2021: Az újabb pofára esések éve

Ismét eljött az év utolsó napja, és természetesen továbbra is hasonlóan állok eme jeles naphoz, mint ahogyan az elmúlt években is. Tehát nekem a szilveszter tulajdonképpen semmit nem jelent, s inkább úgy érzem, hogy többen rá vannak feszülve erre az ünnepre, mert úgy érzik, mintha ennek a napnak különlegesnek kellene lennie. Én középiskolás koromban megléptem az első (és egyben utolsó) szilveszteri bulimat, így azóta úgy vagyok vele azzal járok a legjobban, ha biztonságot nyújtó négy fal között maradok, és azzal töltöm az időmet, amivel kedvem van, és természetesen akkor megyek aludni, amikor fáradt leszek. Így aztán a mai napot ismét azzal indítom, hogy kiposztolom az év utolsó bejegyzését a blogomra, ami továbbra is nem mást, mint egy évösszegző.
Idén (főleg az év második felében) elég kevés bejegyzést tettem közzé. Aminek több oka is volt, habár az egyik az, hogy a középpontban ismét az volt, hogy elég sokszor sikerült pofára esnem, s az idei évet is úgy tudom jellemezni, hogy a pofára esések sorozata volt. Ami azt gondolom kisebb részben az én hibám, nagyobb részben viszont a körülményeké, valamint az engem körülvevő embereké. De nyilván ennek is megvannak a maga előnyei. De most a részletek mögött ki is fejtem mi is történt velem az elmúlt egy évben. Előtte viszont egy visszatekintés hogyan is éltem meg az aktuális éveket, amióta eme blogra vetem a gondolataimat: 

Matrix: Resurrections (2021)

Magyar cím: Mátrix – Feltámadások 

Szerintem kevés ember van, aki nem ismeri valamilyen szinten a Matrix franchise-t. Ha nem is rajongó, és ha nem is tetszett neki de valószínűleg halott már róla. Én tinédzserként láttam az első részt, és tetszett. Nem mondanám magam rajongónak, de tetszett. Mai napig emlékszem, hogy pont akkor került bemutatásra a folytatás, amikor épp tavaszodott és a ballagás előtt álltam az általános iskolában. Mivel nem társultam be a többi tinédzser közé, így a szórakozási lehetőségem kimerült a strand és a mozizásban. Így aztán sűrű vendég voltam a moziban. A folytatást, ha jól emlékszem háromszor néztem meg, míg a befejező harmadik részt kétszer. Ha iskolásként lett volna keret rá, akkor minden bizonnyal megvásároltam volna DVD-n, de helyette egy akció keretén belül hat évvel ezelőtt megvettem Blu-ray kiadásokat. Én azok közé tartozom, akiknek tetszettek a folytatások is. Habár tény, hogy a film mitológiájába nem ástam bele magam. Egyszerűen csak leültem elé és jól éreztem magam a megtekintése közben. Folytatásra nem is vágytam, és bevallom számomra annyira lezárt volt a film, hogy meg is lepődtem, hogy elkészült a negyedik rész. Amivel kapcsolatban viszont már elég vegyes érzelmeim támadtak. 

Tovább

A majmok bolygója széria

Ha egy film sikeres lesz, és megvan benne a folytatás lehetősége, akkor annak előbb vagy utóbb érkezik egy újabb része. Kérdéses persze, hogy alapból több részesnek terveztek valamit, vagy pedig sikerfüggvénye, hogy lesz-e újabb része az adott filmnek. Mint mi nézők persze a szórakozási részét nézzük, ellenben a filmgyártó cégek pedig a bevételi forrást elsősorban. Hiszen, ha valami sikeres lesz az bevételt termel, és persze többször kerül leadásra tévében is, ami szintén hoz bevételt a sugárzási jognak köszönhetően. Azt gondolom pedig nincs olyan ember, akinek nem járt már úgy, hogy nem tetszett neki egy adott film, és fogta a fejét, hogy miért is kellett egy újabb részt elkészíteni, ami iszonyatosan gyenge vagy egyenesen élvezhetetlen lett.
Jómagam elég érdekesen álltam a címben lévő filmszériához. Ugyanis szülői részről volt elsősorban rajongás az eredeti szériához, és gyerekként kifejezetten gyűlöltem, amikor az volt a program, hogy valamelyik részt meg kellett nézni, mert épp valamelyik csatorna vetítette. Aztán 2010-es évben megérkezett a remake, amely azonnal berántott, és ha már több napot töltöttem itthon a hónap elején úgy döntöttem az eredeti részeket is megnézem. 

