South Park: Pandemic Special

Azt hiszem kevés olyan ember van, aki ismerné a South Park-ot, akár nézője a sorozatnak, akár nem. Mindenesetre nem semmi, hogy honnan indult a széria, és mekkora utat járt be, s talán az is elmondható, hogy tulajdonképpen már vannak olyanok, akik ezen nőttek fel. Nem is meglepő, hiszen a sorozat már több, mint húsz éve a képernyőn van. Ugyan nem tudok semmit a háttérről, de erős csúszásban van a következő évad, amely ismereteim szerint csak jövőre kerül majd képernyőre. Azért nem maradunk sorozat nélkül, hiszen két különkiadás is érkezett hozzá, ámbár igaz, hogy az elsőt elég sokáig tologattam. 

Tovább

Superman & Lois: 1.évad

Sorozatok tekintetében hatalmasat változtam az elmúlt pár évben. Egyrészről nagyon sok kedvencem véget ért, vagy pedig abbahagytam a minőségi változása miatt. Azonban az újakba elég nehezen kezdtem bele, hiszen sokan inkább mentem abba az irányba, hogy a szabadidőmet nem a négy fal között szeretném eltölteni. Emiatt is volt az, hogy hiába olvasgattam bejegyzéseket az új szériákról nagyon nehezen vállaltam be bármelyiket is. Azonban ajánlásra most belementem, és habár hatalmas lemaradásban voltam, de a rossz időnek köszönhetően bepótoltam a lemaradásomat a mai napon. 

Tovább

Őszies nyár

A munkaterület váltással együtt járó pozíció váltás magával hozta azt a döntést, hogy még tavasszal úgy voltam vele, hogy elmegyek szabadságra, és amikor majd visszajövök, akkor majd teljesen a munkára összpontosítok. Ez változóan sikerült, s nem csak a hozzáállásommal kapcsolatos dolgokkal voltak problémák, hanem a munkatársakkal, és munkakörülményekkel is. Ez kissé helyre rázódni látszik, ámbár ez magával hozta azt, hogy sokszor nem volt kedvem kimozdulni. Ehhez még hozzájött egy nyár eleji költözés, mellyel kapcsolatban még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen épületen belül történt a dolog, így sokkal gyorsabban, és hamarabb végére értünk a dolognak. Azonban az időjárás sem volt túl kegyes, hiszen iszonyatos hőség volt, így talán ez is közrejátszott abban, hogy sokszor arról szólt az időm, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Kevés programom volt, hiszen munka után nem volt kedvem már sehová menni, s a szabadnapomat igyekeztem minél jobban kihasználni. A fentiekből fakadóan pedig jött az, hogy sajnos nyáron nem voltam szabadságon, így végül ez augusztus utolsó hetére csúszott.
Szokás mondani, hogy sosem kedvező az időjárás, amikor az embernek szabadnapja vagy épp szabadsága van. Ha őszinte akarok lenni, akkor most én is egyfajta szopórolleren vagyok. Ugyanis elég változatos volt az időjárás az elmúlt napokban, így szabadban programot nem nagyon tudtam összehozni, továbbá eléggé kérdőjeles volt számomra is sokszor, hogy mit is kellene csinálnom. Amióta felköltöztem a fővárosba rengeteg helyen megfordultam, és szerettem is volna kimozdulni, de sajnos nem tudtam ezt megtenni. Ugyanis annyi szabadidőm nem volt, továbbá a szabadságom első három napját otthon töltöttem. Most kifejezetten még élvezhető is volt, habár ott is siralmas volt az időjárás, így az utolsó estén többek között sikerült el is áznom. 

