The Big Leap: 1×01 (Pilot)

Nagyjából egy hete tologattam a sorozat bevezető epizódjának megtekintését. Azt hiszem talán tavasszal az előzetes kapcsán döntöttem úgy, hogy mindenképpen ki akarom próbálni majd, hiszen mindenféle zenés és táncolós dolgokra kapható vagyok. Azonban azt kell mondanom, hogy elég nehezen tettem magamévá a bevezető epizódot, s bevallom miután véget ért csak azon gondolkoztam el, hogy ez vajon mi is volt? 

Tovább

La Brea: 1×01 (Pilot)

Emlékszem, hogy fiatalabb koromban, illetve középiskolásként mennyire faltam a sorozatokat. Szinte vártam a szeptembert, amikor indultak az új szériák. Egy ideig megvoltak a kiválasztottak, majd pedig szépen leírás alapján sokszor olyanokat is bepróbáltam, amik koncepciók alapján nem is nagyon jöttek be. A High Concept szériák voltak az egyik kedvenceim, de aztán szép lassan véget értek, amelyeket követtem, s az újak pedig nem húztak be. Azonban most itt van a La Brea, amelyre nem tudom azt mondani, hogy minőségileg kiemelkedő lenne, ellenben lekötött, aminek nagyon örültem. 

Tovább

3096 Tage (2013)

Magyar cím: 3096 nap 

Azt hiszem azzal sokan egyet értenek velem, hogy a mai világban elég sok borzalom van. Ha pedig a bűncselekményeket nézzük, akkor azt is el kell ismerni, hogy sajnos sok beteg ember él közöttünk. Az internet elterjedésével pedig egyre több ilyen borzalmas tett kerül napvilágra, ha esetleg az ember nem nézne híradót, vagy abban nem ejtenének erről szót. 
Én a nyolcvanas évek végén születettem, és a kilencvenes években voltam gyerek. Azt hiszem nincs olyan magyar ember, aki ne emlékezne Szathmáry Nikolett esetére. Arra a kislányra, aki nyom nélkül tűnt el, s majd három évvel később egy szemeteszsákban találták meg földi maradványait nádvágók. Az eset elég megdöbbentő volt. Egyrészről abban az időben voltam gyermek, és a szomszédos városban laktam, így a szülők is kiemelten foglalkoztak ezzel és az iskolában is elég gyakran esett róla szó, hogy ne álljunk szóba idegenekkel. Ugyan nem vagyok gyermekközpontú, de nem tudom felfogni, hogy hogyan is képes valaki egy gyermeket bántani, vagy akár az életét kioltani. A témával kapcsolatban komolyabban nem foglalkoztam, még egyik nap nem láttam egy bejegyzést Facebook hírfolyamban Natascha Kampusch személyével kapcsolatban, s arról hogy mi is történt vele. Mivel film is készült belőle, így a könyv elolvasása helyett inkább ennek a megtekintését választottam. 

Tovább

Búcsú a nyártól

Ismét eljött az az idő, amikor el kell búcsúzni a nyártól. Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy nem volt épp jó nyaram. Nem mondom, hogy negatív volt, hiszen kellemetlen dolgok nem nagyon történtek velem. Voltam otthon is, sikerült egy nagyobb lakásba költözni, illetve valamilyen szinten sikerült beilleszkednem a jelenlegi azon a helyen, ahová a felsővezető át tett felsőbb pozícióba. Anyagilag akkora előrelépés nem volt, de jó pár negatívum eltűnt a munkakörnyezetemből, hogy más területre kerültem.
A nyár kissé kemény volt, hiszen kevesen voltunk az új helyen, így nem nagyon tudtam elmenni szabadságra. Azt is augusztusban sikerült meglépnem, és sajnos olyan meleg volt sokszor, hogy kimaradtak a kedvenc elfoglaltságaim, mint a sétálás, kirándulás. És sajnos sikeresen magamra is vettem azt a rossz szokást, hogy elmentem dolgozni, majd hazajöttem, és nem mentem sehová. De ezt az utolsó hetekben igyekeztem levetkőzni. Így aztán örültem, hogy kicsit enyhébb lett az idő, mert így ismét eljutott a Hűvösvölgybe, ahol a Kaán Károly kilátóig felsétáltam. 

