2021 november havi bejegyzések

Én az a fajta vagyok, aki szinte minden évszakban megtalálja a szépet, és szinte minden dologban tud olyat találni, ami leköt. Mostanság sajnos a munka elég sok szabadidőmet elvette, és sokszor tényleg csak arról szólt az egész, hogy hazaértem, és leültem a TV elé. Sajnos a járvány gondoskodott arról, hogy ismét ne legyen a kedve embernek kimozdulni itthonról, így én is az elmúlt egy hónapban szinte csak ismerősökkel találkoztam, valamint elmentem dolgozni. Azonban a fent maradó szabadságot mindenképp ki kellett adni az év végéig, így a héten pihenést sikerült összehoznom. Azonban nem tudtam, hogy mit is kellene csinálnom, mert nem nagyon volt kedvem ugyanazokra a helyekre ismét elmennem.
Lassan több, mint két éve költöztem fel a fővárosba és nagyon sok érdekes részét fedeztem fel. Elsőkörben inkább a természeti övezeteket tekintettem meg, azonban nemrég hallottak napja újabb ötletet adott, hogy mit is kellene csinálnom. A halál az egyik olyan dolog, ami biztos az életben, és én szerencsésnek mondhatom magam, hogy nagyon kevés olyan ember halt meg, aki ténylegesen közel állt hozzám. Minap amikor egy ajánlott videót dobott fel a youtube akkor döntöttem el, hogy ellátogatok a közelben lévő Fiumei úti sírkertbe, ami elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert inkább néz ki egy emlékparknak, mintsem egy temetőnek. Habár némi negatívumot azért okozott az, hogy a bejáratnál lévő térkép nem túl megbízható, valamint vannak elhanyagolt részek is. Az első megtalált közismert ember emlékműve Vásárhelyi Pálé volt. 

A sírkert egyébként tényleg elég nagy, így nagyjából egy fél napot töltöttem itt, mire körbejártam. Bár tény, hogy az ősznek köszönhető hulló falevelek azért adtak némi hangulatot az egésznek. Azért kellemes élmény volt felfedezni Karinthy Frigyes vagy Mikszáth Kálmán síremlékét. 

Soha nem voltam oda az irodalomért, vagy a költészetért, de azért mindenképpen érdekes volt a híres írok síremlékére rábukkanni. Mivel az időjárás is engedte, hogy bóklásszak, így aztán további meglepetést okozott, hogy Radnóti Miklós és a Móricz Zsigmond síremlékére is rátaláltam. 

Ezek után természetesen nem álltam le, hiszen tovább bóklásztam még a sírkertben, ami részemről vegyes érzelmekkel töltött el, hiszen mint ahogyan fentebb is írtam egyes részei nagyon szépen rendben vannak tartva, míg egyes részei iszonyatosan lepusztulva néznek ki. Annak ellenére, hogy a halál nem egy olyan dolog, amire az emberek többsége vágyna, s nem egy olyan, amelyről szívesen beszél az ember bevallom én kellemesen éreztem magam, mert annak ellenére, hogy az elmúlás nem egy jó dolog, de jó érzés töltött el, hogy az emberek azért megemlékeznek emberekről. Főleg olyanokról, akikről én is tanultam az iskolában, vagy olvastam az interneten. Ilyen Kertész Imre vagy Kosztolányi Dezső. 

Ahogyan fentebb írtam a térképet nem találtam túlságosan pontosnak, ugyanis voltak olyan sírhelyek, amelyeket szerettem volna megnézni, de akármennyire is követtem a térképet sajnos nem találtam meg. Arra tudok gondolni, hogy vagy el lett bontva, vagy pedig a térkép nem megfelelő. Mindenesetre tervbe van véve még egy séta ámbár tény, hogy az elsősorban közös programként van tervezve. Mindenesetre érdekesnek tartottam, s mivel az időjárás és a hamar sötétedés kevés szabadtéri programot kínál, így úgy döntöttem, hogy a következő programom a héten a Farkasréti temető lesz, ahol nagyon sok híres színész, színésznő és sportoló nyugszik, amely elég látogatott, valamint nagyjából háromnegyed órányi tömegközlekedésre van a lakóhelyemtől.