Tovább

Boldog ünnepeket?

A blog keretén belül sokszor leírtam a véleményemet. Kissé frusztráló tud lenni, amikor az ember ünnepek előtt, vagy ünnepkor megnéz egy fórumot, vagy közösségi portált, és kétféle helyzettípussal találkozik. Az egyik, aki imádja az ünnepeket, és már előtte ráfeszül és rágörcsöl, más pedig szinte gyűlöli ezeket a dolgokat. Persze viccesek tudnak lenni amikor meglát egy ilyen dologgal központosított mém videót vagy képet, esetleg bejegyzést, de egy idő után elég idegesítő tud lenni. Amikor szóba kerülnek az ünnepek, akkor mindig azt szoktam mondani, hogy én már kinőttem belőle. Ami tulajdonképpen igaz is. 

Ahogyan többször is leírtam gyermekkoromban meghatározóak voltak a névnapok, születésnapok, valamint az ünnepek. Kivételt képeznek természetesen a nemzeti ünnepek, amik hidegen hagynak teljesen. Nagy jelentőséggel bírt például a karácsony, vagy a szilveszter, ami egy jelentős ünnepnek számított nekem. Az igazság az, hogy már gyermekként is nagyon szerettem sétálni, biciklizni, valamint a kirándulások is jelentősen megmozgattak. Tinédzserként már kifejezetten rosszul éreztem magam ezektől, így inkább a véleményemet nem vállalva jópofát vágtam mindenhez. Bár tény, hogy inkább csalódásnak mondhatom az álláspontomat. A karácsony nekem leginkább arról szólt, hogy a feldíszített fa mögött az ablakon kitekintve mennyire szép volt a hó, vagy a havazás. Sajnos mostanság a havazás már lassan csak emlékeimben él, így fehér karácsony nem nagyon fordul elő Magyarországon.
Mindezek mellett inkább szülői hozzáállás volt, ami miatt inkább vártam ezt. A szenteste mindig arról szólt, hogy sütés, főzés, és persze a nap felénél persze frusztráció, és idegeskedés az el nem készült ételek miatt, s az este pedig filmnézés, és döglés az ágyban, valamint a rosszullétig való zabálás volt a fő program. Karácsony első napját még élveztem, és elvoltam, de már karácsony másnapján már nem bírtam magammal, mert annyira untam magam a négy fal között, hogy már nem bírtam elviselni, hogy nem tudok úgy viselkedni, ahogy szoktam. Soha nem felejtem el, amikor emlékeim szerint tizenévesen karácsony másnapján úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálok egyet a környéken, és ezen mennyire ki voltak akadva a szülők, hogy karácsonykor el merem hagyni a házat. Középiskolásként már nem nagyon foglalkoztam ezzel, hanem azt csináltam, amit szerettem. Habár szeretem a bejglit, és a töltött káposztát, de valahogy kifejezetten idegesít, amikor ha hazalátogatok akkor tudom, hogy két napig biztosan ez lesz a menü, és nem ehetek azt, amit szeretnék. Felnőttként pedig tulajdonképpen amilyen magasról csak lehet pottyantok az egészre. Egyetlen dolog az, ami miatt érdemleges számomra, hogy tudom ezeken a napok nekem nem munkanapok. 