Sajnos ismét egyedül kellett ezt a túrát megtennem, de már nagyon szerettem volna a kilátóig felsétálni. Szerencsére eltévedés nélkül ment és semmiféle baleset nem történt velem. Meg is voltam lepődve, hogy mennyire hamar felértem, továbbá milyen szép kilátás tárult elém. 

A szeptemberi terv az lett volna, hogy most nem én utazok haza, de sajnos ez nem valósult meg, mert sajnos a családban felütötte a fejét a covid, de szerencsére mindenki remekül viseli. Jó pár szabadtéri program így csúszott, de annak örültem, hogy ismét kijutottam a Margit szigetre, és remek látványban volt részem, és végre társaságom is akadt annak ellenére, hogy mindez hétköznap történt. 

Annak kifejezetten örülök, hogy kissé visszább vett a nyár, mert már nagyon nem bírtam a nagy meleget, hiszen izzadtam is rendesen, és így kimozdulni elég nehéz lett volna. Minden lehetőséget megragadtam, hogy kimozdulhassak, de sajnos a munka sok időmet lefoglalta. Igyekeztem kikapcsolódni, így sokszor a zenehallgatásban találtam meg a megfelelő stresszoldó lehetőséget. Emellett pedig sikerült új emberekkel is megismerkednem. Távlati terveim nincsenek, csak a korábban meghiúsult fővárosba való rokoni felutazás, továbbá a szabadba való kimozdulás, ha az időjárás engedi. 

Toxikoma (2021)

Többször tettem említést a filmes bejegyzéseknél, hogy magyar alkotásokat nem nagyon szoktam nézni. Ennek egyik oka az, hogy sajnos a magyar alkotások minősége eléggé a béka rottyantója alatt van. Azonban, ha alapul veszem csak az elmúlt tíz évet, akkor azt kell mondanom ha a sorozatokat vagy a filmeket veszem alapul, akkor van némi remény arra, hogy minőségi alkotásokat kaphatunk. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy magyar filmet moziban néztem volna, habár volt nagyjából három, ami érdekelt. Azonban a Toxikoma volt az, amelyre végül úgy döntöttem, hogy mégis jegyet váltok, mert az előzetese alapján felkeltette a kíváncsiságomat. 

Tovább

A séta

A pozíció és a munkavégzésének helye magával hozta azt a fajta problémakört, hogy az új csapat, és a kieső tagok miatt sajnos nyáron elmaradt a szabadságom kiadása. S az elsőt is augusztusban sikerült megvalósítani. Már akkor is megfogadtam, hogy nem tudom mi várható járványügyileg, de mindenképpen biztos voltam benne, hogy majd szeretném a szabadidőmet rendesen kihasználni, és lehetőleg olyan tevékenységeket összehozni, amelyek feltöltenek is. Az első hét kissé megerőltető volt, hiszen próbáltam bepótolni mindent, amire szabadidőmben nem volt lehetőség. Hiszen volt ismét egy költözés, noha most nagyobb lakás miatt, valamint többször fordult elő, hogy csak hazajöttem, és leültem a TV elé, amelyről jelentősen leszoktam az elmúlt két évben, amikor felköltöztem a fővárosba.
Nagyon sokszor mozdultam ki, s több bejegyzésemben is leírtam, hogy a fővárost nagyon nem tartom kerékpár barátnak, így a kerékpárom lent maradt a korábbi lakhelyemen. Így aztán a kerékpározást felváltotta a séta. Így történt, hogy a szabad hétvégémen úgy döntöttem kilátogatok a rég látott Hűvösvölgybe, azonban némi séta után a telefonom keresője feldobta, hogy nagyjából egy órányi sétára van a Budakeszi vadaspark. S mivel volt három órám zárásig, így végül úgy döntöttem lesétálok oda. Az más kérdés, hogy a térkép navigációja elég érdekes útvonalat adott ki, de végül odaértem. 

