Becsúszó szerelem (2021)

Ha filmekről van szó korlátozott szabadidő fényében elég nehezen veszem rá magam olyanra, amely már az előzetes alapján sem győzött meg teljesen. Magyar filmek terén főleg így van ez, s azt kell mondanom, hogy nem is könnyű dolog a magyar filmet készíteni. Egyrészről nagyon kevés a jó szakember, másrészről pedig azt kell mondanom, hogy nagyon kevés a tényleg jó színész. Így aztán nagyon nagy meglepetés, amikor olyan alkotásokkal találkozok, amin nem csak ki tudok kapcsolódni, hanem tényleg el tudom hinni azt, hogy amit a képernyőn és/vagy a vásznon látok az valóság. A Becsúszó szerelem az előzetesével érdekesnek ígérkezett, de tavasszal nem ültem be rá. Egyrészről nem volt kedvem maszkban moziban menni, és emlékeim szerint csak védettségi igazolvánnyal lehetett beülni bármelyik filmre. Így aztán erről lecsúsztam, ámbár annyira nem is estem kétségbe. Az viszont tény, hogy kíváncsi voltam a filmre. Egészen mostanáig, amikor is végre megjelent, s idehaza is megtudtam nézni. 

Tovább

Finch (2021)

Magyar cím: Finch

Ha filmekről van szó, akkor bizony sokszor elég nehezen veszem rá magam, hogy megnézzem azt, ami a felkeltette a figyelmemet. Már ott kezdődik a probléma, hogy kevés az, amelyik felkelti a figyelmemet, s mivel a járvány “gyönyörűen” elintézte a mozikat (is), így sokszor a filmek megjelenéséig kell várni. Azonban ekkor szembesülök azzal, hogy olykor bizony elég nehezen állok neki, hiszen szembe kell néznem a szabadidőm korlátozottságával is. Az év vége felé pedig a fennmaradó szabadságokat mindenképp ki kellett adni, így aztán mivel ezt most kaptam meg úgy döntöttem, hogy pár filmmel felzárkózok. Ilyen volt első körben a Finch

Tovább

Lesz a jobb a helyzet?

Azt hiszem kevés olyan ember van, aki megjósolta volna, hogy hogyan is fog alakul majd a 2020-as év. Az valahol egyértelmű volt, hogy egy világjárványon nem leszünk túl két hét vagy két hónap alatt, azonban most a hideg idő beköszöntével ismét megugrott a fertőzöttek száma. Pont minap beszélgettük többekkel, hogy vajon megint milyen telünk lesz, mert mondjuk én nem szeretném, ha ismét egy időszak arról szólna, hogy elmegyek dolgozni és hazajövök. 

Ámbár tény és való, hogy én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan pozícióban és munkahelyen dolgozom, ahol bizony kevés az esélye annak, hogy bezárjunk, vagy felmondjanak. Abból a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, hogy én nem lettem eddig még beteg, és sokan mások sem a környezetemben, aki pedig igen, az megúszta komolyabb problémák nélkül. Természetesen szeretném megúszni, ámbár oltáson nem gondolkozok, hiszen több oltott kollégám is ennek ellenére elég komolyan megbetegedett. Persze lassan, de biztosan érkezik a december, és megindulnak az ünnepi felvásárlások és az ünnepi láz majd magába keríti az embereket. Ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindenféle ünnep hidegen hagy, amelyek úgymond csak egy piros napot jelentenek a naptárban. Kérdés persze adott, hogy mennyire is fogok tudni majd kikapcsolódni, valamint pihenni, ha ismételten komolyabb korlátozásokat vezetnek már be.
Mondjuk az is igaz, hogy sok múlik az időjáráson is, hiszen a héten három napon keresztül elég komoly szél volt, így nem nagyon tudtam komolyabban mozogni a városban, és inkább itthon ültem. Annak ellenére, hogy jó volt nem menni dolgozni mégis kissé keserédes volt, és nagyon bízom benne, hogy a decemberi hónap kissé kellemesebb lesz majd. Főleg úgy, hogy tervbe van véve a hazautazás ünnepkor. Habár tény, hogy nem az ünnep miatt, hanem az eltelt idő miatt, ameddig nem voltam otthon. 

Az elmúlás

Én az a fajta vagyok, aki szinte minden évszakban megtalálja a szépet, és szinte minden dologban tud olyat találni, ami leköt. Mostanság sajnos a munka elég sok szabadidőmet elvette, és sokszor tényleg csak arról szólt az egész, hogy hazaértem, és leültem a TV elé. Sajnos a járvány gondoskodott arról, hogy ismét ne legyen a kedve embernek kimozdulni itthonról, így én is az elmúlt egy hónapban szinte csak ismerősökkel találkoztam, valamint elmentem dolgozni. Azonban a fent maradó szabadságot mindenképp ki kellett adni az év végéig, így a héten pihenést sikerült összehoznom. Azonban nem tudtam, hogy mit is kellene csinálnom, mert nem nagyon volt kedvem ugyanazokra a helyekre ismét elmennem.
Lassan több, mint két éve költöztem fel a fővárosba és nagyon sok érdekes részét fedeztem fel. Elsőkörben inkább a természeti övezeteket tekintettem meg, azonban nemrég hallottak napja újabb ötletet adott, hogy mit is kellene csinálnom. A halál az egyik olyan dolog, ami biztos az életben, és én szerencsésnek mondhatom magam, hogy nagyon kevés olyan ember halt meg, aki ténylegesen közel állt hozzám. Minap amikor egy ajánlott videót dobott fel a youtube akkor döntöttem el, hogy ellátogatok a közelben lévő Fiumei úti sírkertbe, ami elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert inkább néz ki egy emlékparknak, mintsem egy temetőnek. Habár némi negatívumot azért okozott az, hogy a bejáratnál lévő térkép nem túl megbízható, valamint vannak elhanyagolt részek is. Az első megtalált közismert ember emlékműve Vásárhelyi Pálé volt. 

