor mikor hazalátogattam akkor kénytelen voltam szinte otthon kuksolni, mert az esőt felváltotta a jeges eső, s visszatérve a fővárosba szinte ugyanezt tapasztaltam. A morgolódásom leginkább annak volt köszönhető, hogy a karácsony egy olyan ünnep, amit sokan otthon töltenek, és ilyenkor sokkal békésebbek az utcák, mint a szilveszter. Persze sötétedés előtt gyorsan visszaérkeztem a lakásba, és habár meglepetésemre elég kulturált volt az ünneplés errefelé persze ahogyan közeledett az éjfél azonnal elindult a “háború”.
Bosszankodtam, amikor megláttam, hogy milyen időt is jeleztek előre az év első két napjára, amit “megnyertem” szabadnapnak. Tegnapi nap mosollyal léptem ki az ajtón, amikor megláttam, hogy süt a nap. Az előre jelzett hideg szélből semmi nem volt, és nem is éreztem, hogy bármilyen front vonulna át a városon. Ebből fakadóan pedig tettem egy nagy sétát:

Első körben megfogadtam, hogy csak megyek pár kört a környéken, lévén itt is van parkosított rész. Miközben szólt a zene a fülembe iszonyatosan jól éreztem magam, és annyira sikerült a friss levegőnek felpörgetnie, hogy végül a Margit-szigetig sikerült kicsalnia, amit szinte majdnem háromszor sikerült körbejárnom. Természetesen tartom az álláspontom azzal kapcsolatban, hogy nekem akkor van igazi december, január és február, amikor hó lep el mindent. Egyrészről szeretem a havat, és vizuálisan is csodálatosnak tartom, még ha ilyenkor kevesebbet is tudok a szabadban tölteni a hideg idő miatt. Persze estefelé megindultak a gomolyfelhők, így aztán hazafelé vettem az irányt. 

A vízszint elég magas volt, így aztán leültem s néztem mennyien kilátogattam az új év első napján. Eközben persze megejtettem pár telefonhívást, s az otthoniakkal is váltottam pár szót. Nagyon jól éreztem magam, és szerettem volna még kint maradni, de nem akartam megkockáztatni, hogy elázzak. Ugyebár nem kell mondanom, hogy az esőből csak pár csepp valósult meg, s mire hazaértem tulajdonképpen a borongós időből csak annyi érződött, hogy sötétebb van, mint ahogyan szokott lenni. Szerencsére mai napra is jutott a jó időből, habár az elkövetkezendő hétre nem mondanak túl jót ezzel kapcsolatban. Így most takarékra tettem a vizuális szórakozást, és az esti zenehallgatás mellett tulajdonképpen nem csináltam mást. Bízom benne, hogy a hónap folyamán azért elfogadható időjárás lesz kevés esővel, így ha a szabadidőm engedi, akkor ismét nekivágok a városnak.