Visszatérve a fővárosba azonnal azt helyeztem ki célul, hogy nem tudom mikor kapom meg a következő szabadságomat, illetve a munkaerő hiánynak köszönhetően lesz-e egyben annyi, hogy egy egész hetet itthon tudjak tölteni. Kissé jól esett, hogy lehűlt a levegő, viszont az kevésbé, hogy nem nagyon tudtam emiatt a szabadban mozogni. Mondjuk nem épp a legjobb, amikor az ember majdnem negyven fokban szaladgál erdős, vagy partmenti részeken, de azért mégis másabb, mint amikor gondolkoznia kell, hogy vajon szabadtérre tervezhet-e programot. Mindenesetre bízom benne, hogy még kellemes őszies időben kapom meg a következő adag szabadságomat, amikor jelentősen ki tudok mozdulni, hiszen most több olyan hely is kimaradt, ahová szívesen mentem volna.
Visszaérkezéskor természetesen inkább a szociális kapcsolatokra helyeztem a hangsúlyt. Többek között a már régóta tervezett találkozó is megvalósult, amit általános iskolás osztálytársammal terveztem, aki a járványügyi intézkedések enyhítéséhez kötötte a találkozó lehetőségét. Ez szerencsére meg is valósult, így érdekes volt több, mint tíz éves osztálytalálkozó után látni egymást. Főleg úgy, hogy mindketten sokat változtunk, és sok olyan dologról mertünk beszélni, amiről gyermekként, vagy tinédzserként viszont nem. Így elmondhatom, hogy a szabadságom első fele viszonylag kedvezően telt. Ezek mellett nagyjából egy napot töltöttem itthon, de akkor is ellátogattam korábbi munkahelyemre. Kérdéses volt mit fogok csinálni a rá következő napon viszont hamar megszületett a döntés. 

Én a pesszimisták közé tartozom, tehát azt gondolom, hogy a szeptember ismét járványügyi intézkedéseket fog hozni, így most inkább arra törekedtem, hogy kihagyjam azokat a dolgokat, amelyek úgymond “ingyen” elérhetőek. Ezek mellett az erdős és a parkos részekre gondolok, ami látogatható volt a járvány alatt állandó jelleggel. Tegnap szívesen kilátogattam volna Budapest külterületébe egy kis erdős részen való kóválygásra, de az időjárás elég esőre állt, valamint amennyi portált megnéztem annyiféleképpen jelezték előre az esőt. Így végül úgy döntöttem fedett szórakozást választok. 

Ez a program a fenti képekből jól láthatóan pedig nem más volt, mint a Tropicarium, ahol tavaly voltam utoljára. Aztán ugyebár jöttek a korlátozások, bezárások, valamint a védettségi igazolványhoz való bejutási lehetőség, így nekem kimaradt most. Ahogyan fentebb is írtam a szeptemberrel kapcsolatban a tavalyi tapasztalatokat alapul véve pesszimista vagyok, s ugyan három hét múlva terveztem kilátogatni fizetéskor, de végül tegnap meggondoltam magam. Nem bántam meg még akkor sem, ha egyedül kellett mennem. Jól éreztem magam, és mindent megnéztem, habár egyetlen negatívum volt, hogy az ott élő krokodil kimaradt a látványból. Bár tény, hogy a Google értékelések javával egyet kell értenem, tehát  az állatok száma azért csökkent, továbbá némely akvárium valóban koszos. A jegy árát nem találtam horror árnak, hiszen valamiből ezt is fent kell tartani. Azonban tény, hogy nem biztos, hogy hétköznap délutánra kellett volna időzítenem a látogatást, hiszen a visszaút kizárólag busszal volt megoldható, amelynek duplaannyi időbe került a forgalom miatt. Azonban nem bántam meg, hogy kilátogattam, és következő hónapra csak egy moziprogram van kilátásba helyezve, ha a fizetős dolgokat veszem alapul, és azt, amelyre egy járványügyi intézkedések kezdetekor nem lesz lehetőségem. 

Jurassic World Evolution 2 kedvcsináló

Amióta felköltöztem a fővárosba a játékokkal való időtöltés gyakorlatilag megszűnt. Most, hogy új lakásba költöztem egy kicsit előtérbe került, de valahogy úgy érzem a megváltozott életritmusom nem a négy fal közé szorít, így aztán nem nagyon követem nyomon az aktualitásokat. Nagy rajongója vagyok a Jurassic Park franchise-nak, és mindig sajnálkoztam, hogy minőségi játék nem volt belőle. Pedig próbálkozás volt. Most azonban jön a Jurassic World Evolution 2, ami nekem azért is volt meglepő, mert az első részével játszottam, de nem született róla bejegyzés, mint más játékról. Novemberben érkezik, addig megálmodom, hogy beruházzak-e rá, vagy sem. 