A szilveszter egy teljesen más ünnep számomra. Ez az, amit nem igazán tudtam gyerekként hova tenni. Egy ideig persze elhittem, hogy majd lesz egy koccintás, és másnap minden más lesz, mert új év. Aztán amikor eltelt a szilveszter, akkor másnap maradt az üresség érzése, hogy semmi nem változott, valamint semmi különleges nincs a másnapban. Mindezek mellett persze ott volt, hogy otthon szilvesztereztem, és persze az éjfélt mindenképp meg kellett várni. Emlékszem arra a szituációra, amikor egyszer már este tízkor fáradt voltam, és lefeküdtem, és kaptam a döbbent tekinteteket. Aztán tinédzserként megvoltam arról győződve, hogy ezek az érzések azért vannak, mert itthon töltöm az ünnepeket. Aztán eljött a pillanat, amikor nem itthon töltöttem, hanem egy másik városban. Barátokkal. Persze jeleztem, hogy alkoholt nem fogyasztok, de ennek ellenére csak előkerült a bor, sör, és töményebb italok. Így aztán az emeletem töltöttem a szilveszter hátralévő részét azok társaságában, akik szintén nem fogyasztottak alkoholt. A beszélgetés, és hülyéskedés közepette pedig az az érzésem támadt, hogy ezt bármelyik nap megtudnám tenni. Egy év múlva pedig úgy döntöttem nem görcsölök rá az ünnepekre, és nem fogok senkinek sem hazudni, hogy milyen jól telt, és ugyanazt csináltam, mint mindenki más. Szilveszterkor becsuktam az ajtót, elindítottam a számítógépet, s játszottam még el nem fáradtam. Az volt az első jól sikerült szilveszter.
Idén is tartottam magam az álláspontomhoz, és vállaltam a véleményemet. A karácsonyt jelöltem ki hazalátogatásnak, mert biztos voltam benne, hogy szenteste napján legrosszabb esetben is délig dolgozok, és utána következik két biztos szabadnap. Nagyjából úgy telt, ahogy terveztem. Első nap kis pihenés, majd karácsony első napján egy hosszú, s majdnem egész napos séta, hogy mi változott a városban. Kifejezetten örültem, hogy szinte nem is találkoztam emberrel. Karácsony másnapja pedig hazautazásról szólt. Bár tény, hogy az eső és az ónos eső rányomta a bélyegét a szabadban töltött időmre. Szilveszterre a petárdázók és az alkoholfogyasztók miatt továbbra is otthon tervezem tölteni, s délutántól ismét jön a filmnézés, zenehallgatás, majd pedig ha szerencsém lesz és nem lesz egész éjjel tartó zajongás, ami miatt hajnalig ébren vagyok, vagy többször felébredek, ha már sikerült elaludnom. 

És miért is írtam le ezeket a sorokat?
Bevallom, hogy azért kissé engem már szokott frusztálni az ünnepek közti felhajtás, és az emberi viselkedés. Véleményem szerint túl nagy jelentőséget biztosítanak neki, és unalmas, hogy ilyenkor már van egy megszokott “menetrend”, hogy ki hogyan is áll ezekhez a dolgokhoz. Ami kissé furcsa is tud lenni. Személyes környezetemhez is úgy állok már felnőttként, hogy nem árt, ha valaki kimond egy fontos dolgot. Ami nem más, minthogy az ünnepnapok is tulajdonképpen ugyanolyan nap, mint az összes többi. S nem attól fogja valaki jól vagy rosszul érezni magát, mert nem azt teszi, mint mások, hanem azért, ahogyan hozzááll az adott naphoz. És szomorúnak tartom azt, amikor azért születnek konfliktusok, vagy mérgesednek el emberi kapcsolatok, mert sokan képtelenek elengedni a tömegviselkedést, és szabadon élni, ahogyan szeretnének. 

A tanár: 4.évad

Sorozatokra az elmúlt bő egy évben nem nagyon jutott időm. Így aztán egyre inkább szelektálok, hogy mit akarok követni és mit nem. Ezzel szemben azért bevállalós vagyok, hiszen azért egy új széria bevezető epizódjára azért be szoktam nevezni. A magyar film és sorozatgyártás soha nem a minőségéről volt híres, hanem inkább arról, hogy mennyire be tudtak állni a földbe ezek az elkészített “remekművek”, vagy mennyire tudta tükrözni, hogy az ember sokszor szörnyűlködni ül a képernyő elé, vagy pedig jót röhögni az elkövetett hibákon. A személyes véleményem, hogy azért van fejlődés, még ha így is bőven felróható hibák vannak jelen. Többek között ezért is volt újabb felüdülés A tanár, így aztán beneveztem az újabb évadra is, amiről időközben derült ki, hogy az utolsó, valamint online volt eddig elérhető, és jövőre jön majd a tévés premier. 