A belépőjegy ára szerintem nem volt magas, habár korábbi hasonló jellegű kiruccanásaimnál többen jelezték, hogy magasak a jegyárak. Legyen szó állatkertről, vagy valamilyen hasonló jellegű létesítményről. Ilyenkor mindig jeleztem, hogy nagy állatbarát, és emellett állatrajongó vagyok, így nekem megéri a jegy árát, továbbá érdekes módon sokszor olyanoktól kaptam meg ezeket a kritikákat a jegyárakkal kapcsolatban, akik ennél sokkal többet elbuliznak, vagy az adott jegyár többszörösét elköltik például cigire.
Bevallom meglepődtem, hogy mennyire könnyen odataláltam gyalog. Főleg úgy, hogy egy részét erdős részen ösvényen kellett megtennem. De nem adtam fel, így végül sikeresen lesétáltam, így nagyon örültem, amikor szembesültem azzal a lehetőséggel, hogy van bankkártyás fizetés is. A vadaspark nem hatalmas, és volt pár rész, ami le volt zárva, de nekem tetszett. Nem mondom, hogy idén fogok menni, de jövőre azért betervezek egy sétát ismét, ha kijön a jó idő. Ami külön tetszett, hogy volt egy dinoszaurusz park része is, amely elég jól lett megcsinálva. Egyetlen egy negatívumot tudok felhozni, hogy oda külön jegyet kellett váltani, és sajnos ugyanannyiba került, mint a vadasparkba való belépő, ami így azért nem tartottam túl barátinak. Főleg úgy, hogy a bejárat előtt nem lehetett jegyet venni csak a főbejáratnál. 

Elég jó idő volt, és feltöltődve mentem dolgozni. Az igazsághoz az is hozzátartozik természetesen, hogy korai őszies idővel állunk szemben, tehát esti órákban azért jelentősen hűl le a levegő, s ezt azért én ki is használom. Igaz, hogy vastagon kell felöltözni, de legalább nyitott ablaknál kellemeset lehet aludni, így az elmúlt egy hétben ez is hozzájárult a kellemes alvásomhoz, és a kicsit kipihentebb önmagamhoz. Mindezek mellett most kivételesen a fővárosba való felutazás fog megtörténni családon belül, így ebben a hónapban is van nagyjából egy hetem, és programbörze, amivel kapcsolatban remélem nem lesznek negatív tapasztalataim, továbbá a mai napon sikerült két év után ismét eljutnom a moziba. Annak viszont mindenképpen örülök, hogy kézhez kaptam a bérpapíromat, és a fentiek mellett még így is lesz legalább egy hetem pihenni. 

South Park: Vaccination Special

A South Park a kezdeti évadaiban nálam nagyon népszerű volt. Nem is meglepő, hogy többször újra is néztem őket, de tény, hogy egy idő után kissé ellaposodott. Azt hiszem talán háromszor abba is hagytam, de mivel sokan írták, hogy poraiból fel támadt, így ismét elővettem. Bár tény, hogy elég nehéz lépést tartani, és meglepő is, hogy az aktuális évadra csak jövőre kerül sor, így majdnem két év telik majd el a 23 és a 24 évad között. Addig viszont kaptunk két különleges részt, amely a járvánnyal foglalkozik. Most az oltás került középpontba. 

Tovább

A negyedik hullám?

Kérdés továbbra is adott, hogy vajon lesz-e negyedik hullám, és ha igen, akkor mit is fog magával hozni majd. Azért bízom benne, hogy némi szabadság azért marad, mert nem tudnék a négy fal közt meglenni. Mindenesetre ma szellős idő ellenére kihasználtam a szabadnapomat, és ellátogattam a rég nem látott római strand melletti sétányra. Egy jó nagyot sétáltam, és egészem Budakalászig elmentem. Sajnáltam, hogy nem volt jobb az idő, továbbá holnap dolgozni kell mennem.