Jurassic World: Camp Cretaceous: 3.évad

Magyar cím: Jurassic World – Krétakori tábor

Mit is tudnék mondani eme sorozatról. A Netflix nagyon jól közelítette meg a témát, és remek koncepciót adott egy sorozatnak. Az évadonként nyolc epizód nagyon könnyen magáévá tudta tenni bárki, hiszen még fél órát sem érte el a részek játékideje. Ez egyben volt pozitív és negatív véleményem szerint, ugyanis én is hamar ledaráltam az első két évadot, amelynek köszönhetően elég nyögve ültem neki az újabb szezonnak, amely nyolc helyett már tíz epizóddal érkezett. Legfőképpen azért, mert nagyon hamar elfelejti az ember, amit hónapokkal ezelőtt nézett. És hát be kell vallanom, hogy eme sorozat szórakoztató ugyan, de csak egyszer nézhető, és elég könnyen felejthető. 

Tovább

Az állatkert

Az előző helyzetjelentés kategóriában született bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy ez is egy olyan év lesz, amelyben nagyon sok mindent történt már eddig is velem. Az kevésbé tetszett, hogy az évet ismét a járvánnyal nyitottuk meg, tehát ott folytatódott a dolog, ahol abba is maradt. Bevallom én már nagyon kezdtem unni, s leginkább azért, mert elegem volt már a folyamatos maszkból, valamint különböző helyeken való konfliktusokból. Persze érthető mindkét oldal ebből a szempontból, de azért egy idő után azért mégis fárasztó. Ugyan én nem voltam maradéktalanul oda az újabb költözésért, de a lakbér és a lakás állapota végül meg győzött, hogy belemenjek. Habár utólag nem bántam meg, de azért be kell vallanom, hogy a nyaramat szépen eltolta. Egyrészről nem sikerült döntésre jutni a költözés időpontjával kapcsolatban, amelynek eredménye az lett, hogy az utolsó pillanatban derült ki, így tulajdonképpen felemelő érzés volt munka után hazajönni és pakolni. Persze szerencsésnek mondhatom magam, hogy a háztömbön belül volt a költözés, így csak a teherliftet kellett használni.
Ennek ellenére azért két nap alatt lezajlott, de utána még legalább két hétbe teltek a “finomhangolások” a lakáson, mire tényleg kialakult az otthon érzet. Ennek egyik mellékhatása az volt, hogy nem nagyon mozdultam ki otthonról, vagy ha igen, akkor elég keveset. Így aztán kialakult ismét, hogy a munka után maximum vásárolni mentem el, illetve tervezgettem a programokat, amelyeknek jelentős része végül nem valósult meg. Mindezek mellett persze az álláskeresést is aktívabbá tettem, s találtam is mást, s képes voltam a szabadnapjaimat feláldozni a betanulásra, de végül bukás lett a vége, mert rájöttem, hogy eléggé ki szeretnének használni. A jelenlegi helyemen pedig jól jött az emberhiány, mert végül pozitívan jöttem ki az egészből, s nem kellett lesütött szemmel felmondást visszamondani, hanem tulajdonképpen elbeszélgettek velem, én pedig “meggondoltam” magam, így aztán mindenki örült ennek a dolognak. Természetesen magával hozta azt a dolgot, hogy akármi is történik, azért most egy kis időre nagyon takarékra kell magam tennem, így bízom benne, hogy semmilyen jobb lehetőség nem jön szembe velem, mert elég kellemetlen lenne ismét felmondani rövid időn belül. Bár a lényeg számomra az volt, hogy kicsit békén hagyjanak, ami egyelőre sikerült.