Tovább

Karácsonyi séta

A blog keretén belül többször leírtam, hogy nem nagyon izgatnak az ünnepek. Tulajdonképpen hidegen is hagynak, hiszen nem igazán szeretem a magánéletemben a kötelező jellegű dolgokat. Az ünnepek pedig sokszor ezt jelentik nekem. A szabadidőm jelentő részét pedig nem igazán szoktam és nem is szeretem a négy fal között tölteni. Persze mindig vannak érdekes dolgok, amelyek érdekelnek, így idén is úgy döntöttem, hogy megnézem, hogy hogyan is vannak feldíszítve a főváros egyéb részei. Kicsit visszafogottnak éreztem most, de ennek ellenére azért nem bántam meg, hogy az egyetlen szabadnapomon nyakamba vettem a várost, hiszen “szerencsés” jellemként a következő napokban dolgoztam, s a szabadnapomon pedig esett az eső. Első utam a Fashion Street-re vezetett, bár ott a karácsonyi vásárt nem néztem meg, hiszen rengetegen álltak sorba, valamint el is volt kerítve. Utána pedig az országháznál lévő karácsonyfát tekintettem meg. 

Nekem kifejezetten tetszett. Mondjuk tény, hogy nagy elvárásom nem is nagyon volt. A véleményekre meg nem is nagyon voltam kíváncsi. Ezek mellett persze megnéztem a fényvillamost is. Habár gondolkoztam rajta, hogy teszek vele egy kört, de aztán két okból le is tettem róla. Egyrészről szabadidőmben nagyon sokszor használok villamost, és belülről ugyanolyan, mint amelyik nincs égősorral feldíszítve. Másfelől pedig iszonyatosan tömeg volt rajta, én pedig nem akartam nyomorogni rajta. 

Nálam a karácsony és a szilveszter ezzel a sétával le is zárult, így a december hátralévő részét megpróbálom úgy tölteni, ahogy az átlagos hétköznapjaimat szoktam. Persze nagyban meghatározó lesz, hogy a környezetemben lévő emberek hozzáállása és viselkedése, habár idén is megfogadtam, hogy tartom magam az álláspontomhoz, és ezáltal vállalom is a véleményemet miszerint ünnepelni akkor szoktam, amikor történik valami érdemleges, s nem pedig valamelyik nap pirossal van kiemelve a naptárban. 

Uncharted előzetes

Ha visszagondolok, akkor nagyjából öt évvel ezelőtt még hatalmas játékrajongó voltam. A személyes véleményem az, hogy viszonylag értelmes és elfogadható korlátok között mozogtam. Amíg itthon laktam elég kevés szórakozási lehetőségem volt a város nagyságából adódóan is, így aztán a filmek és a sorozatok mellett a játékok voltak, amelyek valamelyest lekötöttek. Ott viszont valaminek nagyon jónak kellett lennie, hogy rajongó legyek. De ezek is olyan alkotások voltak, hogy a számítógépemre is azért mertem kicsit többet költeni, mert nem csak játékra használtam. Idővel megvásárolt játékkonzol (amely sajnos rövid időn belül villámkár következtében tönkrement és javíthatatlanná vált) is azért került megvételre, mert alkalmas volt DVD és Blu-ray filmek lejátszására. Az egyik kedvenc példának okáért az Uncharted széria volt, amely négy epizódot élt meg, és nekem nagyon tetszett.
Amióta felköltöztem a fővárosba a szabadidőm kicsit megcsappant, hiszen a munka mellett leginkább a városban bolyongok, hiszen sok választható szórakozási lehetőség van egy olyan férfinek, aki többek között nem fogyaszt alkoholt, és nem is dohányzik. Sok időt töltve a természetben, és mások társaságában a játékok teljesen kiestek a szórakozási lehetőségeim közül, valamint a filmekkel és a sorozatokkal is elég jól megcsúsztam. Hírekkel kapcsolatban sem vagyok naprakész, így aztán meglepődtem, hogy februárban érkezik a fent említett játék filmes verziója. A maszkhasználat és a további korlátozások mellett még így is gondolkozok, hogy elmegyek moziba, s ezáltal meglesz az első tervezett fix programom a jövő évre.