A sírkert egyébként tényleg elég nagy, így nagyjából egy fél napot töltöttem itt, mire körbejártam. Bár tény, hogy az ősznek köszönhető hulló falevelek azért adtak némi hangulatot az egésznek. Azért kellemes élmény volt felfedezni Karinthy Frigyes vagy Mikszáth Kálmán síremlékét. 

Soha nem voltam oda az irodalomért, vagy a költészetért, de azért mindenképpen érdekes volt a híres írok síremlékére rábukkanni. Mivel az időjárás is engedte, hogy bóklásszak, így aztán további meglepetést okozott, hogy Radnóti Miklós és a Móricz Zsigmond síremlékére is rátaláltam. 

Ezek után természetesen nem álltam le, hiszen tovább bóklásztam még a sírkertben, ami részemről vegyes érzelmekkel töltött el, hiszen mint ahogyan fentebb is írtam egyes részei nagyon szépen rendben vannak tartva, míg egyes részei iszonyatosan lepusztulva néznek ki. Annak ellenére, hogy a halál nem egy olyan dolog, amire az emberek többsége vágyna, s nem egy olyan, amelyről szívesen beszél az ember bevallom én kellemesen éreztem magam, mert annak ellenére, hogy az elmúlás nem egy jó dolog, de jó érzés töltött el, hogy az emberek azért megemlékeznek emberekről. Főleg olyanokról, akikről én is tanultam az iskolában, vagy olvastam az interneten. Ilyen Kertész Imre vagy Kosztolányi Dezső

Ahogyan fentebb írtam a térképet nem találtam túlságosan pontosnak, ugyanis voltak olyan sírhelyek, amelyeket szerettem volna megnézni, de akármennyire is követtem a térképet sajnos nem találtam meg. Arra tudok gondolni, hogy vagy el lett bontva, vagy pedig a térkép nem megfelelő. Mindenesetre tervbe van véve még egy séta ámbár tény, hogy az elsősorban közös programként van tervezve. Mindenesetre érdekesnek tartottam, s mivel az időjárás és a hamar sötétedés kevés szabadtéri programot kínál, így úgy döntöttem, hogy a következő programom a héten a Farkasréti temető lesz, ahol nagyon sok híres színész, színésznő és sportoló nyugszik, amely elég látogatott, valamint nagyjából háromnegyed órányi tömegközlekedésre van a lakóhelyemtől. 

Post Mortem (2021)

Az, hogy a magyar film és sorozatipar elég szép fejlődésen megy keresztül szerintem nem vitatárgya. Hiszen sok pozitív példát lehetne felhozni. Ennek ellenére azért én sem ülök be akármire egy moziban, és elég nehezen szánom rá magam valamire, hogy megnézzem. A Post Mortem ráadásul pont nem olyan volt, amelyre el akartam menni, hanem inkább csak megvártam még megjelenik. 

Tovább

Lamb (2021)

Ha filmekről van szó, akkor egyre nehezebben ülök be új alkotásokra. Leginkább azért, mert nagyon sok már az előzeteselnék elvérzik, vagy ha mégsem, akkor filmnézés közben. Azonban többször szembe jött velem a Lamb nevű ír horror, így akármennyire is nem voltam rá vevő, de már annyira untam magam, hogy végül úgy döntöttem, hogy bepróbálom. Abból a szempontból mindenképpen szerencsém volt, hogy ezt akkor tettem meg, amikor több napom volt szabad, így kevésbé bántam meg azt hogy nekiültem. 

Tovább

Keserédes ősz

Sok ember nem szereti az őszt, ami nem is meglepő. Hiszen a nyár szép lassan elmúlik, és megérkezik a folyamatosan váltakozó időjárás, amellyel megérkeznek a frontok, és a hideg idő is. Mindezek mellett pedig a természet is felkészül a télre. Bevallom mostanság nekem sem sikerült elég jól a kikapcsolódás, hiszen elég változékony volt az időjárás kevés napsütéssel. És persze amikor sütött a nap természetes volt, hogy dolgoznom kellett mennem, így az elmúlt bő egy hónapban egy alkalmat kivéve szinte arról szóltak a napjaim, hogy reggel felkeltem, elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem, és lefeküdtem “dögleni”. A sétálásis maximum akkor volt, ha éppenséggel egy park előtt mentem el, és tettem egy kitérőt. Mindezek mellett természetesen azért egy szabad hétvégét sikerült kifognom, amikor is Hűvösvölgybe sikerült eljutni, ahol másokat is sikerült magammal csábítanom. 

A kirándulás egyébként remekül sikerült, és aznap azonnal sikerült is elaludnom olyan jól éreztem magam. Azonban ezután jött némi fekete leves, miszerint megérkezett a zápor és a zivatar, így tényleg arról szólt az egész, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem a négy fal közé. Szerencsémre év végére azért maradt még némi szabadságom, így sikerült úgy megoldani, hogy egy teljes hetet itthon legyek. Mindenesetre mindenképpen megpróbálom úgy időzíteni az egészet, hogy kitudjak kapcsolódni, és lehetőleg el tudjak menni sétálni is, habár az időjárás nem biztos, hogy kegyes lesz hozzám.