Barátok közt: 10 455.epizód

Az internet térhódításával jelentősen átalakultak a tévénézési szokásaim. Egyrészről bármit bármikor megnézhetek reklámmentesen, másrészről pedig már elég kevés szériát követek, s sokszor akár hetek is eltelnek, hogy egy új epizódot megnézek. Véleményem szerint ez nem csak nálam van így, hiszen ha megnézzük akár a hazai akár a külföldi nézettségi adatokat, akkor az elmúlt húsz évben jelentősen csökkentek a nézettségek. Valószínűleg ez is szerepet játszott, hogy a  23 évvel ezelőtt indult Barátok közt a szombati napon, azaz 2021.július 17-én letudta az utolsó epizódját, azaz a 10 455. részét.
Vannak és voltak jó és rossz sorozatok. Olyanok is, amelyeknek létjogosultságát nem sokan értik, vagy éppen létezését kritizálják. Ilyen volt ez a széria is, amelynek megszűnésének sokan örültek, és sokan adtak hangot negatív véleményüknek. Engem nem igazán szokott érdekelni más milyen és mennyi műsort, vagy sorozatot néz, így engem különösebben nem zavart, hogy 23 évig képernyőn volt eme sorozat. Elég sokáig nem rendelkeztünk TV előfizetéssel, így a két közszolgálati csatorna mellett a helyi TV adó volt elérhető, így kellemes felüdülés volt, amikor a kilencvenes évek végén elindult a két kereskedelmi csatorna, ami akkoriban véleményem szerint elég vállalható volt. Ámbár így is szegényes volt a választék műsor tekintetében, és ha hozzáveszem, hogy szintén elég sokáig egy TV készülék volt a házban, így sokszor vagy közösen választottunk, hogy mit fogunk nézni, vagy azt néztem, amit a szülők is. Hatalmas marketinggel indult a sorozat, így nem volt kétség, hogy nézője leszünk, így az első résztől elkezdtük nézni. Középiskolásként szálltam ki a sorozat nézéséből, így mindenképpen elgondolkoztam, hogy mennyire lesz értelme megnézni az utolsó részt. De mivel volt felesleges negyven percem, így hát nekiültem. 

Tovább

Sorozatok a gyermekkorból II.

Minap épp arról írtam, hogy az egyik közösségi portálon beléptem a kilencvenes évek gyermekei csoportba. Ez magával hozta, hogy nagyon sok képet és videót tettek közzé, amelynek hatására engem is elkapott a nosztalgikus hangulat. Java részük természetesen filmek, és sorozatok voltak, ezért is döntöttem úgy, hogy írok a gyermekkori kedvenceimről. Már amelyekre komolyabban emlékszem, és nem csak egy-két jelenet maradt meg. Első körben a magyar vonatkozású sorozatokat vettem célba, most pedig jöhetnek a külföldiek. 

Tovább

A következő lépcsőfok

Épp minap beszéltem egyik ismerősömmel, aki megerősített abban, hogy ismét egy olyan évben lesz részem, amelyben nagyon sok dolog történt velem. Eddig természetesen voltak negatív, és pozitív dolgok egyaránt.
Az mindenképpen pozitívnak könyvelem el, hogy másik területre kerültem a munkahelyemen belül, így a munkavégzés helye is megváltozott. Ez magával hozta természetesen azt is, hogy megszabadultam olyan emberektől, akikkel nem szerettem dolgozni, vagy pedig olyan habitussal rendelkeztek, amelynél szinte elkerülhetetlen volt a konfliktus, amelyben volt nem is egyszer részem. S mivel olyan ember vagyok, aki törekszik, hogy ne legyenek körülötte problémák, így kissé nehezen viseltem azt, amikor nem tudtam megoldani, mert a másik féllel nem lehetett egyszerűen értelmesen beszélni. Az új hely magával hozta azt, hogy felütötte a fejét az a probléma, hogy konkrétan egy teljesen új csapat lett összeállítva, s ilyenkor természetesen az ember próbál odafigyelni, hogy kinek mit mond, és kivel hogy viselkedik. A lépéstávolság most sem hozta meg az eredményét, ugyanis itt is felütötte az a fejét, amely szinte minden munkahelyen megvan. Ez pedig nem más, mint a másiknak a háta mögötti kibeszélés. Ez pedig magával hozta a konfliktusokat, és a konfliktusokból eredő besértődéseket. És feltárta természetesen azok személyiségét is, akik előszeretettel szeretik kerülni a munkát. Ebből pedig egyenesen következett az, hogy emberek felmondtak. Volt, aki gerincesen tette, de volt, aki egyszerűen másnap nem jött be dolgozni, majd pedig mindenhonnan törölte magát, és tiltott minden kollégáját mindenféle platformon, hogy ne legyen elérhető. Bár annak ellenére, hogy én is aktív módba tettem az álláskeresést, azért ezt a lépést túlzásnak érzem. 

A fentiek fényében nem meglepő, hogy az utóbbi időben nem éppen a kipihent állapotomról voltam híres. Ennek ellenére a magánéletemben is megvoltak a változások. Kisebbek, és nagyobbak egyaránt. Az tény, hogy az említésre méltó az ismételt költözés volt. Azonban most egy nagyobb, és élhetőbb lakás lett végül a végcél, és végre bérleti szerződés is emberbarátnak volt mondható, így aztán áldásomat adtam a dologra. Az más kérdés, hogy mennyire volt felemelő érzés, hogy munka után még a költözéssel is szembe kellett néznem. Annak viszont mindenképp örülök, hogy ezen túl vagyok. A maszkviselés, és az oltási igazolvány miatt, valamint a kevés szabadidő miatt továbbra is városon belül mozogtam, így ha sétára vágytam, akkor továbbra is a Margit-sziget volt az egyik végpont, ahol tiszteletemet tettem a halastónál, ahol elkészítettem a sokadik fényképemet a vízirózsákról. 

Sok tervem a nyárra nem nagyon volt. Ámbár nagyon hiányoznak a szórakozási lehetőségek, így aztán nagyjából három héttel ezelőtt én is rászántam magam, hogy regisztráljak az oltásra, mellyel kapcsolatban eddig is szkeptikus voltam. Az én véleményem leginkább az, hogy túl rövid idő volt, hogy védőoltás jöjjön létre, továbbá én egy teljes kivizsgálásra igényt tartanék magammal szemben, hogy ne legyen mellékhatása egy védőoltásnak. Ilyen kivizsgálásra viszont a járvány alatt sok lehetőség nincs egy egészséges embernek. Azonban annak mindenképpen örültem, hogy a tegnapi nappal eltörölték a kötelező maszkviselést, valamint sok helyre elmehet az ember, hogy nem szükséges az igazolvány felmutatása. Így aztán előtérbe helyeztem mindenképpen egy állatkerti látogatást, továbbá még pár helyre szeretnék eljutni városon belül. Az más kérdés, hogy véleményem szerint ennek meglesz a böjtje, és valószínűleg egy újabb hullámra is felkészülhetünk majd ősszel.