A költözés nem kis kiadással járt, s elég ha csak a kaukció összegét veszem alapul. Mindezek mellett persze fontos még megemlíteni, hogy azért magával ragadott a hév, így aztán én is elkezdtem a helyi boltokba járni. S hiába három számjegyű árcédulát viselő dekorációs termékeket vásároltam, ha ezekből egy tucatot sikerült vásárolnom, így lett egy nem kis kiadásom. Pedig úgy álltam a dologhoz, hogy úgy is majd csavarogni fogok, és nem nagyon fogom itthon tölteni az időmet, így nagyon berendezkedni nem akarok. Végül pont máshogyan történt, így az időm java részét itthon töltöttem. Ehhez hozzájárult, hogy sokszor iszonyatosan meleg volt, ami miatt nem sok kedvem volt kimozdulni, vagy épp vihar tombolt. Mindezek mellett persze a munka is leszívta az erőmet, így sokszor tényleg csak arra volt erőm, hogy valamit épp nézzek.
Természetesen azért ez is magával hozta, hogy nem kellett egy hónap ahhoz, hogy tulajdonképpen besokalljak az itthon üléstől, így aztán úgy vártam a fizetést, mint a megváltást. Ugyan terveztem kirándulni, és sok mindent, de sokszor erőm nem volt hozzá, vagy pedig időm. Így ugyan csak egy szabadnap állt rendelkezésre, de a múlt héten úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem az fővárosi állatkertben. 

Azért nem fogok hazudni, hogy kicsit frusztrálva éreztem magam, hogy akik rendelkeztek oltással, azoknak már korábban is sok helyre elmehettek. Én is szerettem volna kikapcsolódni rendesen, de egy idő után éreztem, hogy a szabad levegőn való sétálás egy idő után már eléggé unalmas tud lenni. Mindezek mellett nagyon szerettem volna elmenni más helyekre is, így végül úgy döntöttem, hogy ha egyedül is kell mennem, de elmegyek, mert nagyon szeretnék a négy fal közül kitörni egy kicsit. Bevallom most nem élveztem annyira, mint a korábbi alkalmakat, ami szerintem nem meglepő, hiszen nagyon sok hely le volt zárva. Mindezek mellett pedig a gondozatlanság benyomását keltette nagyon sok állat kifutója, és pár állat sem nézett ki túlságosan egészségesnek. Még korábban majdnem fél napot eltöltöttem az állatkertben, addig most csak három órát sikerült. Egyrészről nagyon meleg volt, de ennek ellenére viszont sokan voltak. Továbbá nagyon sok minden le volt zárva, s a pandémia alatt véleményem szerint megfelelő anyagi ráfordítással nagyon sok mindent helyre lehetett volna hozni, vagy épp befejezni. Sajnos ez nem sikerült, így nekem ez kissé csalódásnak hatott. Azonban tény, hogy még itt a hónap végi egy hetes szabadságom, amely alatt mindenképpen szeretnék hazalátogatni, és meglátogatni a régen látott ismerősöket. Azért bízom benne, hogy nem betegednek le még többen, s kilépő kolléga sem lesz, mert nem nagyon örülnék, ha nem tudnék egy huzamosabbat pihenni. 

Filmek a gyerekkoromból

Amióta internet van, azóta az ember sok mindenhez hozzá tud férni. Főleg akkor tud hasznos lenni, ha éppenséggel nosztalgiázni akar az ember. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem mondhatom magam azért sokszor belefutok abba, amikor valamilyen tartalom visszaköszön, és eszembe jut, hogy milyen volt gyermekként. Azért nagyon sajnálom, hogy annak idején nem volt a technika annyira fejlett mint most, hiszen nagyon sok dolgot sajnos kizárólag az emlékeimben őrzök. Manapság pedig elég sok minden rögzíthető a megfelelő eszközöknek köszönhetően. Nagyjából egy hónapja született két bejegyzés tőlem, amelynek témája azon TV sorozatok voltak, amelyek gyermekként rám hatással voltak. Ebből fakadóan most újabb bejegyzés születik tőlem, amelynek középpontjában a filmek vannak. 

Tovább

Dr. Death: 1×01 (Pilot)

Sorozatok terén már nem vagyok annyira bevállalós, mint annak idején. Az egyik ok mindenképpen az, hogy miután befejeztem az iskolát, és beléptem a munka világába jelentősen csökkent a szabadidőm. Aminek minden perce számomra aranyat ér sokszor. Ezért már lassan az is csodaszámba megy nálam, ha egy sorozat bevezető epizódjára rászánom magam. Így van ez a Dr. Death-el is, amely gyakorlatilag lassan egy hónapja mutatkozott be, de csak most vettem rá magam arra, hogy megnézzem az első részt. Az előzetese alapján nagyon vártam, de azt kell mondanom, hogy számomra hatalmas csalódás volt.

Tovább